Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 2. Világíts rá üdvösséged útjára, Ismerjük meg, merre vagyon határa, Végtére a pogány nép is ismerje: Te vagy az ő szabadító Istenje ! 3. Tisztelnek a földi népek Tégedet, S örvendezve mondanak víg éneket; Légy dicsérve, a ki e sok nemzetet Igazságban Ítéled s jól rendezed ! 4. Im a földnek megsokasult gyümölcse, Eljött az Úr, hogy áldással betöltse ; Lám, igy munkál az Úr népe javára — : Áldja őt a földnek minden határa! Kolosy Elvira. Böngészet — a »Prot. egyh. és isk. lap«-ból. — Hitler ev. esperes urnák. » Tudomásom szerint német egyházainkban az anyakönyvek magyar nyelven vezettetnek.4

A kormányzása alatt levő s gyanúsított papság nevében fogadja köszönetemet e becses nyilatkozatáért. Igen, becses e nyilatkozat. Mert ha van pap, ki eddig németül vezette az anyakönyvet, ezután már csak azért is magyarul fogja vezetni, hogy esperesét meg ne hazudtolja. Sőt a székelyi reformált pap is el fogja pudeálni magát ezen állapotnak miatta s már a jövő év kezdetén a Johan helyett olyán Jánost kanyarít, hogy még a sarkanytu pengése is meghallatszik. Bár a székelyi papnak nincs semmi restelni valója a magyarizálás dolgában, mert a székelyi német reformált ember, tisztábban beszél magyarul, mint a többi német — németül s ha nagytiszteletüséged a maga nagy körében csak századrészét tette volna meg annak, a mit a székelyi pap s előde tőn, most nem kellene könyörögnie, hogy ne piszkáljam a tisztelt személyét, midőn a magyarosítást szóba hozom. De becses e nyilatkozat azért is, mert ennek megtétele után kényszerülve lesz esperes ur a keze alatt levő minden egyház anyakönyvét személyesen megtekinteni, hogy a miről eddig csak egyszerű tudomása volt, az hivatalos vizsgálaton alapuló meggyőződéssé, tapasztalattá váljék. Igy hát csakugyan tettem hasznot a magyar ügynek. Bocsásson meg azonban, ha a tudomásával van egy kis épületes beszélgetésem. Nincs róla tudomása, sőt határozottan tagadásba veszi, hogy az egyetemes gyűlésen bárki is felemiitette volna azt, hogy Tolnamegyében nemetűi vezettetnek az anyakönyvek. Hát tekintse meg az október 10-én 76-nak szövege *Szent vagy orökleé Atya ur Isten« is Sztárai-é : — a 143-ik mostani szövegét * Nagy hálaadással« Némethy Mihály irta, (lásd : tEneklö kar*-om 55—56. 1.) ez a dallam eredetileg a 29-ik Psalmusé volt, maga Némethi mondja a : *Menyei Tárház kulcsa» cimü imakönyve (Kolozsvár 1673.) toldalékában, hogy ő e dicséretet Sztárai Mihálynak 29-ik dicsérete *Szent Dávid 'próféta az istennek nagy hatalmát tudván« nótájára irta. Midőn az elmúlt hónapok alatt Sztárai dallamaival foglalkoznám, feltűnt előttem azok kitűnő szép magyar rythmusa, küldöttem azért néhányat a kedves Zsoltárosunknak, és? mint a most közlött 67-ik Zsoltár igazolja az ifjú lélek teljesen átértette Sztárai rythmusát (a legszebb coriambus, molossus-al párosítva). Ez úttal nagy örömmel jelentem kedves szerk. uramnak, hogy a mi »szárnyas lelkű < kis Zsoltárosunk már 49 Zsoltárt megirt, a mikben én mindenkori gyönyörűségemet találom! (ugyanezt találja K. E. zsoltáraiban minden ember, a kit isten annak érzékével megáldott, a mi nemzeties szép és ős magyar. Szerk.) Kálmán Farkas. megjelent azon napi lapokat, melyek a gyűlésről kimerítő közlést hoztak, majd meg fogja látni, hogy e saját tudomása nem ér egy fagarast, mert — nem az egyik vagy másik püspök — hanem Ilrabovszki árvái esperes mondotta ezt : Tolnamegye némely német egyházában németül vezettetnek az anyakönyvek. Arról nincs tudomása, hogy az egyházi kormányzása alatt levő ötvenezer német mily szívesen tanulna magyarul, ha alkalom nyújtatnék neki a tanulásra. De már arról bőséges tudomásának kellene lenni, hogy erőszakkal senkit magyarrá tenni nem lehet. Mégis, sőt tán épen azért, deressel és kurta vassal fenyegeti egyházmegyéje németségét, ha magyarul tanulni nem akar. Hát vegyen magának fáradságot s tekintse meg a kölesdi ev. német gyülekezetet s majd meg fogja látni, hogy minden deres nélkül, mit tehet egy lelkes pap a magyarosítás terén s kérdezze meg Horváth Dezső segédlelkészt, ki a hidasdi evang. németeket, nem kurta vassal, hanem becsületes igyekezettel magyarul tanítani vállalkozott, majd ő meg fogja mondani, hogy ezek a facipős németek nem tódultak, hanem rohantak a magyar leckékre, ő azonban, e nemes igyekezéséről egy igen akasztófara való intrigua által elüttetett.* Nohát méltóztassék utasítani a lelkészeket, hogy a felnőttek oktatása, cserék eszközlése, könnyű olvasmányok terjesztése, lelkesités, buzdítás stb. de mindenekfelett példaadással fejlesszék, segítsék a magyar nyelvet; az esperes pedig ellenőrizze komolyan és szigorúan a papokat, s meg fogják látni, hogy egy évtized alatt óriási eredményt produkálnak, mert ez a német nép rajong a magyar nyelv tudásaért. Jaj! de ha a lelkészek nem állanak a dolog élére, sem az esperes nem áll a lelkészek élére (az esperes ur , géniusza4

