Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

1661 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1662 drás, Kasics Péter, Török Árpád, Précsényi Károly, Biczó Dániel, Kovács Zsigmond, Török János, Baross István, Szentgyörgyi Lajos, Király Zsigmond, Kovács Gyula, Molnár Béla. Baló József, dr. Kovács János, Bar­talus István, Pethes József, Szabó Gábor, B. Máthé Domokos, Szőts Albert, Telegdy Pál, Cserna Károly, Nagy Gyula, Nagy Gábor. Következett a szervező nagybizottság megválasz­tása, melybe megválasztattak : Elnökül: Tanárky Gedeon, 2-od elnökül: Boros­nyay Oszkár, alelnökökül : B. Máthé Domokos, Vári-Szabó Antal. Pénztárnokúl: Dr. Hamary Dániel. Ellen­őrül : Dr. Szénássy Sándor. Ügyészül: Dr. Kiss Károly. Jegyzőkűl: Dr. Varga Gyula, Dr. Kiss Áron. Számvizs­gáló bizottság: Elnök : Gondol Gábor. Tagok : Boocz Lajos, Csepely Sándor. A szervező nagybizottság tag­jaiul : Barcsay József, postatiszt, Bibó István, kir. tábl. biró, Bartalos Sándor, Bartalus István, tanár, Benkő Rezső, honv. ezredes, Biró Pál, honv. min. titkár, Bolyó Károly, főorvos, Csengery Imre, min. tanácsos, Csepelyi Sándor, földhitelint. ügyv., Fodor Dániel, mészáros, Garzó Lajos, főmérnök, Halász Károly, házbirtokos, Hevessy Sándor, házdulajdonos, Hőke László ügyvéd, Horváth Benő, vendéglős, Jurányi Vilmos, a „Franklin társulat* ig., Kassics Péter, min. oszt. tan. Dr. Kocsis Alajos, ker. orvos, Dr. Kovács Imre, orvos, Lengyel Sándor, polg. isk. ig., Miklós Gergely, polg. isk. ig. Nagy János, min. tanácsos, F. Nagy Károly, tanár, Naményi József, biró, B. Nyáry Adolf, főh. udv. mest. Peterdi Gábor, min. oszt. tan. Riskó Ignácz, min. tan. Sorsich Ferencz, ügyv. Szász Róbert, min. hiv. Székely Mihály, min. tanácsos Szente József, tanár, Szentgyörgyi Albert, mérnök, Szent­györgyi Imre, cur. biró, Szilágyi Sándor, czipész, Szőcs Ándrás, szeretetházi ig. Tisza Kálmán, minist, elnök, Tóth Gerő, kir. törv. biró, Tóth Lajos, m. é. k. vasúti fog. Török Árpád, min. fogaim. Szöts Albert, min. oszt. tan. Dr. Barsi József, stat. hiv. Baló József, tanár, Telegdy Pál, Szentgyörgyi Lajos, min. hiv. Dr. Göőz József, tanár, Soóty János, számtanácsos, Szalay Pál, katast. felügy. Nagy Gábor, levéltári hiv. Kovács Gyula, min. titkár. Ezen alakuló közgyűlés egyidejűleg kimondotta hogy: 1. Az ekkép megválasztott szervező bizottság a zsinati és egyházi tösvények korlátai között teljes hata­lommal ruháztatik fel. 2. Érvényes határozat hozatalára az elnök vagy alelnökkel együtt, legalább is öt tag jelenléte szükseges. Megemlítendő, hogy a gyűlés folyama alatt mint­egy 6oo frt jegyeztetett alá, részint templom építési ala­pul, részint évi adókép. Végül Csepeli Sándor tolmácsolta Borosnyay Osz­cárnak és az előkészítő bizottságnak kifejtett önzetlen és buzgó működésükért a közgyűlés köszönetét, minek megtörténtével a közgyűlés emelkedett hangulatban osz­lott szét. A berlini városi misszióról mint a belmisszió egyik ágáról. Biberauer Tivadar, a budapesti német ev. ref. egyház főgondnokának, a misszió- es Gusztáv-Adolf-egylet gyűlésén Budapesten, nov. 20. tartott felolvasása. »Keressétek a város közjavát !