Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 (mint Székely minket) én fogtam tollat a védelemre ; Székely ur pedig hallgatott. . . De hat én csak köteles­ségemet teljesítettem s mind ezeket az önigazolás kény­telensége mondatja el velem Boldogult elődöm — Magyar Antal, elébb h.- m.­vásárhelyi gymnásiumi tanár volt s egyike a legképzet­tebb és legbecsületesebb embereknek. Emlékére ezek a jellemteleneknek nevezett praeparandisták alapítványt gyűjtöttek. Losonczy László kollegám, ki szintén papi jellegű egyén, Vállyi Árpádot növelte, Vállyi János tiszántúli főgondnok egyetlen jeles fiat. Oláh Károly a legbuzgóbb tanárok s legderekabb zeneiróink egyike. Buzgóságáról referálhat önnek Bal­lagi Károly tanfelügyelő. Kovács Ferenc világi, elébb a csurgói ref. gymna­siumnak volt szeretett tanára s az előtt a pesti és bé­csi egyetem hallgatója stb. Bizony szerkesztő ur, sok szenvedély kell ahhoz, hogy reánk azt merje fogni valaki, hogy növendékeink jellemével nem törődünk 1 Mi nagyon is törődünk növendékeinkkel 1 2 közű­lök Ádám Gerzson gymnásiumi igazgató úrtól nyer in­gyen szállást és sokszor ebédet, vagy vacsorát • 1 nevelő itt egy úrasszonynál; 1 nálam van koszton (igaz, hogy rokonom, árva gyerek) - 17-nek szülője itt lakik-, 4 egy hivatalnoknál; 3 helybeli ev. ref. tanítóknál, a többi pedig polgár családoknál van szálláson. Mi növendékeinket, koronkint megszoktuk látogatni szállásaikon és szállást változtatniok igazgatói engedély nélkül nem is szabad. Ha baj van : figyelmeztetjük, jóra intjük,-büntetjük, a szülőket tudósítjuk ; de engedjen meg Székely ur, sem rendőr-szolgák, sem rendőr-kémek nem vagyunk. Ugyan mondja meg szérkesztő ur: hányszor ment ön theologiai tanár koraban, a theologusok utan a »Két kék bakókból" korcsmába, vagy a „Két orosz­lánba?4 . . . Persze soha és ezt bizony tanártól mai nap­ság senki sem kívánja, csak ugy látszik, Székely ur. 12 Es hogy ne hagyjon rajtunk Székely ur semmi becsületet, azt mondja, hogy a pap és tanitó közt a viszony csak akkor szilárdítható meg, ha nem az állami zsíros hivata­lok felé kacsingató tanárok, hanem lelkes református, puritán gondolkozású, buzgó, hivatalos állásukkal megelégedett ko­moly férfiak által fognak neveltetni a tan. képezdészek! Székely ur szerint, mi alig ha vagyunk ilyenek ; vagy elődeinkre gondol? 1.. . Igen; ugy látszik. Itt működött b. e. Nagy László. Tanfelügyelő lett ; de a magyar tanügynek és a magyar kálvinista egyháznak egyforma büszkesége leend örökké Itt működött dr. Kiss Áron. Azt hiszem ma is papla­sabb, mint sok pap. „A prot. vallástanítás módszer­tana,4 és „A magyar népiskolai tanitás története4 cimű munkája (ha ugyan olvasta Székely ur), hogy többet ne említsek, minden becsületes művelt kálvinista ember be­csülését kivívja számára. Király Pál fordította Reclusnek „A föld4 cimű nagy müvét stb. a francia reformátusokkal ő szokta is­mertetni egyházunkat. Vagy Borostyán Sándor, vagy Ballagi Károly szé­gyenére váltak-e ezen intézetnek ? . . . Mi nem óhajtunk az államhoz menni ; de ha men­nénk is : Vay o kegyelmessége és mlgos Szász Károly püspök ur egyformán hangoztatták, hogy a magyar ref. egyház és a magyar állam szolgálata azonos ! 14. Budapestre áttételét is ismét ajánlja Székely ur a képezdének. Lehet ; de ki pótolja ki azt, amit a körösi egyház ad ? A fundust; az épületeket; az Egressy, Ku­binyi stb. alapítványokat, melyek mind Kőröshöz vannak kötve és a dánosi 135 hold földet, melyet Patay Sámuel és neje Beretvás Eva hagytak s a melyet mindjárt el­vesznek az örökösök, mihelyt a képezde mozdul, vagy csak az allam bele avatkozik is ügyeinkbe ?... Kérdem : ki pótolja ki ?.. . Senki 1 11 15- Végül, hogy az összes papságnak is kijusson, Székely ur denunciálja azt is, a presbitériumokkal együtt hamis bizonyítvány készítőnek declarálván ; mert szerinte a ki tanitó volt, kap jó bizonylatot érdeme szerint ; a ki pedig nem érdemli, kap azért, hogy hadd égjen vele más is.. . Kar az ilyet lenyomatni ; mert meg tudja a kir. ügyész.. . . Leirtam ezeket és most várom : van e igazságérzet e földön 1 Nagy-Kőrös, 1884. dec. 4. H. Kiss Kálmán, ev. ref. tan. képezdei igazgató. * Midőn Székely ur első cikke megjelent, előadtam az okot, mely engem annak kiadására indított, és dacára annak, hogy az érdekeltek túlságos susceptibilitása sze­mélyeskedést lát ott is, hol az elfogulatlan olvasó csak az allitólagos tények hibáztatását hajlandó birálni, én ma is az mondó vagyok, hogy Székely ur felszólalása inté­zetünknek semmi esetre sem fog kárára, hanem inkább hasznara lenni, mert a közintézetek, meggyőződésem sze­rint, olyanok, mint a Bethesda tava, mely gyógyerejét leginkább akkor tüntette ki, mikor megháboríttatott. Ha egyéb nem, maga az is csak javára lehet intézetünknek, hogy alkalma adatott igazgató urnák a közönségnek emlékezetébe idézni, mily jeles tanerők azok, melyek a nagykőrösi praeparandiában működnek és a múltban is működtek; minek folytán örömmel constatálhatjuk, hogy ez intézet a tanerőket tekintve az ország legeslegjobb hasoncélu intézetei közé tartozik. De midőn ezért igaz­gató urnák legőszintébb köszönetünket nyilvánítjuk, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Székely ur cikkéből felhozott idézet, melyet összefüggéséből kiszakitva erre vonatkozó nyilatkozata megtételére felhasznált, távol attól, hogy a nevezett férfiakat kisebbíteni akarná, inkább csak stilistikai fordulatképen van elmondva. Iga/gató ur csodálkozik azon, hogy Székely ur némely keményebb állítására semmi szerkesztői megjegyzést nem tettem. A szerkesztői megjegyzésnek igen is helye lett volna azon esetben, ha a megtámadott fél védelmének lapom­ban többé tért engedni nem akaiok. De minthogy, ut figura docet, ez szándékomban nem volt, és minthogy a név­aláírással közlött cikkek tartalmáért a szerkesztő felelős, séget nem vállal : csak idétlen gyámkodás lett volna, ha elibe vágok igazgató urnák, és beleszólok mintegy bíráskodva oly ügybe, melynek részleteit nem ismerem. Most igazgató ur megfelelt, és megfelelt ugy, hogy eloszlatva látjuk a Székely ur vett értesülései szerint tá­madt aggalyokat. Ez mindenesetre örvendetes, és én nem kételkedem, hogy ennek velünk együtt Székely ur is I örvend. De nem örvendhet Székely ur és nem örven-

Next

/
Oldalképek
Tartalom