Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 kintve ez illető egyénre háramló minden egyébb elő­nyöktől, foglakoznom egy kissé a külföldi theologiai aka­démiákon tanuló magyar ifjakkal. Utazásom alatt abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy mind a berlini, mind az utrechti magyar pap­növendékekkel, jelöltekkel megismerkedtem, és ezek ut­ján értesültem a jelen 1884/85-ik isk. évben, külföldön tanuló összes magyar ref. theologusokról. A berlini, mar­burgi, bázeli, utrechti és edinburghi theol. akadémiák azok, hol ez évben magyar ifjak tanulnak. És pedig a berlitiin : Józsa Sándor (Budapestről), Fiók Károly (Deb­recenből), Bodor János (Nagy-Enyedről) és Csekme Fe­renc (Nagy Enyedről). Az elsőt kivéve stipendiumon ta­nulnak. A marburgi fakultáson tanulnak: Mező Lajos (Pápáról), Rákosi György (Nagy-Enyedről) és N. N. (Nagy-Enyedről). Ezek mindnyájan stipendiumon vannak. A bazelin egyedül Kerekes András (Budapestről) stipen­diummal. Az utrechti akadémián ; Keck Zsigmond (Bu­dapestről). Nagy Elek (Nagy-Enyedről) és Vásárhelyi Boldizsár (Nagy-Enyedről) tanulnak mindnyájan stipen­diummal. És végre az edinburghin: Siskó Ernő, Tóth Kálmán, Kócsy Dániel és e sorok irója, mindnyájan sti­pendiummal. Látható ez összeállításból, hogy ez évben őszesen 15 ret. theologus tanul külföldön és egyet ki­véve mindenik stipendiummal. Legjobban van képviselve Pest (7). Nagy-Enyed (6), Debrecen (1), Pápa (1). Sá­rospatakról az idén egy sincs. Az előző évhez képest nagyon kedvező az arány : Berlinben volt tavaly 2, most 4 ; Marburgban : tavaly 1, most 3 ; Utrechtben tavaly 1, most 3 ; Bázelben: tavaly senki, most 1; Edinburgh­ban tavaly 1, most 4. És itt nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy az utrechti theol. fakultás érdemekben megőszült nagy tudo­mányu tanára, dr. Doedes, ki a magyar papok közül többek előtt ismeretes, mily szívességgel fogadta a hat magyar ifjút, kik nála tisztelegni megjelentünk és mily érdeklődve kérdezősködött egyházi viszonyaink felől és sok, most már tekintélyekké fejlődött vezetőiről a ma­gyar ref. egyháznak, kik hajdan az ő tanítványai is vol­tak. Büszkeségének adott kifejezést, hogy azoknak tanára lehetett 1 Most már áttérek az edinburghi stipendiumra és az ezen kezdet óta tanult magyar református papje­löltekre. A skóciai szabad-egyház, mint tudjuk az 1843 iki főzsinat alkalmával vált ki a magas vagy anglikán egy­házból. Hogy miféle okok folytán, az nem tartozik ide. Nemsokára 3 papnevelő intézetet állított fel Edinburgh­ban, Glasgowban és Aberdeenben. Ezek között időren­dileg első volt az edinburghi, mely 1847-ben alapíttatott az egyháztagok buzgó adományaiból. Ez intézetben, mely New-College nevet visel, a legelső magyar tanulót az 1865—66-ik isk. évben látjuk megjelenni. Az edinburghi stipendium története nagyon röviden elmondható. Rendes stipendium itt sem ezelőtt nem volt, sem most nincs, hanem az itteni szabad egyház rendkívül buzgó áldozatkészsége tette és teszi lehe­tővé időről-időre, hogy magyar és cseh (ez iskolai év­ben hárman vannak) ifjak kijöhessenek tanulmányaik folytatására, tapasztalataik öregbítésére. Hanem, hogy a magyar ifjak csaknem 20 év óta oly tekintélyes szám­mal jöhettek ide, mint mindjárt elfogom számlálni : ennek előidézője kétségkívül a pesti ref. német-egyház is volt, mely régebben is, de különösen az ujabb időben, mióta Moody András és König Rudolf urak lelkészkednek benne, egész erővel dolgozott s dolgozik időről-időre, hogy mi­nél többen juthassanak ide a