Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

1553 I 1554 bytérialis elveken nyugvó testület tagjai egy feudális jellegű testületbe, mint az egyik részt alkotó elem bemennek, nem ő reájuk gyakorol hatást a feudal szellem, hanem ők leendenek ott oly kovász, mely lassanként átalakítja azon testületet. Azért, hogy a mi főpapjaink oly nagy vagyonnal nem bírnak, megjelenésükben oly nagy fényt, csillogást nem fejthetnek ki, szégyenlené, ha a hajdani nagy papoknak s az egykori gályaraboknak, kik még a fejedelmekkel szemben is megőrizték önérzetüket, mostani utódai csak szégyent hoznának egyházunkra azon nagy urak társaságában való megjelenésük által. Nagy szegénységi bizonyítván)' lenne ez ! Felhozatik, hogy püspökeinkben hierarchikus érzelmek fognak kifejlődni, a közpapokkal szemben eddig elfoglalt álláspontjuk változand. Lehet, hogy akadnak fennhejázó püspökeink; de ő hisz a protestáns egyház egyetemének erkölcsi erejébe, hiszi, hogy ennek hatalma megsemmisítené a papuralmi törekvéseket ; azért nem osztozik azon aggodalmában sem Mocsár) nak. Fejes irányában kevés mondani valója van, miután Fejes előterjesztésében nagy logicai tévedést lat. O ugyanis azt állítja, hogy az 1867-iki konvent nem kívánt a főrendiházba menni, mert ezt hitelveinkkel, önkormányzatunkkal ellenkezőnek találta ; és most Fejes mégis opportunitásból megengedhetőnek találná, csakhogy választás folytán. Már ő — úgymond Filó — ha arról győződnék meg, hogy az hitelveinkkel s autonómiánkkal ellenkezik, akkor nem volna az a hatalom, mely őt a bemenetelre reávenné. Miért is ezen logikai nem belső összhangzatot látva nem csatlakozhatik Fejeshez. De téved is Fejes, midőn az 1867-iki konventről az általa mondottakat állítja. O is tagja és jegyzője volt az 1867-iki konventnek, sőt azon határozatot is ő fogalmazta és igen jól emlékszik, hogy azon konvent szelleme is nem az volt, melyet arra Fejes ráerőszakolni akar. Nem azért utasították vissza a felsőházba való menetelt, mert hitelveinkkel ellenkezik, hanem mert akkor divatozó jelszó volt a szabad egyház a szabad államban s ebből folyólag az ország törvényhozásából minden papot ki akartak szorítani, nem akarták, hogy az egyház politizáljon. De határozottan helyteleníti azt is, hogy választás által menjenek be egyházunk képviselői. Miért ujabb választások által is zaklatni egyházunkat ? Igen, ha a kormány azt mondaná: majd én választom ki a protestánsok közül, hogy kik foglaljanak helyet a felsőházban, ez ellen tiltakoznánk ; de hiszen azok a püspökök és főgondnokok a mi választottjaink, igy egyházunknak méltó képviselői. Furcsa helyzet állna be, ha az egyház, nem azokat választaná be a felsőházba, a kiket a püspöki és főgondnoki székekbe ültetett. Ez igazán megzavarná az egyház beléletét. Attól ne féljünk, hogy ennek folytán a püspökválasztáskor kétfelé kell irányozni figyelmünket s a püspöknek politizáló képességére is tekintettel kell lennünk. Eddig is a legderekabbakat választottuk, ezentúl is legjelesebb papjainkat igyekszünk a püspöki székekbe ültet ni. Nagy örömmel tapasztalta, hogy midőn a kor mány a felsőház reformja iránti javaslatát készítette, annyira figyelembe vette az 1848-dik XX. törv. cikkben kimondott egyenlőségi elvet, de egyszersmind egyházi szervezetünket is, és nemcsak püspökeinknek, de igen helyesen a mi gondnokainknak is helyet jelölt ki a felsőházban. Pártolja a többség javaslatát. Kovács Albert szerette volna, ha előbb az lett volna megvitatva, hogy kell-e a konventnek a fennforgó tárgyra nézve nyilatkozni. Szerinte az államfenség jogából következik, hogy e tekintetben