Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 nak közigazgatási hatásköre a zsinat által érintetlen ha­gyatott, a lelkészválasztás megerősitése, mint a 43. § sze­rint egyházmegyei közigazgatási eljárás, annyival inkább, mert a dunántuli egyházkerület lelkészválasztási szabály­rendelete 25. §. értelmében is, az illető egyházmegyék­nek van fentartva, a közgyűlést és nem az esperest illeti. Ime csak ne a sorok közt olvassunk, s ne dédel­gessünk keblünkben holmi réstörő tendentiákat, mily könnyen megtaláljuk az \riadne fonalat. Végül nem hagyhatom szó nélkül Kormendy es­peres urnák lezajlott vitánk közben kiejtett eme meg­gondolatlan kifejezését: »az egyházmegyei közgyűlés egy változó, felelősségre nem vonható (bizony nem 1) in­combinativus tömeg, melyre mint ilyenre a lelkészválasz­tás megerősítését bizni nem volna célszerű.* Mintha csak páter Lainez jezsuita generálist hallanók, ki a tri­denti zsinaton ezt fejtegeté: »a nyáj juhokból áll, a ju­hoknak nincs értelmök, következőleg az egyházkormány­zásban sincs részök.* Ovum ovo non est similius I Ré­szemről az egyházmegyei gyűlés arcába vágott e quali­ficálhatlan cimosztogatást, a hol mondva volt, a nyilvá­nosság előtt, határozottan visszautasítom. Vannak ugyan egyházi közgyűléseinken szűrös atyafiak is, de a nagy­számú lelkészi, tanári, tanitói és tekintélyes világi értel­miség mellett elenyésző kissebbséget tesznek. Különben is a példaszó szerint: a potiori fit denominatio, potior pedig az intelligentia. Ezzel bezégezve ez évi hadjáratunkat, leteszem a fegyvert annyival is inkább mert Más ellenségnek várom hadi felvonulását, Hallszik a távolból dobogó paripái robajjá. Csire István. Válasz a somogy-nagybajomi ev. ref. egyház t. presbyteriumának, a »Piotest. egyh. és iskolai lap* f. évi 50. számában hozzám intézett kérdésére. A f. évi március hóban tartott egyetemes konvent­ről, illetéktelen uton lett fölterjesztés miatt kerületünk­höz elbírálás s az ügynek miként lett elintézése bejelen­tését meghagyó végzéssel viszszaküldött dualisztikus jel­legű nagy bajomi ügy, a kerül, gyűlés első napján tartott tanácsszéki ülésen került a zöld asztalra; dualisztikus jel­legűnek mondom ez ügyet kettős teimészeténél fogva, a mennyiben nevezett egyház, egy és ugyanazon fölter­jeszt mény ében, mig egy részről az illető esperes ellen hi­vatali hatalommal való visszaélés ellen emel panaszt, addig másrészről helyi iskolája ügyében kér intézkedést. Amaz konsisztoriális természetű lévén: a tanácsszék azonnal itélt felette, még pedig akképen, hogy ezen ügyet a zsin. törvények 266 s következő §-aiban meg­szabott eljárás végett az elnökséghez tette át; a felíó­lyamodvány iskolara vonatkozó része pedig, mint köz­igazgatási jellegű ügy, a közgyűlésre utasíttatott tárgya­lás végett ; de ugyan ekkor, — habár nem érdemleg is — kimondatott, hogy ez ügy nem a kerület által lett a konventre felterjesztve, ez az egyes konventre egyátalában nem is tartozik. Az ügynek fegyelmi része, ,az illető ügyiratok kapcsában* az Ítélet értelmében át is tétetett az elnökséghez, azonban, a teljes j. könyvbe nem nyo­matott be; de — nem mind a n.-bajomi t. presbyterium mondja — tévedésből: hanem a jegyzői karnak azon közös megállapodása foh tán, hogy mivel a konzisztoriális ügyek csakis egyes egyének vagy testületekre tartoznak és így nem közérdekűek, ezek különben is nagy terjedelmet öltő jegyzőkönyvünkben ne foglaljanak helyet; a minthogy a mult tavaszi közgyűlés j.