Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

825 Ft. és mlgos Szász Károly ur válaszára. A következőkben vagyok bátor röviden felelni: Sz. ur azt mondja, hogy a halottakat nálunk ós idők óta szokás beszentelni. Ezt tagadom. Nem létezik ref. dogmatika, sem liturgika, mely a halottak beszenteléséről egy szót is szólna. Mert a köztünk fennforgó kérdés azon kivül, hogy liturgikai, egyúttal dogmatikai kérdés is. S a beszentelés szó par excellence dogmatikai kifejezés és nem stylisztikai, a minőnek Sz. ur feltüntetni akarja. Ref. pap pedig, dogmáink szerint, nem szentelhet. E szavak: templomszentelés, temetőszentelés stb., esak bevett rossz kiféjezések. Mindenki tudja, hogy mikor pl. templomot szentelünk, tulajdonképen imádkozunk Istenhez, hogy o szentelje meg a mi templomunkat. Köztudomásu, hogy Török Pál csakugyan használta a beszentelés szót temetések alkalmával; de azt is tudjuk, hogy Töröknek — Sz. úrig csak egyetlen egy kövelője volt : a néhai Fördős Lajos, a ki azonban később elpártolt mesterétől saját híveinek kérésére, kik ama kifejezésben megbotránkozának. Sz. ur szerint mi »imával igével, Istennek segítségül hívásával, Krisztus kegyelme iránti esedezéssel* szenteljük be halottainkat. Fentebb jelzett álláspontomhoz itt csak azon véleményemet adom hozzá, hogy az ima — igenis — jóra indító, megigazító, ha ugy tetszik, mondjuk : megszentelő erővel bir az imádkozókra, de nem a halottakra. A holtak sorsa már Sz. ur beszentelése előtt előre el van Isten által határozva az idvességre vagy a kárhozatra. Sz. ur tanácsolja nekem, hogy ne a dolgok külső héja, hanem magva körül kereskedjem. Mert a gondolat a fő és nem a szó. Igaz: mégis dogmatikai kérdésekben vannak szavak, melyeket milliók nem szívelhetnek. Tudjuk, hogy a iora betű mily rettenetes szakadást idézett elő a keresztyén egyházban, s hogy sok ezeren vesztek el ama harcban. Bocsánatot kérek, de a beszentelés szó is olyan, a melyet sokan nem szívelhetünk. Valahány lelkésszel, tanítóval ama gyászjelentésről beszéltem, mindnyájan kifejezték megütközésüket a beszentelés szó felett. Egy kérésem van még Sz. úrhoz. Főtisztelendőséged azt ígérte, hogy nem lesz ujitó a hitben. Mielőtt tehát a „halottak beszentelése* kifejezést ususba hozni akarná : kérdezze meg csak a kerületbeli papokat véleményök felől. Én hiszem, hogy ha a nagy Török nem tudott magának e dologban párthíveket szerezni: méltó- ' ságod sem fog találni követőkre. Tury Károly, nagyszékelyi német káplán. Észrevétel Szász Károly válaszára. Sajnálom, hogy épen Szász Károly püspök ur kezdi halottainkat beszentelni, mert az eddig sehol szokásban nem volt, és épen azért igen sok helyen megbotránkoztak azon. Atalános visszatetszést szült ez a kifejezés és elitéltetett a nágocsi templom ünnepélyes megnyitásán is (ez sem templom szentelés) és itt nálunk dunántúl is. Nekünk szentjeink, szentségeink nincsenek, és ez a különbség köztünk s a róm. katholikusok között, mert mi szentek nélkül imádjuk az egy igaz Istent, és senkit mást azon kivül szentnek nem nevezünk. De meg furcsa is az egész okoskodás. Maga Szász Károly ur is elismeri, hogy a református papság nem rend, s ha nem az, nem is szentelhet. A kath. papság igenis rend — ordo -— s ezáltal kiemeltetik a laikusok közül, s mintegy szent karba tétetik által, mivel szerintök az ordinatio vagy consecratio különös lelki ajándékokat közöl a pappal (imprímít characterem indelebilem) és ez ő szerintük nagy érdem, nagy méltóság. De mi szerintünk a pap csupán lelki tanitó. Ilyenek voltak az Apostolok II. Tim. I. 11. ilyen volt maga Jézus is Luk. VIII.: i. Csel. XCII.: 2. Épen azért, mivel mi nem vagyunk papi rend, nem is szentelhetünk senkit és semmit, mint mondani szokják : t

Nemo dat, quod non habeta senki nem adhatja azt, amije nincs. Pia azonban mi azt mondjuk, hogy szentelünk; kicsinyenként megszokja a nép — a mely felülről szeret mindig tanulni — a beszentelést, s talán-talan az utolsó kenetet is kivánja, a sok szentelés után?! Van még egy kifejezés a válaszban, amit igen szeretném, ha satjóhiba volna : ». . . az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében. . Ez Máté XXVIII. : 19 ben nem igy van, mert ez ev no ovouari lenne görögül, mint ezt olvashatjuk Ján V: 43. jelentvén itt azt: atyám nevében jöttem, s azt értjük alatta, hogy annak akaratjaból, rendeléséből. Máténál az idézett helyen : iig ro oro/ia van, és értjük, hogy az Atya, Fiu, Szent Lélek nevébe, t. i. annak imádására, tiszteletére. Pál apostol még csak gondolni sem tudja azt, hogy valaki sig ro ovoga llavlov I. Kor. II : 13. keresztelkedett volna. Igen is a gyászjelentést lehetett irni a kerület nevében, de az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében nem lehet még beszentelni sem. Thúri Etele, zánkai ev. református káplán. Észrevétel a két Thuri leveleire. Ne csináljunk kis dologból nagy dolgot. Ha valaki akárki is, megbotránkozott abban, hogy a ,halott beszenteltetik*, Sz. K. bizonyosan nem fog a kifejezéshez ragaszkodni, mert ő is tudja az Írásból »valaki egyet a kicsinyek közül megbotránkoztat stb. (Mát. XVIII. 6.) Az a szó a gyászjelentésben csak jobb hiányában, szükségből használtatott; de a koporsó felett nem ismételtetett, mivel ott nem volt rá szükség, levén ott ima, megáldás és elbocsátás. Arra, hogy nevében vagy nevébe, csak azt mondjuk, hogy Sz. K. is tudja a különbséget az ev és eig között s ismeri az e fölötti vitákat, melyek azonban a nevébe kifejezést magyarul nyelvtanilag nem igazolják. Nevére kellett lenni a keresztelési formulában. Ott azonban, a hol a válaszban használtatott, csakugyan nevében kell lenni : mert Isten nevében mondunk vagy teszünk valamit s nem Isten nevébe. De mi e fölött sem akarunk vitatkozni. Nem akarunk a homouziosz vagy homojuziosz jótájáért vért, de még csak tintát sem ontani. Ám a kinek ennél fontosabb dolga nincs, vagy egyházáért jobbat nem tehet, vitatkozzék a szavak és a betűk fölött; mi nem feleselünk vele tovább. Szerk. KÜLFÖLD. A magyar ref. theologusok a külföldi akadémiákon. Úgy hiszem, nem lesz időszerűtlen és érdektelen most, midőn a legközelebbi konventi ülések alatt is felmerült e tárgy, mint a magyar ref. egyház külfölddel való összeköttetésének egyik legfontosabb feltétele, elte-102*