Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-28 / 52. szám
1677 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOEAI LAP. 1678 közülünk negyvenöten első izben a püspökségre is méltónak találtak; de egy a központból ránk diktált jelölttel ne tegyék lehetetlenné az első szavazás sikerét, ne kockáztassák újra egyházkerületünk alig helyreállt békéjét. Rusticus. Végszó a lelkészválasztás megerősítése kérdéséhez. Semmit rólunk nélkülünk! Az önjogu, ugy polgári mint egyházi társulatoknál minden jognak, minden hatalomnak központja, forrása maga a testület. Egyes funclionariusok, felsőbb, alsóbb tisztviselők csak bizományosok, kik mint ilyenek csupán annyi jogkörrel birnak és addig, a mennyivel és a meddig a szuverén testület őket felruházni érdekében fekvőnek tartja. Személyes uralomról, korlátlan in tézkedésről itt szó sem lehet. Az autocratia mindenütt és mindig az önkormányzatnak megölője szokott lenni. Épen azért — hogy tárgyamhoz térjek — az autonom valláserkölcsi társadalomban, több ezer éves tapasztalat szerint, elidegenithetlen jog s törvényes gyakorlat volt, hogy a felveendő tagokat nem egyesek, hanem maga a testület vagy képviselete = közgyűlés erősítette meg, illetve bekebelezte. Már az erősen hierarchicus színezetű zsidóságnál nyomait találjuk, hogy az alpapok — leviták — Izrael népe közgyűlésének hozzájárulásával léptek az oltár szolgálatába. »Gyűjtsd egybe az Izrael fiainak minden gyülekezetit és az Izrael fiai tegyék az ő kezeiket a Levitákra és Áron vigye a Levitákat az Izrael fiaitól az Úrnak. * IV. Mózs. VIII. 9, 10, 11. Az első keresztyén gyűlés az áruló Júdás helyébe, sorsvetéssel apostollá Mátyást választván, a jelenvolt apostolok — tehát nem egyik a többi helyett — kézrávetéssel szentesitették a községnek választását. Csel. I. 26. Az első keresztyén századokban az evangeliumszerü lelkészválasztás és megerősítés divatozott. Cyprián a 3-dik században élt tudós egyházi atya és vértanú irja: »Sacerdos plebe praesente sub omnium oculis deligatur, et dignus atque idoneus publico iudicio com-probetur.1 1 Lib. I. ep. 3. Igaz, hogy a középkorban világuralomra vergődött papismus alatt, az egyházközségek összes jogait az episcopatus nyelte el : de a reformatio hajnala derültével felszabadult egyházak, mindjárt az újkor kezdetén, evangeliumi alapon szervezkedve, visszahelyezkedtek természetes jogaik gyakorlatába. Igy Kálvin a democrata alapokon nyugvó helvét egyházakban a lelkészválasztást (vocatio) és megerősítést (aprobatio) a papság vezetése mellett, tehát zsinat presbyteri alapon egyenesen egyházközségi jognak irja. Calviní Instit. Lib. IV. Cap. III. Sect. 15. Kálvin e democrata egyházszervezete — mint meleg égalj alól átültetett növény — nálunk sokáig nem tudott mély gyökeret verni. A legtudósabb magyar reformátor Szegedi Kis István „Loci communes«-ében érezzük ugyan Kálvin tanának meleg lehelletét — papiroson — de a gyakorlati életben a monarchikus államformával inkább megférő hierarchia dominálta a helyzetet. A magyarországi reformátusok első szervező — Komjáti — zsinatának Canonaiban a Németországból becsúszott episcopalismusnak, rideg, egyoldalú papiuralma jutott érvényre. Nem halt ki ugyan a lelkekből Kálvin egyházalkotmánya életbeléptetésének vágya és óhaja, különösen a XVII. század közepén az úgynevezett puritánok erős mozgalmat indítottak a püspöki személyes uralom ellen, hangosan sürgetve, s a hol módjukban állt, életbe is léptetve a külföldön megkedvelt presbyteri rendszert. Ámde a hatalmas erdélyi püspök Gelei Ki István ; Rákóczy György fejedelem támogatása mellett, a szatmári zsinaton lezúzta a puritánokat, vezéröket papi hi; vatalától felfüggesztette, a ki későbben — ha jól emlékszem—a fejedelemtől : carcere et loro adjudicatus est. Ellenben zsinatilag elfogadva és a fejedelemtől szentesítve lett a Geleiféle 100 Canon, mely a Komjatinak javított kiadása. Ekként az episcopalismus lett továbbra is a helyzet ura. Csak a XVIII. század végén, midőn az absolutismusnak nemzeti és egyházi életünket fojtogató polyp karjai bénulva lehulltak, ülheté diadalát a budai 1791-ik zsinaton a presbyteri rendszer. Ekkor is még 30 év kellett, hogy — mint Révész I. mondja „a szűk látkör, nyomorult egyoldalúság, uralkodás vágy, féltékenység és irigység szülte papuralmi törekvés« megbukott, s konventi uton királyi szentesítést nyert a következő Canon : „mindazon jogok, melyeket eddig az esperes és püspök részint személyesen, részint a maga papi consistoriumával gyakorolt átadatnak a mixtum consistoriumnak-* E kánon nyakát szegte a százados papi zsarnokságnak. Láttuk ezután régi jégyzőkönyveinkből, hogy a közügyek, köztök a lelkészválasztások megerősítése, a megválasztottak dislokálása a paritás elvén alakult consistorialis üléseken lettek elintézve. Zsinatpresbyteri alapon ült össze s szervezkedett a közelebbi debreceni zsinat s törvénykönyvbe igtalta) hogy , a magyarországi ref. egyház zsinat presbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza magát.( < (2. §., És ime alkotmányos életünk e fénylő napja tiszta derűjében, a b.-somogyi esperes sötét ösvényre tévedve az egyházmegyei lelkészválasztásokat megerősíti', a megerősítettek helyreköltözését az egyházmegye megkérdezése nélkül önkényüleg elrendeli, az erre egyedül jogosított közgyűlésnek az ,utólagos tudomásulvétel kényszerűségét* hagyván fel. Midőn e „magasra vívó szenvedelem1 illetve esperesi tulkapás ellen sikertelen lőn két gyűlésen való felszólalásunk, voltam bátor e becses lapokban felvetni a kérdést: Vájjon kit illet a lelkészválasztások megerősítésének joga ? Hetek jöttek, hetek mentek s nagy Magyarország annyi kanonikusai közül, az egy Szoboszlay G-t kivéve — ez is álnév — senki sem tartá érdemesnek a felvetett egyházjogi kérdéshez hozzá szólni. Conticuere omnes 1 Elhallgatott egy pár vagdalkozás után Körmendy ur is, talán — szeretem hinni — mert ama kijeléntése szerint: ,győzzenek meg Cs. és Sz. ur felfogásuk- helyesb és törvényszerű voltáról én meghódolok nékiök:4 fejtegetéseink után belátta, be kellett látnia állaspontja tarthatatlanságát, többet mondok törvénytelenségét. Hiszen a zsinati törvény 8 § a világosan mondja : az egyházi hatóságoknak eddig is gyakorlatban létező közigazgatási hatásköre, melynek részletei az egyház alkotmány 7, 21, 43, 53 §-ai szerint különben is az egyházmegyék illetve egyházkerületek szabályrendeletei által állapittatnak meg, továbbra is érintetlen hagyatik.« E § ban felvetett kérdésünkre félreérthetlenül adva van a kivánt felelet, t. i. : miután az egyházhatóságok-104*
