Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-07 / 49. szám
1585 PROTESTÁNS E parochiális szervezet helyreállítására. A visitáló archidiacon a királyi mandatummal kezében a kath. egyház elvi álláspontjához képest nem tesz különbséget, vájjon valaely község papja és lakói a katholikus egyház hivei e, vagy sem, hanem igénybe veszi a visitationalis jogot a protestánsokkal szemben épen ugy, mint a katholikusokkai.3 7 Teszi ezt annál is inkább, mert aprót, hitközségek túlnyomó nagy részben a kath. parochiából keletkeztek, a most már protestáns templomok, paplakok, iskolák, valamint azok felszerelvényei és jövedelmei egykoron a kath. egyház vagyonát képezték. A kath. egyház csak s-ját jogát vélte gyakorolni akkor, midőn a visitatio alkalmával e vagyont és jövedelmeket az új birtokosoktól is számon kéri és azokat a kath. egyház részére visszaszerezni, avagy legalább azokra igényét fentartani törekszik. Hogy ez sok keserűségnek és viszálykodásnak volt kútforrása, az önkényt következik és a visitationalis könyvekből eléggé kiviláglik. A prot. községek nem akarják befogadni a visitáló archidiacont, nem hajlandók neki templomaikat és egyébb egyházi épületeiket megnyitni, a felszerelvények és jövedelmek iránt felvilágositást adni stb. Hivatkoznak az országgyülésileg biztosított szabad vallásgyakorlatra, tagadják, hogy ők is a püspök vagy az archidiacon visitatiója alatt állanának.3 8 A kiráiyi hatalom azonban a kath. egyház álláspontját osztja és azt a politikai viszonyokhoz képest hol kisebb hol nagyobb erélylyel támogatja. Tehette ezt jogosan, mert a protestánsok még ezen időben egyházkormányzati autonómiával nem birtak, a királyi legfőbb kegyúri jog velők szemben határozott korlátokhoz kötve nincs. A király a felügyeleti jogot tetszés szerinti formában, tehát a kath. egyház közegei által is gyakorolhatja, csak a szabad vallásgyakorlatot ne sértse, pedig még a visitatio canonica szükségkép nem involválja. (Folyt, köv.) 37 Lásd erre vonatkozólag : Észt, pr. levt. Acta visitationalia : Archív. Vetos No. 2124, No 2126. — Gy. p. levt. V. arch. mosoniensis an. 1559, 1680, 1696. 38 Igen érdekes és tanulságos e tekintetben Léva város evangelicus lakóinak 1674. szept. 27-én ^elt protestatiója Péterffy archidiacon visitatiója ellen, melynek eredetije az esztergomi primási levéltárban van : Jóakaró Péterffy ur, mi Replicálunk s adunk kegyelmednek választ következőképen. Hogy mi mindenkor engedelmes, igaz hívséggel köteles szolgái voltunk, vagyunk és leszünk is eő felségének. Ml az ő Felsége parancsolatjait most nagy engedelmességgel hallgattuk olvasni: de kegyelmed is Péterffy ur, ezen nemes Bars vármegyében levő Pápista Ecclesiáknak Archidiaconussa bocsátatott nem más, hanem sub Archidiaconatu suo való Pápista Ecclesiáknak inspectiojára ki ő Felségitől: ő mi Ecclesiánk peníg az kigyelmetek tekintete szerint nem Ecclesia is nem is volt edig mégh az kegyelmed inspectioja alatt, nincs is az ő Felsége kegyelmes parancsolatjaiban per expresse specificálva. Az elfoglalt Templomokhoz való Clenodiáknak administrálását ami illeti, arra azt mondjuk nekünk Templomunk sincs, csak együgyű közönséges ház az, ami foglaltatott el. Más a statu evangelicae Confessionis az ő fölsége Véghelyi Praesidiarius szolgáinak eő Felsége a mi kegyelmes urunk olyan méltóságos kegyelmes parancsot méltóztatott adni, és következőképen kegyelmesen resorvalta magát, — nem adott nem is ad senkinek ő Föisége arra szabadságot, hogy az Religiot Conturballya, sőt ő fölsége kész bennünket protegálni és kegyelmes protectiója alá venni. Az mi kegyelmes Urunk ő Felséghe expresse Eleinknek sua gratia et benignitate megengedte, ha