Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

175 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ tóvá lett. A minek története van már : lehet jövője is. — S hogy ez, s pedig szép jövője legyen megifjodott gyámintézetünknek — szivemből óhajtom. Az a története azonban, a mit Ultrám, ad, nem hű, s a valóságnak nem egészen felel meg. Az 1878. tavaszi gyűlésen megalkotott s érvényre emelt szabályzat ellen ugyanis nem csupán azért indítottak mozgalmat némelyek : hogy t. i. „mivel a szabályzat megvitatásába s a határozat hozatalba csak kevés lelkész folyt be«, — hanem elvi szempontokból, melyek között a főbbek im ezek : a) Ez az özvegy árva gyámintézet — kivált annak uj °/0

-os része tisztán a lelkészek erején tartatik fönn; mégis ez az intézet nem a fönntartók által igazgattatik, sőt föláliitása is oly testület kebeléből ered, melyben a lelkészek harározott kisebbségben vannak; b) hatalomszóval állíttatván fel, mindenkire kötelezőnek mondatott ki, holott jog szerint ez egy jótékony társulásnál — visszahatólag értve — képtelenség. Ultramontán azonban nem e mozgalomra — mert ez éveken át (az Ultramontánok által !) hatalommal fojtatott el — hanem ama másikra fekteti a fősúlyt, melyet az 50—60 éven felül levő és a családtalan lelkészek indítottak, — s melynek eredménye lett az a számvevő bizottsági javaslat, melyre ő egész okoskodását építi; de a mely a többség által el nem fogadtatván — a feledés pora alatt szendergi hosszas álmait. — An,nyi sok tervjavaslat közül — még az érvényes szaszabályzatot is ide értve — Ultramontánra csak az a módosító javaslat bír érdekkel, mely az 50 — 60 éves, a családtalan lelkészeknek (azt is tudjuk mi indokból 1) akart kedvezni. »Ex ungue leonem4

! Családtalan lelkészek tehát nem akartak volna az ntézet alapjához évi adózással járulni, azt azonban szivesen megtették volna, hogy a világi elemmel együtt a mi boldogitásunkra és terhünkre törvényt hozzanak, s verejtékes filléreink fölött rendelkezzenek; és pedig oly formán — mint ez 1879-ben mindjárt meg is történt — hogy a nexus kedvéért, csupa samaritánus jószívűségből, az érvényes szabálylyal homlokegyenest ellenkezőleg, a §. szerint még egy fizetést sem teljesített — s így segélyben nem is részesíthető — fiatal lelkészi özvegynek szavazzanak meg 10 lelkész szava ellen 11 jó részben világi gyűlési tag szavazatával 50 frt évi segélyt. — Vagy más oldalról azt sem bánták volna, ha 50 — 60 éves lelkészek 8—9 frtos fizetéssel belépvén i az intézetbe, özvegyeik s árváik számára •— a valószínűség szerint — 1—2 évi fizetés után évi 50 frt segélyt biztosítanak, — a még fiatal s a valószínűség szerint sokáig fizető ifjabbak rovására. — Ezért midőn az uj — idei szabályzat — az öt évi illetéket mindenekre kötelezőleg, az úgynevezett korilletéket pedig minden 50—60 éves lelkészeken behajtandónak mondotta ki : egyszerre felhangzott az egetverő kiáltás: »Nagy az Efézusi Diána 1® — Nagy ám 1 — de még is nagyobb az emberi — önzés. Az alulírott által is nagyban támogatott — legelső mozgalom főcélja az volt, hogy a lelkészek maguk alkossanak gyámintézetet: az egyházmegye fönnhatósága s védszárnyai alatt. — Az e. m. urai azonban e mozgalmat évekig vissza tudták fojtani. — S lám családtalan urak feljajdulásának mindjárt lett eredménye és pedig ama 1880-i javaslat, melynek el nem fogadása felett, ültram. úr nemcsak kesereg, de érezhetően boszankodik is. Ez a javaslat azonban bukása csiráját önmagában hordá. Mert az annyi oldalról kifejezett óhajt mellőzve szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy az intézet sorsa az e. megyei gyűlés kezébe legyen letéve ; e mellett azonban legszilárdabb falain rettenetes réseket üt, melyeken át az ellenség játszva hatolhat be a féltékenyen, de kevés elővigyázattal s bátorsággal őrzött vár bensejébe. — Mert, bár a buzgó pénztárnok úr — az 1877. nov. kgy. jk. 22 — 23 lapjain — szilárd számítás eredményeid állítja föl, s biztosit róla, hogy a szabályzat alapján nemcsak évenkint fizethetők az özvegyek 50 frt segélylyel, sőt e mellett 20 év alatt e százalékos intézmény 10 ezer frt alapot is növel, s e számítását minden kétséget kizárónak mondja : íme, már 1880-ban — mint ezt Ultr. is jelzi — módosítást nyújt be, a melyben két nagy elvet dönt meg, u. m : a) az általános kötelezettség elvét, midőn az alól kivételnek enged helyet, b) az 50 frtos fix segély elvét, a midőn kimondja, hogy az egyelőre 29 frt 3 krra szálittatik le. — Más szóval: az alapkövek szépen kifeszegettetnek. — E szerint tehát egy — tegyünk fel — 2000 frt fizetésű lelkész 30 éves korától — mondjuk — 60 éves koráig, azért fizet évenként 30, kamat nélkül 900 friot, hogy akkor meghalván 56 év körüli özvegye 4—5 éven át 29 vagy hát 41 frtot =200 frt kapjon vissza, a tőke odahagyásával. De miért tegye ezt, mikor a biztosító társulatok fennebbi összegért sokkal szebb kilátásokkal kecsegtetnek? Azután különbség nélkül mindenki 10 évig fizessen, s az öregek semmi belépti dijat ne fizessenek. Szép, — de hiszem az érvényes szabályzat 7. §-a így szól: „minden lelkész rendes hivataloskoddsának kezdetétől fogva évenként, folytonosan, haláláig® stb. — Nos ultramontán uram ! mit tesz ez, ha csak az igazságot tartjuk szem előtt ? nem azt-e, hogy az 50—60 éves lelkész, ha ez intézet jótéteményét óhajtja 25—30 évre visszafelé számítva is, fizezesse le jövedelmi százalékát. — Akkor hát, midőn a 80. bizottság az 5 illetve 10 évi °/0