szörnyen aluszik), bizony nem csoda, ha a szegény nép most is csak ott van, hol ezelőtt 150 évvel volt. .. . mégis ez a nép fenyegettetik deressel és kurtavassal ? Arról nincs tudomása, hogy a reformáltak felállították izzadva és küzdve a domesztikát épen azért, hogy pusztuló egyházaikat megmentsék ; csak arról van tudomása,, hogy a reformált egyház százakban és ezrekben hagyja évenkint elveszni s az oláhsagba ömleni a magyarságot4

— a mi természetesen nem igaz. Arról nincs tudomása, hogy a pánszláv sajtó naponként anathémát kiált mindenre a mi magyar s tömérdek kárt és kellemetlenséget okoz, pedig ez igaz, csak arról van tudomása, hogy a „ lutheri egyház évenkint, minden nációból, ezernyi ezereket hódit a magyar államnak4

— ha igaz. Arról a fájdalomról nincs tudomása, mely minden magyar ember keblét elborítja akkor, mikor a magyart itt-ott pusztulni látja; csak arról az örömről, jobban mondva — kárörömről van tudomása, mely az ő keblét elborítja akkor, mikor látja, hogy »német szántja az ősi telket.4 Arról van tudomása., hogy az én cikkemből dölyf és kevély megvetés szól, (hadd szóljon, csak használjon); de arról nincs tudomása s épen nem veszi észre, hogy az ő cikkéből a legmelegebb német sympathia s a leghidegebb protestáns »testvéri érzet« szól. Ha tehát sok oly dologról nincs tudomása, mely megtörtént, sok oly dologról pedig van tudomása, amely meg nem történt, vagy nem ugy történt : méltán következtethetném, hogy az anyakönyvek magyarul vezetése felőli tudomása sem képez teljes és kifogásolhatlan bizonyítékot. * Szerfölött alávaló röpirat jelent meg II. D. ellen álnév alatt. Cs. P.