Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

1679 Tetragonos, hoc est vir magnanimus, iustus, constans, rectique pertinax* cim alatt 1669-ben az eperjesi colle­giumban a tanulók által előadatott, kik közt egyik sze­replő gr. Thököly Imre volt, akkor syntaxista tanuló. —i—r. Mai számunk hirdetési rovatában Ivánka Sámuel Óramutatójára vonatkozó hirdetést a legmelegebben ajánl­juk olvasóink figyelmébe. Ez a munka egy hosszú, mun­kás élet gazdag és becses tapasztalatainak eredménye. Az, a ki a prot, énekügygyei hivatásszerüleg foglalko­zik (pedig hány ezerre rug az ilyen emberek száma !), nem nélkülözheti az Óramutatót. S ha tudomásunk sze­rint e derék munkából eddig mégis oly kevés példány kelt el, hogy az elkelt példányok árából a nyomtatási költséget se lehetett fedezni : ez valóban szégyenükre válik az illetőknek- Az Ivánka Sámueléhez hasonló ügy­buzgóságot az erkölcsi elismerésen kivül anyagi támo­gatásban is kellene részesítenünk, ha azt akarjuk, hogy a protestáns érdekekért, szegény, de tehetséges embe­rek egész életöket feláldozzák. Mi részünkről nem szű- [ niink meg Ivánka emiitett művét mindaddig ajánlgatni a közönség figyelmébe, mig egyszer — adja Isten, hogy mielőbb — azt nem Írhatjuk, hogy már most Ivánka Óra­mutatójáért egyházunk nem tartozik semmivel, mert an­nak legalább előállítási költségeit (az irói honoraiiumról még csak álmodni se merünk) megtérítette. Ráth Mór könyvkiadó-hivatala Budapesten sok oldalról történt felszólítások folytan elhatározta, több mint negyedszázad alatt közrebocsájtott kiadványainak jegyzékét, most először teljesen, a művek kimerítő tar­talmával és pontosan megjelölve a többféle kiadásokat, kinyomatni, érezvén a kötelezettséget, ezen, hazánk ujabb korszakára nézve oly fontos irodalmi és politikai adalé­kokat még oly időben összeállítani, midőn a kiadott mun­kák legnagyobb lésze, habár csak néhány példányban is készletben van, vagy a kiadó magán-könyvtárában még megtalálható. Ezen könyvjegyzék két első ive, mely a dísz­műveket, remekírókat és költőket, ugy a gyűjteményes mű­vek, tanulmányok stb. egy részét nevezetesen Arany, Vörös­marty, Tompa, B. Eötvös J. Shakspere, Horváth M. üsengery A., Erdélyi János, Greguss Ágost, Hunfalvy Pál, Ipolyi Arnold, Kemény Zsigmord, Kölcsey F., gróf Lónyay M., grof Mikó Imre, Pulszky F., Szász K., Dóczy, Kiss stb. müveit számos kiadásokban tartalmazza, megjelent és kívánatra mindenkinek ingyen és bérmentve elküldetik. A többi ivek két hetenkint jelennek meg, és szintén minden iroda lombarat rendelkezésére állanak. A harma­dik iv hozza : Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szemere Bertalan, Toldy Terenc stb. müveit, és a Budapesti szemlét. KÜLÖNFÉLÉK. * Szemelyi hírek. K. Tóth Kálmán debreceni lel­kész 552 szavazatból 397 szavazattal egyházkerületi ta­nácsbit-ónak választatott meg. A világi részről általános > többséget senki nem nyervén, Beke Mihály Debrecen város árvaszéki elnöke és Kovács Ferenc egyházmegyei tanácsbiró, mint kik legtöbb szavazatot nyertek uj vá­lasztás alá bocsáttattak. A szavazatok beküldésének ha­tárideje 1885. március I. napja. * Kérelem I Mindazon prot. egyházak nt. lelkészei, melyekben takarékmagtár állíttatott fel: kegyeskedje­nek a Békésmegyében fekvő Vésztői ev. ref. egyház papi hivatalához, hivatali használatra, egy rövid levélben, postai uton hivatalosan mielőbb megírni, hogy a takarék magtár mikor állíttatott fel ? mily kamattal ? s minő eredménnyel gyümölcsöztetik? kezdettől fogva a mai na­pig? Vésztő, 1884. dec. 24. Csák János, ev. ref. pap. * Az országos protestáns árvahaz karácsones­téje közelebb is az évek óta szokásos módon tartatott meg. Karácson előtti délután 4 óra előtt már az árva­ház díszesen felékesített nagy terme díszes közönséggel telt meg. Bármennyire is drága ilyenkor a családfőknek, még inkább a családanyáknak minden percük, melyet családjuk körén kivül kell tölteniök, mert hiszen ünne­pély, a család ártatlan gyermek tagjai előtt örökre fe­ledhetlen ünnepély készül ilyenkor minden háznál, de azéit az igazgató s női választmány tagjai, kik egész éven át gondoskodnak ez intézet árváiról, nem mulaszt­ják el, hogy a karácsonyesti örömében is a gondozott árváknak részt ne vegyenek. De hogy ís mulasztanák? A nagy örömet árasztó karácson ünnepnek nemesebb s boldogitóbb előiinnepe alig lehet, mint egy ily estve valamely humanistikus irá­nyú intézetben. Elbűvölő hajnala a felkelő napnak. Az árváknak a sziv húrjait oly igen érzékenyen érintett összhangzatos éneke után Kenessey Béla theologiai tanár állott fel a rögtönzött szószékbe, örömét háláját fejezve ki először is a felett, hogy mindazok az árvák, kikkel ez előtt egy évvel együtt ünnepeltük a karácson estét, ma, egy év múlva is, mind életben, egészségben van­nak ; majd felmutatta rövid, szabatos, de azért családias szinezetű beszédében a Krisztus által a világba szét­árasztott áldást, szeretetet, de egyszersmind azt is, hogy e nagy szeretet mindnyájunkat, de különösen a keresz­tyénség szelleme által emelt ezen árvaház lakóit mive buzdítson, lelkesítsen. Utána Doleschall Sándor evange­likus lelkész ur rajzolta német nyelven a karácsoni ün­nep nagy jelentőségét, áldásait. Sajnáljuk, hogy a bib­liai képekben, hasonlatokban, de különösen evangeliomi tartalomban oly gazdag beszédet nem közölhetjük. A beszéd után ismét ének, és azután következett az árvák nagy öröme, felhivatván, hogy mindegyik keresse fel és vegye át a számára készített tan- s játékszereket, ruha­darabokat, gyümölcsöt, süteményeket. Áldja meg az Is­ten a nemes lelkeket, kik bokros elfoglaltálásuk mellett is nem kiméinek időt és fáradságot, csak hogy örömet szerezzenek azoknak, kiknek már zsenge korukb in kikel­lett a keserűség poharát fenékig üríteni! S hála a keresztyénség szellemének, ma már ily nemű ünnepek számos pontján tartattak a fővárostiak-Igy p. o. a budai evangélikusok is éppen ezen időben tar­tottak — mint nevezték — a karacsonyfa-ünnepet. Az ünnep a gyermekek énekével kezdődött, mely után Szabó Béla segédlelkész és Scholtz Gusztáv lelkész mondottak szép beszédet. Majd a gyermekek, számsze­rint 107-en, kik közt 51 téli ruhát, cipőt és tanszereket kaptak sorban járultak az ajándékokkal megrakott asz­talokhoz. * A nemes- és pór magasi-i ev. gyülekezet — írja az „Evang. egyház és iskola4 —f. évi dec. hó 7-én kegyeletes buzgósággal ünnepelte meg, temploma fenn­állásának ioo dik évfordulóját. Megelőző estén a hivek közadakozásából az alkalomra szerzett, 92 frtba került két lámpalaku csinos bronz-csillár lett a közhasználatnak átadva. Az ünnepély napjan az egész vidékről sereglett a nép, hogy részvevő tanuja legyen a lélekemelő, s a prot. buzgóságot erősítő ünnepélynek. Epistolát olvasott (II. Krón. 7, 12, 15 — 18.) Szili Lénárd k.-hőgyészi se­gédlelkész, imádkozott Kis János szombathelyi lelkész. Majd Dubcvay Béla helybeli lelkész lépett a szószékre s szokott ékesszólác ával mondott egy nagyhatású remek be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom