Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 nem ismeri. De ő annak ellene szavazna, ha a kormány a felsőházból minden püspököt ki akarna küszöbölni. Az állam régi konzervatív elemeinek megőrzését sőt erősítését ő óhajtandónak látja. Jenei Viktor a felsőház jogosultságát abban látja, ha az minden törvényjavaslatot külömböző magasabb érdekek szempontjából felülvizsgál. Az egyházak ily magasabb érdekeket képviselnek, joguk van tehát ra, hogy a felsőházban helyet foglaljanak. Vakmerő állítás az, hogy a kath. klérus ottléte anomália. E radikális felfogással szemben ő a történelmi jogfejlődés alapján áll s a mint a természetben nincsenek ugrások, politikában sem akar ilyeneket elkövetni. A jogfejlődés hozza magával, hogy ma már a ref. egyház képviselői se legyenek a felsőházból kizárva. Hogy a képviselők külön választassanak — mint azt Fejes kívánná — azt még gondolatnak is perhorreszkálja. Hisz akkor e választás módját meghatározó törvényt vagy az államnak az egyházra, vagy az egyháznak az államra rátukmálnia kellene s illetéktelenül beavatkozni egymás jogkörébe. Elfogadja a többségi javaslatot. György Endre egyik javaslatot sem pártolhatja. A többségét nem, mert kétli, hogy a kormány, az országgyűlés abba beleegyeznének , hogy a két protestáns egyház részéről IO püspök és io főgondnok foglaljon helyet a felsőházban, s fél, hogy ha a konvent szigorúan ragaszkodik ezen kívánságához, lényeges s reánk nézve hátrányos módosulás történik a kormány által előterjesztett törvényjavaslaton. Még kevésbbé helyesli : Mocsáry javaslatát, mely rideg visszautasítása lenne az egyházunk részére nyújtott jognak, ő M. álláspontját a legszerencsétlenebb álláspontnak tekinti. Beöthy Zs. Rég megmondatott már, hogy a politika az exigentiák tudománya. Az exigentiáknak köszönhetjük az 1878 ik XX-ik törvénycikk alkotását: de azoknak, jelesen a francia forradalomnak s az ez által előidézett politikai eseményeknek, viszonyoknak köszönhetjük az 1791. XXYI-ik törvénycikk keletkezését is. Árra is tud példát, hogy némely elv csak részben valósittatott, pél. o. midőn kimondatott, hogy a koronaőröknél ne tekintsenek a vallásra. Igy most is egy lépés tétetik az 1848-ban kimondott nagy elv valósításához. Ezzel még nem lesz a nagy eszme megtestesítve, de közeledünk hozzá. Püspökeinknek a felsőházban megjelenése hit elveinket nem sérti, mert hiszen azok ott egyházunk érdekeit képviselik, a mint a kathol. püspök meg képviseli a kathol. egyház érdekeit. Mondják, hogy az egyház missiója nem az, hogy politizáljon. Igaz ! de hát eddigelé, mikor egyházunk jogai megcsoibittattak nem hivatkoztunk a vallásszabadságért vivott harcokra, a békekötésekre, az országos törvényekre ? Avagy akkor nem politizáltunk? De igen, s pedig a legnemesebben. Azon ajánlott correctivum, hogy választás útján menjenek be embereink, a legveszélyesebb expediensz lenne. Hisz ez állal felforgattatnék egész egyházi életünk. Önbizalmatlanság volna önmagunk iránt, s nagy kiskorúságra mutatna. A jogegyenlőség oly módon megvalósítása, mint Mocsáry javasolja, hogy se egyik se másik egyház papjai ne íoglaljanak ott helyet, az kivihetetlen; jól tudja azt maga M. is, hogy a klérus a mi liberális elveink kedvéért nem megy ki a felsőházból Az sem áll, hogy a kormány csak ürügyül használna minket. Nem ürügy ez, hanem a politikai exigentiák követelménye ; ma már oda fejlődött a hazai közvélemény, hogy ha az egyik