intézkedhetik, hogy jogokkal megajándékozhatja egyházunkat. Tehát a konvent elfogadta azon nézetet, hogy nyilatkoznunk lehet, sőt kell ; azért csak a dolog érdeméhez szól. Ezen kérdést illetőleg Fejes I. a gondolatok nagy gazdagságát fejtette ki. Ma már talán az ötödik határozati javaslatát indokolta. Ma azon az állásponton van, hogy bemehetünk a felsőházba, de valasztas utján. Fejes hivatkozott Révész Imrére, kinek szokása volt saját nézeteit az egyetemes ref. egyház nézeteiként tüntetni fel, akár voltak azok bent a helvét hitvallásban avagy Kálvin irataiban, akár nem. Emlékezik ő is, hogy Révész a szabad egyház a szabad állambanféle elvet hirdette, és pedig mint erősen kálvinista elvet ; de szóló nézete szerint az egyháznak az államtól való elszakítása soha sem volt a reformatio elve, sőt az egyház és állam egységét, a legreálisabb alapra fektette. Kálvin Genfet szervezte először, s azon szervezet voltakép egy ujabbkori theokratikus szervezet volt. Ezt fogadta el Anglia is, hol az egyháznak még külön törvényhozó testülete sem volt s nincs, hanem a hol az állam törvényeit alkották, ott alkotjak az egyházéit is ; a fejedelem feje volt az egyhaznak is, de viszont a püspök tagja a politikai törvényhozásnak is. Ezt a szervezetet fogadta be Erdély is, azzal a speciálitással, hogy ott négy bevett vallás volt, s mind a négy össze volt az állammal forrasztva. Nincs tehát semmi alapja azon állitásnak, hogy az egyház nem vehet részt a felsőházban, mint az országos törvényhozás egyik tényezőjében. Az lehet egyéni ötlet, de azt indokolni nem lehet. Azzal érvel Mocsáry, hogy ha egyházunk az állammal szorosabb összeköttetésbe jön, nagy convuls'ók támadnak, mint ezt Spanyolszágnak vagy Portugalliának is a példája tanúsítja. Kétségtelen, hogy azon országokban a convulsiok az egyház és állam közölt megvannak századok óta. A reformátiónak egyik hivatása épen az volt, hogy ezen összeütközéseket megszüntesse. Meg is lettek ezek a tisztán protest. országokban szüntetve. Nem az egymással szövetkezeitek, hanem az ellentétes érdekűek között szoktak convulsiok lenni. A magyarországi protestánsok az állammal szemben rendesen gyanakodók, ebben mintegy ellenségüket látják. A történe lemből érti ezen idegenkedés okát ; de mint erdélyi sziiletésü és neveltetésü nem értheti, hogy mi protestánsok miként érezünk igy az állam iránt, hogy láthatunk az államban olyat, mely nem mi vagyunk. Kérdi Mocsáry, hogy mi hasznunk lesz a felsőházban való bemenetelünkben ? O hiszi, hogy a mi egyhazunk fényes tehetségű nagyjai sok értékes dolgot fognak a felsőházból számunkra kihozni. Attól is félnek némelyek, hogy majd papuralom fog kifejlődni Adjanak a mi öt püspökünknek két-három millió forint évi jövedelmet, ki fog fejlődni a hierarchia, ha soha nem megyünk is a felsőházba s bármennyire presbyteriális szellenui egyházi törvényeket alkotunk is ; s viszont mig püspökeink az eddigi módon lesznek dotálva, ne aggódjunk a hierarchia miatt. Bölcsebb dolog, ha nem a hierarchia kifejlődése miatt aggódunk, hanem inkább arról gondoskodunk, hogy püspökeink mostani szegényes helyzetükből kiemeltessenek. A kath. püspökök között az első 300 éven keresztül nem fejlődött ki a papuralom, pedig csak olyan volt a szervezet mint később; hanem mikor gazdagokká lettek, uralkodtak. Mondják, hogy választás utján menjenek be embereink. Ez valóban fonák dolog lenne, hogy mig az egész felsőházban senki sem volna, ki oda választás utján jut be, csupán a mi embereink jutnának be a választas révén ; ő sem tudja, de Mocsáry sem, hogy a kormány csak ürügyül használ bennünket ; a kormány intentióit