ő Fölsége elveszi, ő fölsége kegyelmes gratiájában vagyunk, ő fölsége szabad velünk; de mi az ő fölsége kyráli szent szavaihoz tartjuk magunkat s attól nem is recedalunk, Ultro ha kegyelmed cselekedik, mi ő felségit készek vagyunk requirálnunk. Dátum die 27 mensis 7-bris anno 1675. Sacratissimae Caessareo-Regiae Majestatis Fideles subditi et stipendiarii in Praesidio suae Majestates Levae existentes Equites et Pedites milit ordinis ex parte Evangelicae Confessionis. ÉS ISKOLAI LAP. 1586 BELFÖLD. A budai magyar reformált anyaegyház felélesztése. A főváros i-ső és 2-ik kerületében lakozó evang. reformált hivek ez évi pünkösd szombatján tartott kezdeményező értekezlete által, a budai leányegyház önállósítását célzó előmunkálatok teljesítésére kiküldött bizottság ebbeli feladatának eleget tévén, a Budán lakó hitsorsosokhoz a következő szövegű meghívást intézte : Meghívó. A budai ev. reform, egyház alakuló közgyűlése 1884. november 30-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Krisztin a-városi tornacsarnok nagy termében fog megtartatni, melyre minden budai reform, családfő tisztelettel meghivatik. Az alakuló közgyűlés tdryyaí: I. Megnyitó beszéd. Tartja Borosnyay Oszkár, a kezdeményező értekezlet elnöke. 2. A megalakulás kijelentése s az ez iránti nyilatkozat aláírása. 3. A szervező nagy bizottság megválasztása. 4. Intézkedés az alapítványok s évi adományok gyűjtéséről. Budapest, 1884. november 20. A kezdeményező' értekezlet. A meghívóban kitűzött napon a budai tornacsar-1 ok vívótermében összesereglett hivek alakuló közgyűlését Borosnyay Oszkár miniszteri titkár, mint a kezdeményező értekezlet fáradhatatlan tevékenységű elnöke a következő nagyérdekű beszéddel nyitotta meg: Uraim, tisztelt hitrokonok 1 Budapest i-ső és 2-ik kerületének azon területén, mely még alig egy évtized előtt Buda szab. kir. főváros néven volt ösmeretes, az evangelikus reformált anyaszentegyháznak közel harmadfél ezernyi hive lakozik. Ezen harmadfélezer lélek ez ideig a pesti anyaegyházhoz tartozik, vagyis Buda leányegyházkép jelentkezik, Ám a pesti anyaegyház területe igen nagy és hivei a 420 ezer lakos között elannyira szétszórtan laknak, hogy mig a centrumban szinte túltengés mutatkozik, addig a végtagokban zsibbadás, sőt majdnem bénultság észlelhető. A Duna folyó, az alagút, a hegyek és halmok mindannyi fizikai akadályt jeleznek, melyek a templombajárást nehezítik ; maga az egyetlen templom, melyben istenünket magyar nyelven imádhatjuk, a hivek befogadására elégtelen. A budai hivek ezek miatt sajnosan nélkülözik a vallásos vigaszt, gyermekeik a hitoktatásban fogyatékosan, a confirmationalis oktatásban pedig épen nem részesülhetnek. A felsorolt és az idő kimért volta miatt mellőzött egyébb körülmények helyzetünket, melyet szétszórtságunk és az összetartozás érzetének hiányából eredő szétzüllöttségünk csak súlyosít, már tűrhetlenné tették ; mert a mindennapi szomorú tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kálvinizmus és ezzel az intenzivebb magyarság a budai részen nem hogy gyarapodnék, hanem inkább tért veszít. Ily körülmények között bekellett látnunk, hogy mi budai reformáltak az oldott kéve állapotában tovább nem maradhatunk, ha csak tétlenül összetett kézzel be nem akarjuk várni amaz időpontot, melyben hitfeleink nagyobb tömege a főváros többi felekezeteibe és némely nemzetiségi töredékeibe nyomtalanul felszívódik. Be kelle látnunk, hogy Budán vagy is a főváros i-ső és 2-ik kerületében közvetlen közelünkben kell templomot, lelkészi állomást és majdan iskolát, mindezekkel pedig gócpontot teremtenünk, melyből a reformált hit concentrált fényt is — mit előbb kell vala említenem