belépti dijat eltörölte, a legkisebb méltányosságot is megtagadta az ifjabb tagokkal szemben, s midőn mi azt megtartottuk: az öregekkel szemben a szerető méltányosság legutolsó határáig mentünk. — Ah! de a családtalan lelkészek — ez a fő Ultramontán előtt — ez az igazság: hasznát\ nem veszi s terhét nem emeli; ez aztán igazságos, szép, de mindenekfelett pedig jézusi elv. Hogy is van csak irva a szent írásban: »jól tegyetek.. . . mindent abból várván?€

»jól tegyetek azokkal a kik... ti veletek jól tesznek így prédikáljuk? Hát az árva segélje az árvát ? as özvegy az özvegyet ? Azok adjanak, a kik magok is kérnek? Ah minő szép keresztyén tanok! Valóban, a 19. század utolsó felének materialis keretébe illenek. — Csakhogy meg van a maga veszedelme. Mert ha a ki hasznát nem veszi, terhét nem emeli, akkor sok atyámfia úgy tartaná, hogy pénzét ide fektetni be : rossz módja volna a takarékosságnak. — És hát — négyszemközt szólva — ez elv mellett (melybe Ön oly szerelmesnek látszik) ugyan kérem, beszélhetnénk-e még »domestíkáróP ? — Sapienti pauca. — .. Ez az oka, hogy e módosítást az e. m. közgyűlés el nem fogadta, hanem a benyújtott más irányú tervjavaslatokkal együtt — igen helyesen — a lelkészi testület — mint egyedül illetékes közeg — elé utasította azzal, hogy esetleg egy egészen uj alapsz^bálytervezetet dolgzzon ki. A többi úgy történt, a hogy Ultrám, előadja. Elég sajnos, hogy egy 64 lelkészt számláló e. megyéből, ily vitális és a papok érdekeit oly közelről és mélyen érintő ügy is csak 15—20 lelkészt bir tanácskozásra összevonni. — Ámde a kik ismételt fölszólitásra is késtek megjelenésükkel: bátran a hozandó határozat-