magyar ref. papjelöltek. S hogy ez iskolai évben 4-én vagyunk itt: ezt egyene­sen Moody András derék lelkésznek köszönhetjük, ki a mi érdekünkben zörgetett itt és íme 1 megnyittatott az út és mód négyünk kijöhetésére a buzgó skótok fillé­rei által! Köszönet, köszönet érte e helyen is, ugy az itteni Szent-Lukács-egyház tagjainak, mint Moody urnák. Éltesse az Isten sokáig e derék lelkészt, hogy még sok atyánkfiával tehessen ilyen jót 1 Úgy hiszem nem végzek felesleges munkát, a mennyiben sok-, magyar prot. egyházunknak nevezetes emberei kerültek ki az akadémiáról, ha elészámlálom az akadémiai (new-collegi) anyakönyv után azon magyar theologusokat, kik itt tanultak : Az 1865 — 66-ik isk. é\ben: Dapsy Lészló és Dö­mötör János, az 1866—67. isk. évben : Komáromy La­jos és Tabajdy Lajos, az 1867 — 68. isk. évben: Tabajdy Lajos és Baráth Ferenc, az 1868—69. isk. évben: Ba­ráth Ferenc, az 1869—70. isk. évben : Nagy Ferenc, az 1870—71. isk. évben: Senki, az 1871—72. isk. évben: Losonczy László, az 1872 — 73. isk. évben : Losonczy László, az 1873 — 74. isk. évben: Senki, az 1874 —75. isk. évben : Márk Ferenc, az 1875—76. isk. évben Csiky Lajos, Jánosi Gábor, Márk Ferenc, az 1876—77. isk. év­ben : Bethlendi Endre, Csiky Lajos, Lévay Lajos, 1877 —78. isk. évben: Bethlendi E., Ambrus Péter, 1878—79. isk. évben : Kecskeméty Ferene, Szalay József, Sas Emil, az 1879—80. isk. évben : Kecskeméty F., Szalay József, az 1880—81. Jurányi Gusztáv, Benkő István, Fáncsik Gyula, Fa istván, az 1881 — 82. isk. évben : Benkő Ist­ván, Csulak Zsigmond, Simon Ferenc, Tereh Gyula, az 1882—83. isk. évben: Csulak Zs.( Simon Ferenc, Tereh Gyula, az 1883—84. isk. évben: Csizmadia Lajos, az 1884—85. isk. évben : Sikó Ernő, Szőts Gerő, Tóth Kál­mán és Kócsi Dániel. íme az összeadogatott fillérek ennyi magyar ref. the­ologusnak összesen 28-nak és soknak 2 éven át tették lehetővé az edinburghi akadémián való tanulást. Véleményem szerint kívánatos volna, hogy min­den külföldön tanuló papjelöltünk az azon akadémián lévő stipendium keletkezését és azutáni állapotát felku­tassa és közzé tegye. E munka egyiknek sem kerülne nagy fáradságába, mert hiszen ott a helyszínén könnyű az adatokat beszerezni. Ezzel nagy szolgálatot tenne mindenik a magyar ref. egyháznak és az utánunk jövő fiatalabb pap-nemzedéknek. Igy aztán nem fordulna elő az az eset, mi — fájdalom — többször ismétlődött már, hogy elkallódott valamely külföldi stipendium azért, mert nem tudtak róla otthon semmit. És még — szerkesztő ur szíves engedélyével — egy pár szót, Felszokták sokan hozni, magam is hallottam töbször afféle hangokat : »Minek az az ut­rechti vagy edinburghi akadémiára menés, hisz onnan nem magyarnak való dolgokat szoktak hazavinni a ma­gyar ifjak® ?! Lehet, hogy egy pár esetben igazuk van, de csakis ennyiben és ez is kivételes állapot. De hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nulla regula sine exceptione. Sajnos, hogy akadt egynehány fiatal ember, ki csak azért jött külföldre, hogy külső mázt rakjon magára, élet és lélek nélkül és addig ment a külsőieskedésben, mennyit már nem csak a magyar, de egyáltalában sem­miféle testület befogadni nem bir és okoskodásának vas következetességével azt a roppant igazságot sütötte ki, hogy a nazarénusok előbb való keresztyének (!) a kál­vinistáknál ! No ha ezek után indulunk, akkor csakugyan iga­zaknak bizonyulnak a fennebbi hangok. Es a tavolabb álló laikus-közönség, mely talán épen azon külsőségeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom