Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

801 ják adni az echót s igy nem enyészik el a kiáltó szó a pusztában. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. Hogyan készítsük az Urnák utait? A hűséges szolgák, a gyülekezetek igazi lelkipásztorai bizonyára nagy buzgósággal beszélnek erről az adventi napokban. Elmondják, hogy egyengetni kell az Úrnak Ösvényeit s a lélek után levő hegyeit a hitetlenségnek el kell mozdítani. Figyelmeztetik hallgatóikat arra is, hogy mi magunktól gyarlók és erőtelenek vagyunk, hogy az isteni tökéletes törvényekkel szemben nincsen közöttünk, ki jót cselekednék, nincsen csak egy is (14. Zs. 3, Róm. 3, 12.) s hogy épen azért Istenhez kell fordulnunk, ki kegyelmével kiragad a vétkek örvényéből s szerető édes Atyánkká lesz a Jézus Krisztus által, sőt oly fegyvereket ad, melyekkel irthatjuk a gonoszságot magunkból s másokból. Hogy pedig e veszedelmes időkben megállhassunk (Eféz. 6, 13.), fel kell vennünk az Istennek minden fegyverét, akár azt a napot várjuk, mely a Krisztns eljövetelének ünnepéül van megállapítva, akár azt a napot, mely mint a lopó az éjszakán azonképen jő el. (I. Thes. 5, 2.), melyről senki sem tud, sem a mennyei angyalok séma Fiú, hanem egyedül az Atya, (Márk. 13. 32.) nem mintha az Úr Jézus Krisztus, ki egy az Atyával (Ján. 10. 30.) épen nem lett volna hatalmas ezt megmondani, hanem mivel a nap végső ideje azon dolgok közé tartozik, melyeket a Fiú el mondhatott volna, de a dolog természeténél fogva mi nem hordozhattuk volna el. A Krisztus buzgó szolgái Pál apostollal együtt felsorolják azután a fegyvereket is. A világ kételyei ellen be kell övedeznünk derekainkat igazsággal, melyet emberi gyarlóság meg nem adhat s meg kell hallanunk a Krisztns szavait: Én vagyok az út, az élet s az igazság (Ján. 14, 6). Fel kell ölteni a megigazulás ama mellvasár, a Krisztus véréből készített ama fényes ruhát, a mely nélkül a ki a nagy király lakomájánál megjelenik, vettetik a kivül való sötétségre (Máté 22, 33.). A mikor népek s osztályok s egyesek gyűlölködnek, a mi lábainknak a békesség Evangéliumának saruival kell ellátva lenni, megemlékezvén Urunk szavairól: Arról ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek (Ján. 19, 25.). Fel kell venni a hitnek paizsát, hogy mikor másnak igy szólunk : Higyj az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz, (Csel. 16, 37.), ama Gonosznak minden tüzes nyilait megolthassuk (Ef. 6. 16.). Es nem szabad életünknek e földre irányozva lenni, mint a pogányoknál az volt s van, még ha e pogányok keresztyén nevet viselnek is, hanem az idvességnek, mely az örök életre vigyen, sisakját s e mellett fel kell vennünk a lelki fegyvert az Istennek beszédét, mert az emberek minden dicsősége s bölcsesége hiábavaló. Mivel pedig minden jó adomány s minden tökéletes ajándék onnét felül vagyon, a világosságnak Atyjától, minden kéréssel s könyörgéssel kell buzgólkodnunk, a lélek által könyörögvén, a Jézus Krisztus nevében, mert akkor megadatnak nekünk mindenek (Ján. 16, 23). Ha pedig meghalljuk a lelkipásztorok által hirdetett igazságokat, akkor annak jeléül, hogy a Krisztust igazán s jobban várjuk mint eddig, a fenséges és magas igazságoknak jóravaló testet is kell adnunk, a fegyverekről nemcsak beszélnünk, hanem mintegy erős várba (46, Zs.) vonulva használnunk kell azokat, visszavernünk ez el> lenséges támadásokat s igy készítenünk az utat, a melyen bevonulhasson a dicsőség királya. (24 Zs 9.). A családatyák, természetesen a lelkészek legeslegelőször, házi istenitiszteleteket tarthatnának. Oh, olyan szép az, mikor a családatya maga körül gyűjti az övéit, olvas nekik az Isten beszédéből, könyörög velők az Úrhoz reggel s estve, hálákat ad, mint az Úr Jézus, mikor csak a mindennapi kenyeret megszegi. Nemcsak hogy a tivornyázás, gonosz beszéd, aljas cselekedetek vannak kiszorítva egy ilyen családból, hanem a Szent Lélek valami szent dicsfényt von az egész családi boldog életre. Az ifjak s ifjú nők vasárnapi iskolákat s keresztyén egyesületeket alkothatnának. Amazokban a kis gyermekeket vezérelnék a Jézus Krisztushoz, beszélvén az ő szeretetéről, mely minden bűnöst véd, ezekben pedig a Szent írást tanulmányozva, igyekeznének életoket nem ledér s üres gyönyörökben eltölteni, hanem az Úrban örülni, (Fii. 4, 4) az Istent szép énekekkel dicsőíteni, karácsonyfákat állítani, a szegény gyermekek számára, a haszontalan regényolvasást, az átkos kártyázást kiszorítva életökből, minden örömeikben közel lenni az Úrhoz. A felnőttebbek, mig az ifjakat előkészítenék, élénk tevékenységet folytathatnának az Úr szőlejében. Megemlékeznének arról, hogy a Krisztus feltámadása után s mennybemenetele előtt ama fenséges parancsot adta nekünk: Menjetek el széles e világra s tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának Fiúnak s Szent Léleknek nevében. Borzadva kiáltanának fel, látva hogy vannak keresztyénnek nevezett gyülekezetek, melyek nem hogy nem tesznek semmit a sötétségben járó pogányok megmentésére, hanem nem ís tudnak arról semmit, hogy a Krisztus minden hívének minden lehető eszközt meg kellene rao