Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-21 / 51. szám
i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 tus egyháza. Es mégis mily nagy eredménytelenséggel végződött napjainkban a s culturharc*-nak csúfolt küzdelem Róma ellen! Még egy Bismark is, a ki a világi politikában felülmulhatlan, az egyház politikai téren a túlsó oldalról oly megalázást volt kénytelen tapasztalni, a mint ez egy I. Napóleonnal sem történt meg. Honnan e gyenge siker ? Annak oka Nippold szerint az állami politikusoknak nagy tudatlanságában keresendő a papalismus lényegéről, eszközeiről és céljáról s a katholicismus vallásos alapjának és jelentőségének félreismerésében. Azért gyakrabban akadunk náluk a katholicismus iránt egyrészt hamis türelemre, másrészt pedig türelmetlenségre ott, a hol a humanitás elve volna különben az irányadó tényező. Kétségtelen dolog p. o., hogy azon polilikusok, kik Mermilloddal alkudoztak, annak iratait távolról sem ismerték! Mivel tartozunk mi evangyélmi protestánsok drágán szerzett egyházunknak a katholicismus ezen ujabb fejlődésével szemben ? Mindenekelőtt alaposabb ismeretet kell szereznünk annak lényege, jelentősége és történetéről s a népet is kötelességünk figyelmessé tennünk és tanítanunk a túlsó oldalról jövő veszélyekre. A pápaság evangyéliomellenes hierarchiai tendenciáival szemben kötelessége az evangy. protestantismusnak fölébreszteni a nép erkölcsi érzetét s élesiteni annak lelkiismeretét. A Róma elleni harc a szükségkövetelte védelemnek s az önfenntartásnak ténye, és nem egyedül a világi politikusok dolga, különben biztos a modern pápaság eszméje, főleg annak győzelme, mivel azok a jezsuitáknak ördögi művészetét az emberi gyengeségek felhasználásában nem értik, s Róma universalismusával szemben egyedül saját országaik érdekeit veszik figyelembe. De óvakodjunk: a nép rétegeiben az egyes katholikusokat felelőssé tenni a római rendszerért mint egészért. A katliolicismusban is sok még az elrejtett, az öntudatlan keresztyénség, s természeténél fogva nem culturellenes, a mint az p. o. a zene és festészet ápolásából kitűnik. Azonban a római keresztyének hite nem élő hit, mivel nem közvetlenül istenre vonatkozik, hanem ahelyett sok mindenféle római szenteknek jutott a közvetitő szerep osztályrészül. Az igazi katholicismus a nemzeti vagy ókatholicismusban keresendő. Tőle tanulhatjuk a különféle keresztyén egyházaknak magasabb egységét ismerni, vagyis az egyesítést Jézus Krisztus evangyéliumában, a meggyőződésteljes hűséget, az áldozatkészséget és önodaadást, sőt azon hitet, mely hegyeket mozdit, tekintet nélkül a külső eredményekre való kedvező kilátásra. Azért támogatnunk kell az igazi keresztyén ókatholikus egyházat az ő, de saját erdekünkben is. Egyesült erővel kell ügyét felkarolnunk, az államot pedig minden jogos igényeiben segíteni kötelességünk s végül munkálkodjunk ugy az egyesek üdveért, mint az egész emberiségnek culturhaladásáért. Életkérdés az ókatholicismusra nézve a bonni és berni ókatli. theol. fakultás fenntartása. S Nippold jeles előadásában az ókatholicismus feladatát a következő 5 követelményben foglalta össze: 1. A reformátió alapjára való helyezkedés s a protestáns hit- és iráselvének, főleg pedig a lelkiismereti szabagságnak feltétlen megbecsülése. 2. A valóban protestánsellenes irányoknak különválasztása, mivel azok a reformátió irásszerü alapját feladják. 3. A j,katholikus* eszménynek átvitele a protestáns alapra a nemzeti egyházak egyesítési munkájában. 4. A modern papalismus veszélyeinek világos ismerete. 5. Az egyháznak mint népegyháznak belső megerősitése. Ezen követelmények tekintetbevétele mellett kiállja az ókatholicismus a krisist és valódi evangyéliomi szellemben épitőleg és erősitőleg működhetik, sőt mint ilyen a katholicismus és protestantismusnak synthesise, a tüzes dél s a józan észak keresztyéneinek magasabb egysége. Ferde felfogás tehát szerintünk Lutliard et consortes-ék részéről, ha az ókatholicismust arra utasitják, hogy a protestantismusba menjen át. Mert ugyan melyik irányhoz csatlakoznék az evangyélmi protestantismuson belül ? Az orthodox, vagy közvetitő, vagy tán a szabadelvű modern irányhoz ? Az ókatholicismus lényege s egyesítési jelentősége a keresztyén empirikus egyházakon belül kívánja tőle azt, hogy azon az alapon maradjon, melyen tényleg áll, és működjék, mint a föld sava s a római világ világossága. Ugy legyen! Dr. Szlávik Méityás. TÁRCA. LXVII. Zsoltár. — Dallam : Sztárai Mihályé a XVI. századból.*) — I. Óh könyörülj kegyes Isten mi rajtunk, S áldj meg minket, vágyakodva sóhajtunk ! Fordítsd felénk dícssugárzó képedet: Világosság, miért lelkünk ég, eped 1 *) Az itt jelzett dallam nem más, mint a mai énekeskönyvünkben 144. sz. a. álló >Mi sz. atyánk, ki lakozol menyekben« dicséret dallama, melyről kutatásaim után teljes biztossággal állithatom, hogy Sztárai-xíak a nagy i eformátornak dallama, eredetileg Sztárai 64-ik Zsoltárának * Meghallgassad az én imádságomat« s 34-ik Zsoltárának: »Mindenkoron áldom az én Uramat« dallama volt ez! Minderről — áitalábau Sztárai dallamairól — bővebben irtam Czelder-nek, mely a »Figyelőc jövő évi első füzetében fog megjelenni, hol is 9 eredeti Sztárai dallamot mutatok be. A nagy énekes dallamai közül ma, használatban van még három, ezek : a 76. 143. 144- szá m alattiak. A