* ez jelszava és célja a berlini városi missziónak, melybe közelebb alkalmam volt személyesen betekintést szerezni. Berlin, mint uj, császári székhely, az utóbbi 10 év alatt mesés módon gyarapodott, annyira, hogy jelenleg 1.200,000 lakosnál többet számlál s ezek közt egy millió evangelikus keresztyént és 225,000 tizenöt éven aluli gyermeket. Ezen hitfeleink számára csupán 50,000 ülő­helylyel biró 38 templom és 13 kápolna szolgál isteni­tisztelet helyéül, mi nyilván egyik oka a népnek az evangyéliomtól és az egyháztól elidegenedésének. Ugyanis Berlin városának statisztikája 1881-ben felmutat 4890 oly polgári házasságot, mely egyházilag nem volt meg­áldatva, 38,154 gyermek közül 7142-őt, kik keresztségben nem részesültek és 21,390 halottat, kik egyházilag nem lettek eltemettetve. Ezen elidegenedés az egyháztól vi­szont, siilyesztő hatással van a közerkölcsiségre. Berlinben évenként 600 házassági elválasztás megy végbe; 10400 nő él férjétől különválva ; a városi árvaházakban létezik 261 anyja, 643 atyja és 147 mindkét szüle által elhagya­tott gyermek. Egyetlen egy év alatt 71,761 egyén volt a városi fogházakban letartóztatva és 140,740 volt a mindenféle menedékházak ajtaján kopogtató hajléktalan egyének száma. E számok pedig megerősítik a szent­könyv szavát: »A bűn az embereknek veszedelme!« ez pedig ismét a vallástalanságból veszi eredetét. Tetézi pedig ezen bajokat a socialdemokrata propaganda, mely alkalmasint nagyobb válságot idézend fel, mint ezelőtt a francia forradalom. És ha ezek tudatában felsóhajtva kérdezzük: „Nincsen-e balzsam Gileádban?* akkor ezt csak ama Jézusi szózatban lelhetjük fel: „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mint én szerette­lek titeket.4 Mert keresztyén szeretetnek sikerül, mit a magas politika elérni képtelen. E szeretetből szülemlett meg a zivataros 1848-ik évben a belmissziónak központi bizottsága Németország­ban és ennek erejével indíthatta meg dr. Wichern János, a belmisszió atyja, a társadalmi bajok leküzdését, állítva fel a szeretet mentő intézeteit és a belmissziónak ama nagyhirü képezdéjét, a „Rauhes Haus* nevű, Hamburg melletti intézetét. Mellesleg megemlíthetem, hogy a buda­pesti protestáns árvaház megalapításakor szerencsénk le­hetett Wichern tanácsával élnünk. Ezen belmisszió idő folytában 13 oly intézetet ala­pított, melyben fiatal emberek a mentő szeretet munká­jára hivatásszerűen kiképeztetnek, ugy hogy ezerszámra megy azon növendék, kik erkölcsileg sülyedt gyermekek számára felállított mentőházakban, keresztyén szállókban, kór-, szegények-, sinlődők-, árvaházakban, mint háziatyák, másutt mint városi misszionáriusok, foglyok, hülyék, epi­leptikusok stb. ápolói alkalmazvák. A belmisszió kifejtette a diakonissza-intézményt, ugy hogy jelenleg 50 diakonissza intézetben és ezeken kivül 5000 betegápoló, szegényeket, foglyokat, árvákat gondozó és tanitó nővérek állíttattak a keresztyén szeretet munkájába. 180 keresztyén szálló nyitja meg helyiségeit sok ezer vándorló iparoslegény előtt, megóva őket a rászedés és erkölcsi veszélyek ellen. Mintegy 50 szolgáló-menhely és cselédképző intézet nyújt a városokba tóduló szolgálóknak biztos menedéket és szakszerű képzést. Husz „Magdolna-intézet* hivatásának ismeri, hogy a megesett személyeket, kik a vétek karjai közül menekülni készek, kiemelje a romlás fertőjéből. Több mint 150 folyóirat, népkönyvtárak, bibliatársaságok, vallásos iratokat terjesztő egyletek ellensúlyozzák a ke­resztyénellenes napi sajtót. A felserdültek meghivat­nak, hogy ifjúsági egyletekbe álljanak azért, hogy épen a legfogékonyabb korban ápolva a keresztyén ba­rátságot, belsőleg megszilárduljanak. Különös gondja van a belmissziónak a gyermekekre, kik bölcsődékben, óvo­dákban nyernek ápolást és képzést akár, ugy is, mint szülőktől elhagyatott, akár mint munkában álló szülők gyermekei. 300,000 gyermek ismerkedik meg a vasárnapi 103*

Next

/
Oldalképek
Tartalom