Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

Huszonhetedik évfolyam, 50. sz. Budapesti 1884. december 14. PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL •• IX. ker. Kinizsy utca 29. si. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhorclással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fpgpr Teljes száirrm.péld-án^olsilsaJ. rx^Ind-ig' Előfizetési felhívás A PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1885 évi, huszonnyolczadik 1-sc félévi folyamára. Előfizetési cLIj : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (KÍnÍZSÍ-lltca 29-dik szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. Viszhang az első főpásztori levélre. Alig simultak el a püspökválasztás hullámai, már ismét sötéten bodorodnak a habok; következik a főgondnok-választás. Nehéz volt a püspökválasztás, mert olyan kitűnő három jelöltünk volt hála isten, hogy a magyar protestáns világ büszke lehet mind a háromra, s ha hármat választhattunk volna, mind a hármat megválasztottuk volna szivünk szerint, de mivel csak egyet választhattunk, hát választottuk azt, a kiben az erőnek és kegyelemnek lelkét a három.- közül is legnagyobb mértékben véltük feltalálni. A főgondnokválasztás talán még nagyobb gondot ád, mert hála isten, sok arra való emberünk van a két magyar hazában, de bizunk egyházaink s a lelkészi kar józan belátásában ; amint megtalálta püspökét, meg fogja találni a főgondnokot is. Csak a pártoskodás ördögét be ne bocsássuk közénk! Az Urnák lelke majd jóra vezérel. Azonban most nem is a főgondnokválasztásról akarok én szólani, az még a jövő dolga, hanem a főpásztor első levele az, mely most előttem lekszík, mely miután nemcsak külön küldetett el hozzánk, a kiknek szól, hanem nyilvános lapokban is megjelent s most már nemcsak a dunamelléki egyházkerület papságáé, hanem az összes magyar irodalomé, szabad és lehet hozzá szólani nyilvánosan is. A levél alakja, nyelve classicus magyar, irálya ódonszerii, gyönyörű bibliai, ellehetne róla mondani, hogy terjeng körülötte a jó illat, és csöpög belőle a drága kenet; ilyet s igy csak egy koszorús iró s egy méltóságát érző főpásztor mondhat. A levél tartalma is olyan, a minőt egy szeretetteljes főpásztortóKvárni lehet. s

Az éhezőnek megszegjed a te kenyeredet, a mezítelent felruházzad^ ! El ne feledkezzetek ^hitünknek cselédiről*, a theologus iljuság éhezik, adjunk nekik segélyt ; Ő maga jó példával is elől megy, 500 frt alapot letett felszentelésekor, s a rá eső részt kettős mértékben lefizetni igéri élte fogytáig, s oly szépen hivatkozik a lelkészek áldozatkészségére, hogy azt jó szivvel s józan elmével megtagadni nem lehet. A mi a dunamelléki reform, papság áldozatkészségét illeti, nincs is abban kétsége senkinek, sőt az egyházkerületi gyűlés határozata azon föltevésen alapul, hogy minden pap a rá eső cse-99