Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

1582 — az ős erejű magyar szellem jótékony melege kiára­moljon ; hogy azok a mi leikeink elhagyott parlagját megtermékenyítsék, kifelé pedig a szabad gondolkozás fáklyájául és a honszeretet melegágyául szolgáljanak. Ezen céltól, ezen eszméktől vezéreltetve gyűltünk össze értekezletre az idei pünkösd szombatjan néhány hitbuzgó felemmel és élénk eszmecsere után egyhangú­lag elhatároztuk, hogy megindítjuk ama mozgalmat, mely a budai reformáltak tömörülését és a mi ezzel egyértelmű, anyaegyházzá alakulását tette feladatául, mire vélekedé­sünk szerint megadta a jogalapot a) történelmi multunk, vagy is annak tudata, hogy a híveknek 1686-ban történt kiűzéséig Buda főváros területén helv. hitv. anyaegyházunk volt b) jelenlegi számunk; mely az 1880 iki sok rész­ben fogyatékos népszámlálás szerint is a reformáltak bu­dai számát 2303-ra teszi. Az értekezlet megbízásából ugy a pesti anyaegyház, mint a kerületi esperesség vezetőivel értekezve annak ered­ményeként örömmel hozhatom tisztelt hitfeleim tudomá­sára, hogy az általunk több buzgalommal mint szakérte­lemmel elvetett mag nem hullott terméketlen sziklára, hanem csirát hajtott és már-már szívós erővel bocsátja erősbült gyökerét a kedvező talajba. Ugyan is : A pesti anyaegyház elöljárósága a meg­indult mozgalom elé nem hogy akadályt gördítene, ha­nem azt keresztyéni önzetlenséggel, protestáns szabad­elvüséggel istápolja és jó anyához illő nemes buzgósággal iparkodik szárnyai alól kinőtt leányát ön szárnyaira se­gíteni, mintha benne zsenge ifjúságának sanyarú de győ­zelemmel koronázott küzdelmeit akarná mégegyszer vé­gig élni, leányáét biztató mosolylyal nézvén, mely mint­egy mondani látszik : ne félj gyermekem 1 indulj saját utadon, anyád őrszelleme kísér 1 Az esperesség körében is örömmel üdvözlik moz­galmunk célját, mely nem egyéb, mint egy ujabb köz­pont teremtése a magyar protestantismusnak és már is hallatszanak hangok, melyek ama 200 frt évi segély át­engedését célzó hajlamot árulnak el, mely összeget a superintendentia a pesti egyháznak szavazott meg akkor, a midőn ez még a kezdet nehézségeivel küzdött, de a mire már most — megizmosodván — nincsen égető szüksége. A superintendentia jó hajlamát semmi sem illusz­trálhatja élénkebben, mint főtiszteletű püspökünk Szász Károly ur ő méltóságának azon nyilatkozata, hogy az installátiójakor öt-ötszáz forintban tett két alapitvány egyikénél a Budán épülendő ref. templomra gondolt. Mindezen mozzanatok megragadó és szivet emelő előfutárjai ügyünk diadalának és ezek nemcsak jogos reménynyel töltenek el bennünket terveink sikere iránt, de sőt bizonyossá tesznek a felől, hogy a leányzó, az 1686-ban bitorul megszüntetett ref. budai egyház, nem halt meg, sőt már nem is alszik, hanem ébredez és az élet megtérő melege vérét ereiben már is jótékony pezsgésnek indította. De mindezek csak külső körülményeknek jelezhetők, melyek lehetnek bármi örvendetesek, bár mi biztatók magukban, nem sokat lenditnének ügyünkön, ha nem éreznők karjainkban, izmainkban és lelkünkben amaz ifjú erőt, mely élni és tenni akar, a mely magának helyet kér. tért követel 1 ha nem lelkesítene, amaz igazi pro­testáns szellem, mely erejét nem kívülről, hanem önma­gából meríti, mely ha elfogadja is a testvérileg nyújtott segélyt, ám alapjelszava »segíts magadon és megsegít az isten !