Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 A Leopoldina resolutio az első határozott elvek szerinti szabályozása a kath. és protestáns egyház egymás iránti jogviszonyának. Az alapeszme, melyből kiindul, a nyilvános és magános vallásgyakorlat közötti különbség (publicum et privatum exercitium). Csak a kath. egyház mint uralkodó egyház birhat mindenütt nyilvános vallásgyakorlattal, a prot. egyházak csak ott, hol azt a törvény világosan biztosítja. Innen a prot. hitközségek osztályozása articularis és nem articuláris helyekre. A törvényekben felemlített helyeken (loca articularia) a protestáns pap teljesen szabadon gyakorolja egyházi funktíóit, hivei c^ak neki adóznak, sőt a kath. pap még a közös községi pénztárból sem húzhat fizetést, ha abba a protestánsok is fizetnek. Minden egyéb helyeken (loca non articularia) a protestánsok csak magánvallásgyakorlattal bírnak. Sajat hitelveit ki-ki itt is megtarthatja, sajat házában családjával imádkozhatik, a bibliát olvashatja stb., de sem közös imaházban össze nem jöhetnek, sem pipot nem tarthatnak. Meg van továbbá tiltva, hogy az articularis helyek papjai nem articularis helyekre menjenek egyházi functiókat végezni; ellenben megengedtetik, hogy valamely nem articularis hely protest. lakói az articuláris helyek papjait felkeressék, de megelőzőleg a kath. papnak a stola-dijat le kell fizetniök. Végül a prot. földesurak saját használatukra építhetnek ugyan oratoriumot, de a háznépen kivül másokat, annál kevésbé praedicatorokat oda nem bocsáthatnak. Ezen rendelkezések szerint az articularis helyek prot. lakói kiválnak a kath. egyház parochiális kötelékeiből és ez alapon mentesülnek a kath. lelkésznek járó szolgáltatások alól ; ellenben ott hol nincs publicum exercitium, a protestánsok a parochia kötelékében megmaradnak és a parochiális terheket épen ugy viselni tartoznak, mint a katholikusok. Ez a Leopoldina resolutio alaptétele, mely a későbbi módosítások dacára egész 170l-ig érvényben marad. A politikai háttérrel biró vallási villongások azonba n még sokkal intensivebb erővel működtek, hogy sem azoknak bármily világos és bármily méltányos rendelettel véget vetni lehetett volna. A kath. egyház még azon engedményt is sokalta, melyet a protestánsok az 1692. évi resolutióban kaptak, holott a protestánsok keveselték azt és igy a későbbi resolutiókban a Leopoldina rendelkezései a politikai viszonyokhoz képest majd a kathol. egyház, majd a protestantismus javára nyertek bővebb magyarázatot.4

3 Az 1701. évi resolutio három rövid pontban, három fontos tétellel egészíti ki az általunk fennebb kifejtetteket. Először: a protestánsok szabad vallásgyakorlata csakis Magyarorszag azon területére vonatkozik, mely már 1618 ben a király hatalma alatt állott, az újonnan elfoglalt területen csak a kath. egyház birhat szabad vallásgyakorlattal. Másodszor: több helyen csak azért biztosíttatott a protestánsok vallásgyakorlata törvényileg (articu'ariter), mert azok véghelyek voltak, most tehát midőn a törökök kiűzése következtében véghelyek lenni megszűntek, szabad vallásgyakorlattal nem bírhatnak.44 Harmadszor: az articularis helyeken biztosított nyilvános vallásgyakorlat nem ugy értendő, hogy a katholikusok a protestáns hitre szabadon áttérhetnek és igy az apos 41

Lásd az 1709. okt. 26-án és dee. 12-én, 1710. nov. ie-én 1711. szept. 28-án és 1714. ápril 28-án kelt királyi rendeleteket. Orsz levt. Kanc. osztály. 44