-könyvében egyetlen egy kon­sisztoriális itélet sem látott világot. Ez ügynek iskolára vonatkozó és igy közigazga­tási részét a mi illeti, mivel a n.-bajomi t. presbyterium által egy és ugyanazon beadványban volt felterjesztve s ennélfogva a tárgymutatóban is csupán egy és ugyan­azon pont alatt jön elő a közgyűlésen külön tárgyalás­ban nem részesült. Én azonban a tanácsszéken ez ügyben hangoztatott véleményt megfigyelve, határozati alakba öntöttem, a nagy-bajomi t. presbyterium szavai szerint a j. könyvbe szúrtam ; de korántsem becsempészve ; mert hitelesítés alkalmával a jelenvolt gyűlési tagok előtt — a többi előző s utána következő pontokkal együtt felol­vastam, s e pont — most már teljesen emlékszem rá — hitelesítést is nyert. Hogy azonban ezen pont a teljes jegyzőkönyvben két helyen szerepel : azt midőn a sajtó alól kikerült j. könyvet felolvasva, felfedeztem: megvallom, magam is meglepetve voltam. S e visszás helyzetnek oka valószí­nűleg az, hogy a jegyzőkönyv nagy bajjal járó összeál­lítás s a tömérdek kivonatoknak minden illetőhöz nagy gyorsaságot igénylő szétküldése idézte elő, főleg pedig azon körülmény, hogy a teljes jegyzőkönyvnek a tárgy­mutatóval együtt sajtó alá lett elszallitása után, a jegyző­könyv világos áttekinthetésének kedvező helyzetével nem bírván: folytonosan azon kételylyel tépelődtem: ha vál­jon ezen kettős jellegű nagy-bajomi ügynek — mert sem egészen konsisztoriumi sem teljesen közigazgatási — ez utóbbi részét illető pontja nem maradt-e ki a jegyző­könyvből ? Hogy tehát ez utóbbi csakugyan ne történjék : született meg s küldetett sajtó alá utólag a 218-ig pont, mely ha betűiben s irályában nem is: de lényegében a 85-ik pont alatti határozattal teljesen egyértelmű, mely pont, habár a közgyűlésen nem nyert is hitelesítést, mit még akkor mint non ens nem is nyerhetett; de az elnök­ségnél bernutattatott, általa helybehagyatott és igy — praesídialiter — hitelesíttetett, s ez a 218. punt, mint a 85. pont alatti határozatnál indokoltabb s ez ügyet tisztább világlatban felmutató pontja jogérvényes. Egyébiránt szerintem kisebb baja az, hogy a nagy­bajomi egyház ügyének a jegyzőkönyvben — csupán túl­buzgóságból két pont van szentelve, mintha e fontos ügy figyelmen vagy épen a jegyzőkönyv keretén kívül hagyatott volna. Midőn a nagy-bajomi t. presbyterium hozzám inté­zett kérdésére, a legnagyobb történeti hűséggel akkep vá­laszoltam : szivből óhajtom, hogy a jó Isten áldasa s a keresztyén béke alkotó szelleme lengjen körül mindnyá­junkat 1 Vályi Lajos, a dunántuli ev. ref. egyházkerület e. főjegyzője. Válasz a pápai ev. ref. theologia jó lelkű barátjának. Sármelléki ki legyen, nem keresem. Hogy lelkesül azt jól látom. Ergo : fiatal ember, kit még nem kérgesi­tett meg a tapasztalás, a keserű való, az élet. O még 400 forintos fizetéséből is kész áldozni, nem gondolván meg, hogy ennyi pénz nős, gyermekes papnak lapokra, ruhákra, cipőkre is alig elég.. levén. . . ő nőtelen. .. Azon eszme, hogy Pápán 3 theologiai tanár nem elég, megérett. Azt mi is tudjuk, Lesz is rajt segítve. Hogy azonban ők ennyi elfoglaltatásuk mellett is taníta­nak a gymnasium- és képezdében ,az az ő saját akaratok

Next

/
Oldalképek
Tartalom