« Ez erő nélkül az anyaegyház} az esperesség és a superintendentia jóakaratának bárminő nyilvánulása nem volna maradandóbb hatással mint az élettelen tetemre, a villamos áram, melynek megszűntével a mechanicus mozgásra serkentett test előbbi rideg tétlenségébe ha­nyatlik vissza. Ez őserő érzete az, a mi nem csak reményt nyújt, de biztosit ügyünk sikeréről, melynek jótékony nyilvánu­lása már eddig is abban jelentkezett, hogy a főtiszteletű püspökünk által adományozott 500 frton kivül templom építésére : Sorsich Ferenc ügyvéd 50 frtot, dr. Kiss Károly 50 frtot, dr. Hamary Dániel 100 frtot, dr. Szenássy Sándor 100 frtot, Borosnyay Oscár a maga és felesége Rácz Hermina nevében 100 frtot, dr. Kiss Áron nejé­vel Török Erzsébettel szintén 100 ftot, dr. Bikafalvi Má­thé Domokos pedig IOOO frtot ajánlottak fel. Ugyancsak Máthé Domokos ur 40 frt, Sorsich Fe­renc 10 frt, Török Árpád miniszteri fogalmazó 10 frt évi adót ajánlottak meg önként és a kikkel csak érintkeztünk prot. atyafiak közül, mindannyi kilátásba helyzi az eddig fizetett évi adó tetemes emelését ; sőt alapos reményt nyújt ma is, hogy eddigelé a szétszórtságunk miatt nem eléggé erélyes igazgatás miatt meg nem adóztatha­tott hívek önként fogják évi adományaikat bejelenteni. Végül megemlítem, hogy ötszáz kötetet meghaladó és életem fogytáig gyarapítani szándékozott könyvgyűj­teményemet a majdan alakuló reform, iskolának aján­lom fel. Az elmondottak után alig támadhat kétely aziránt, hogy a budai anyaegyház végleges megalakulása csak idő, még pedig hiszem az istent, rövid idő kérdése és bár nem tartozom a tulvérmes reményűek közé, lelki szemeim máris látni vélik a régi Buda főváros valamelyik alkal­mas pontján az egyszerű, de ízletes templomot, melybe talán pár év alatt Urunk imádására seregeihetünk. Mai összejövetelünk célja, hogy e szándékunkra megtegyük az első hivatalos lépéseket. Befejüzésül kérem az egek urát, hogy önzetlen tö­rekvéseinkben szent lelkével támogasson, és hintse reánk az egyetértés malasztját. Ugy legyen. ^ A közhelyesléssel fogadott megnyitó beszéd után felolvastatott a következő nyilatkozat. Nyilatkozat. Mi Budapest I. és II. kerületében lakó ev. ref. vallású polgárok, tekintve hogy számunk több mint harmadfélezer s hogy e tekintélyes számú lakosság lelki gondozása s a gyermekek vallási tanítása oly fel­adat, mely másként meg nem oldható, elhatároztuk, hogy : az 1686-ig fennállott budai ev. ref. egyházat újra felál­lítjuk, s ez által szent vallásunknak s magyar nemze. tünknek országunk fővárosában egy űjabb központot teremtünk. Kelt Budapesten, 1884. nov. 30 án tartott alakuló egyházi közgyűlésünkben. E nyilatkozat egyhangúlag elfogadtatván, azt alá is irták : Tanárky Gedeon, Borosnyay Oskár, Gondol Gá­bor, Csepeli Sándor, Telegdy Károly, dr. Kiss Károly, dr. Hamary Dániel, dr. Szénássy Sándor, Garzó Lajos, Szilágyi Sándor. Sorsich Ferencz, Dely Zsigmond, Miklós József, Csatth Ádám, Niertit Manó, Márton István, Tóth Lajos, Soóty János, dr. Kiss Áron, Demjén Károly, Hincs Gábor, Varga Sándor, Kiss Ábrahám, Márton József, Fényes Károly, Tóth Sándor, E. Nagy Sándor, K. Nagy Lajos, Papp György, Kovács Géza, Dóczy Dénes, Miklós Gergely, dr. Göőz József, Kalocsa Ferencz, Bartalos Sándor, Kecskeméty Sándor, Kecskeméty An-98 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom