Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

1H09 PROTESTÁNS dig is szokásban volt a templomban való u. n. bennma' \ rasztás. Csak ezt a jó szokást kellene általánossa tenni és rendszeresíteni gyülekezeteinkben s kész volna a magunk módja szerinti vasárnapi iskola. S ennek életbe léptetése legalább a téli hónapokban nem is ütköznék legyőzhetetlen akadályokba; csak abba kellene a gyülekezeteknek s felsőbb egyházi hatóságoknak bele nyugodniok, hogy a délutáni prédikálás elhagyatván, helyette egyszeri könyörgéssel végzett istenitisz'elet tartatnék, s ugy következnék a tetszés szerint bent maradó gyülekezeti tagok jelenlétében az erre különben is kötelezhető ismétlő iskolások s egyébb felnőttek valláserkölcsi oktatása a lelkész által. Én lagalább saját gyülekezetem körében ezelőtt 4 évvel ilyenformán kezdtem életbe léptetni a vasárnap délutáni iskolát a templomban. S Istené legyen a hála, ez meglehetősen sikerült is, s azóta évről-évre gyakorlom a téli hónapok alatt a felnőtt ifjak valláserkölcsi oktatását. Eljárásom a lehető legegyszerűbb. Felolvastatok egy bibliai szakaszt, azt röviden megmagyarázom s a benne lévő igazságokat mindenkor az életre alkalmazva példákban mutatom fel előttük. Mikor a figyelem ellankadt, énekelünk, imádkozunk és haza megyünk. (Lásd e tárgyra vonatkozó észrevételeimet bővebben az 1881. évfolyamának 23. számában, a „munka kezdetén4

c. cikkben.) Meggyőződésem, hogy az ilyen egyszerű rendszer szerint s kizárólag maga a lelkipásztor által vezetett vasárnapi iskola, igenis, életbeléptethető mindenütt e hazában; mig az amerikai minta szerinti iskola falusi gyülekezeteinkben egyáltalában nem, s városi helyeken is csak szórványosan. S ebben, azt hiszem, igazat fog adni nekem a jövő, igazat log adni minden ,igazságszerető ember.* Egyébbiránt a rendszer felett sokat ne vitatkozzunk hanem lásson a munkához kiki. A zsinati törvény ur. §-a szerint a lelkipásztornak különben is kötelessége az ismétlő iskolások vallásos oktatásáról gondoskodni. Teljesítse e kötelességét minden lelkész saját legjobb belátása szerint s az adott viszonyokhoz képest. Mert bizony a lelkipásztorkodás mezeje hazánkban nagyon is parlagon hever. Ugyan, mit szólanának az evangéliom ügyéért annyira buzgólkodó amerikai testvéreink, ha tudomásukra esnék, hogy a magyarországi prot. papság működésében csaknem kizárólag a szószékre szorítkozván, a betegeket rendszeresen nem látogatja, sem a confirmációi oktatást maga nem végzi, sem az ifjúság valláserkölcsi oktatásáról tüzetesen nem gondoskodik; hogy a gyülekezeteknek sem diakonissa-egyletük, sem vasárnapi iskolások, sem másnemű ker. célú egyesületök nincs 1 ? . Ideje valóban, hogy a belmissziói tevékenység hazánkban is minélnagyobb mérvben meginduljon 1 Itt vannak a téli hónapok : kezdjük el a vasárnap délutáni bennmarasztást, hogy elmondhassuk amerikai testvéreinknek: van már vasárnapi iskolánk nekünk is 1 Majd nemsokára eljő a covjirmációi oktatás ideje : vegyük a confirmandusokat, mint különben is a törvény rendeli, saját lelki gondozásunk alá, hogy elmondhassuk: egy lépéssel ismét előbbre vagyunk a lelkipásztorkodás mezején 1 És igy tovább. Még csak azt említem meg, hogy amerikai testvéreink fenntebb közlött levelemet, mint f. é. május 15-ről kelt ujabbi levelökben olvasom, kiváló örömmel és érdeklődéssel fogadták, s miután a saját rendszerök szerinti vasárnapi iskolák előnyeit ismételten kifejtik, egyszersmind felszólitanak, irnám le nekik, hogy miként járok el hát en a saját rendszerem szerint életbe léptetett vasárnapi iskolámban ? Sajnálom, hogy a gyakori válaszolásra az angol nyelven valóirás nehézsége miatt elegendő időm ZI ÉS ISKOLAI LAP. Í6ÍÖ nem lévén, ez ujabbi felhívásuknak mind ez ideig még eleget nem tehettem ; de — a mi késik, nem múlik. Lévay Lajos. Vasárnapi iskola Fóthon. Lélekemelő ünnepélynek volt a fóthi iskola mult vasárnap színhelye. Áz nap volt egyszerű, de áldásos munkának, a vasárnapi isko'ának megnyitása. Az egyháznak ifjú segédlelkésze ifj. Sipos Pál ur az első adventen ez ügyben prédikált, beszélvén ez igékről: A mint az ember neveli gyermekét, akként neveli Isten az embert. Hogy Isten igéje nem tér vissza hiába, hanem megcselekszi, a mit Isten akar (Ézs. 55, 11) s hogy megadja az Atya amit kérünk Szent Fia nevében (Ján 16, 23), arra nézve bizonyság volt a dec. 7-ike is, mely napon az ifjú segédlelkész s tanitó felszólítására 81 gyermek jött össze. A délelőtti istenitisztelet után, melyen ama fenséges ige hirdettetett: »Engedjétek hozzám jőni a kis gyermekeket s ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké (olyan magasabb erőre támaszkodóké) a mennyeknek országa, — a gyülekezet lelkésze, nt. Sipos Pál esperes ur, az elöljárók s az ifjú munkások a kis gyermekekhez mentek, kikhez az ősz lelkipásztor intézett szivhezszóló szavakat, elmondván, mily fenséges célja van a vasárnapi iskoláknak. Éneklés s ima után, egyik ifjú szolgája Urunknak a Máté ev. 3. részében levő történetet közölte a gyermekekkel, igyekezvén az abban levő igazságokat szivökbe oltani. A kérdések körülbelül ezek voltak; ki volt keresztelő János ? Hol prédikált ? Mit hirdetett ? miből kell megtérni ? Kiket keresztelt ? Mivel keresztel a Krisztus ? melyik a nagyobb ? miért nagyobb a Krisztus ? Mi a lélek szennye ? Ki viselte el a büntetést az emberekért ? Mi mossa le a lélek szennyét? Azután ifj. Sipos Pál intézett kérdéseket a gyermekekhez, elmondván, hogy Isten csodával is támaszthatott volna fiakat Ábráhámnak, hogy keresztelő János leborult a Krisztus előtt igy szólva : Nekem kellene tetőled megkereszteltetnem ! S te jősz-e én hozzám ? hogy látta leszállani a Szent Lelket s hallotta a mennyei hangot: Ez amaz én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem. Majd buzgó imában adott hálát Istennek s kérte áldását. Elénekeltük azután ama szép éneket : Adjunk hálát mindnyájan az Atya ur Istennek s a gyülekezet lelkipásztora, ki egyháza, egyházmegyéje, egy ideig az egyházkerület igazgatásában előjövő fontos dolgai mellett érdemesnek tartotta a kis gyermekekhez is eljőni, megáldotta a növendékeket. Mi pedig őt áldottuk meg s neki ugy, mint a gyülekezet elöljáróinak köszönetünket fejeztük ki, hogy a vasárnapi iskola megnyitási ünnepélyén megjelentek. A tények pedig buzdítsanak bennünket s másokat hasonló munkálkodásra. Fóthon, Ordason, Tótfaluban, Sár-Kereszturon s más helyeken is van már vasárnapi iskola. Ne mondjuk tehát azt, hogy falun nem lehet azt felállítani. Különben is, Isten előtt mindenek^ lehetségesek s az Isten által adott áldás mutatja, hogy Istennek tetsző dolog a kis gyermekeknek a Szent írást kezébe, az abban lévő Isten Lelke által ihletett könyvek igazságait azok szivébe adni és igy vezérelni őket a Krisztushoz, kinek vére a bűnöket elmossa s ujjászüli a hitetlenség s sötétségben lévő lelket. Érdekes dolog, hogy a fóthi lelkész nt. Sipos Pal ur egyházában a diakonusi intézményt olyképen kívánja meghonosítani, amint az az első ker. egyházban volt; sőt már van is 4 diakónusa, kik az alamizsna gyűjtést szent célokra megkezdték. Ez is lehető tehát s 100