Ennek alapján lett később — és pedig részben csak Maria lerézia korában — megszüntetve a nyilvános vallásgyakorlat Győrött Pápán, Komáromban, Léván, Tatán, Veszprémben, Füleken, Gyarmaton stb. Lásd Nagy Sámuel: Brevis et sincera deductio status Evangelicorum 1790. 37. 1. 1 tasia büntetendő. E három tétel az első resolutio szoros kiegészítő részeként szerepel ugy III. Károly, mint Mária Terézia uralkodása alatt. A nyilvános és magános vallásgyakorlat eszméjének és az abból folyó következményeknek szigorú keresztülvitele a gyakorlati élet terén III. Károlylyal veszi kezdetét és Maria Terézia alatt nyert befejezését. E feladat megoldása sok nehézséggel járt és csak fokozatosan volt effektuálható. Belevág az mélyen a kath. egyház parochial's szervezetének helyreállítása- és tovább fejlesztésébe is, melyet szintén III. Károly indit meg. Két fő nehézséggel állott a királyi hatalom szemközt: az egyik a protestáns papoknak a nem articularis helyekről való eltávolítása, a másik a protestánsoknak szolgáltatásokra szorítása a katholikus lelkészek javára. E kettő rendszerint szoros kapcsolatban jelentkezik egymással. A királyi hatalom erélyes működésének sikerét jó ideig a földesúri hatalom ellensúlyozta. Ókot szolgáltatott erre főleg az 1691. évi resolutio azon pontja, mely megengedi, hogy a főurak és nemesek saját maganyos vallásgyakorlatuk céljából székhelyükön oratoriumot vagy kápolnát építhessenek és fenntarthassanak. A nem articularis helyekről kiűzött protestáns papok a földesurak védszárnyai alá menekülnek, a földesúri oratoriumokban folytatják működésüket. III. Károly már 1714. április 28 án kibocsájtott rendeletében szigorúan megtiltja ezt; megtiltja, hogy a nemesek ily módon visszaéljenek a részükre biztosított magános vallásgyakorlattal, hogy azt nyilvános vallásgyakorlattá változtassak, mely csak az articuláris helyeken megengedett ; és elrendeli, hogy a protestáns papok ezentúl a nem articularis helyeken minden egyházi működéstől tartózkodjanak, a protestáns lakók pedig a katholikus papoknak járó stola-dijakat és egyéb jövedelmeket megfizessék,4

5 Régi igazság azonban, hogy szigorú rendeleteket sokkal könnyebb kibocsájtani, mint azokat a gyakorlati életben megvalósítani. A visitatio canonicák eléggé tanúsítják, hogy a protestáns papok nemcsak hogy be nem szüntették működésüket, hanem több helyen még a katholikusokat is párbérjizetésre szorították,4

6

A protestánsok ezen és mas hasonló visszaélései miatt a kath. egyház a királyi hatalomhoz fordul panaszával. Riberics János tornai archidiacon 1715-ben a kancelláriához folyamodik segélyért,4

7

mert a protestáns parasztok magok helyezik be a praedicatorokat és a kath. plébánosoknak semmit sem hajlandók fizetni. Erre a király leiratot in-45

»Extra loca articulariter denominata a publico et liberó religionis exercitio in fraudem legis et regiae commissionis in privatis etiam domibus per admissionem etiam extraneorum practicari solito abstinere, proventus stolares et quosvis reditus ac obventiones Catholicis Pj'ebanis ubique extra loca articulariter pro liberó exercitio admissa, competentes eisdem praestare, ab omnibus parochialibus muniis praeterquam in locis articularibus exercendis semet continere etc.« 46

Pária Inquisitionum magistrutualium antiquarum in Comitatu Jaurinensi de diversis Acatholicorum oratoriis, eorumque excessibus sonantia (Győri p. levt. Intimata an. 1775). Elől III. Károly 1720. szept. 14-én kelt meghatalmazó levele, melynek alapján az inquisitio megtartatott. Ezen nagy inquisitio 8-ik kérdő pontja igy hangzik : An in talibus parochiis, ubi amplius praedicantes non sutit, verum soli Catholici Parochi administrant, solvunt etiam iisdem Augustanae et Helveticae confessionis sequaces? quem ad modum praedicantibus prius Catholici solvebant ? aut ne fors actu solvant ? — Csihvándra nézve a tanuk igy válaszolnak : Catholici peaedicanti loci aequaliter solvunt sicut et acatholici. Malomsokra nézve : Incolae huius loci solvunt praedicanti ad instar Csikvándiensium. Hasonlokép Babothon, Szapon, Bezyn stb. a katholikusok a prot. papnak és tanítónak fizetnek. Lgyanezen eredményt constatálja az 1725. okt. 19-én tartott inqusitió Kapi, Réth, Bezi stb. községekben. 47

Orsz. levt. Kanc. oszt. 1715. ér ex ju'io No. 55.