egyház főpapsága bent van a felsőházban, legyen bent a másik is. Végül ajánlja, hogy miután több főgondnok egyszersmind minister is, a ministerek pedig különben is jelen vannak a felsőházi ülésekben, miképen helyettesitessenek ezek mint főgondnokok a felsőházban. Szentpétery Sámuel sajnálja, hogy a kerületéből levő küldött társaival nem érthet egyet a fennforgó kérdésre nézve, ő a többség javaslatát pártolja. Azon közbeszólásokra, hogy majd szemére vetik ezt neki otthon, — kijelenti, hogy ő, ki már a sír szélén áll, s ki csak a mennyországi boldogságra vár, nyugodtan mondja bárkivel szemben is az igazságot. O örvend a kormány azon javaslatának, hogy a mi püspökeink is nyerjenek helyet a felsőházban, ez emelni fogja a prot. lelkészi állás tekintélyét. Hiszen egyik főbajunk eddig is az volt, hogy mig a katholikus főpapi székekben időnkint az ország legelső főúri családjainak egyik másik sarja ült, addig protestáns lelkészszé egyetlen előkelőbb család tagja sem lett. Persze, mert nem volt semmi, mi őket kecsegtette volna. Egykor Bebek Imre, ki az általa jelenleg lakott községnek földes ura volt, mikor hozzánk áttért, megkérdezte, hogy mit tehetne, mint pap vallásunk éidekében. Választassa meg magát — felelék neki — jobbágyai által valamelyik falujába papnak. Ily módon nincs kedvük paposkodni a nagy urak fiainak. De ha majd ezentúl mondhatjuk, hogy a protostáns papi reverenda a felsőházba is besegíthet, már ezzel, ha nem is sokat, de valamit mégis lendítünk a lelkészi állás tekintélyén. Tisza László megjegyzi, hogy a protest. egyház nem a régi feudális alapokon nyugvó főrendiházba, hanem a demokratikusabb szellemű liberális felsőházba küldendi majd képviselőit. Szeremley Sámuel egyik javaslatot sem fogadja el. Még többen lévén feljegyezve, a vita folytatása más napra halasztatott, November 22-iki ülés. A jegyzőkönyv hitelesítése után folytattatott a főrendiházi vita. Körmendy Sándor nem politikai, hanem egyházi szempontokból kíván a kérdéshez hozzászólani. O is azt vallja, hogy az egyház férfiainak nincs a főrendiházban helyök, s e részben nem a Révész Imre tekintélyére hivatkozik, hanem a Krisztuséra, ki megmondá: „Az én világom nem e világból való.® O nem attól tart, hogy a ref. egyház képviselői s a kath. klérus tagjai közt az összehasonlítás az előbbiekre balul ütne ki, de tart attól, hogy ha püspökeink ex professo politizálni lesznek kénytelenek, elvonatnak valódi, az egyház alkotmánya által megszabott feladatoktól. E veszedelem annál nagyobb, mert a felsőházi reformjavaslat az uj felsőházat kezdeményezési joggal is fel kívánja ruházni, tehát annak teendőit meg szaporítja. O ma is azon az állásponton áll, melyen a ref. egyház ezelőtt állott, s mely szerint az egyház minél jobban elkülönítendő az államtól. Egyébként megjegyzi, hogy a konvent e kérdésben nincs feljogosítva dönteni, hanem csak az egyház egyeteme: a zsinat. Egyik javaslatot sem fogadja el. Id. Kiss Aron most is ragaszkodik a 67-diki konvent határozatához, mely a felekezeteknek, mint ilyeneknek, törvényhozó testületekben való képviseltetését helyteleníti. Nem lévén azonban reménye, hogy a törvényhozás most ezt az álláspontot a katholikusokkal szemben is érvényesiti, a ref. egyház érdekében szükségesnek tartja, hogy az is elküldje képviselőit a felsőházba. Hogy e képviselők külön választassanak, nem helyesli. A püspökök és főgondnokok vannak jogosítva az egyházat mindenkivel szemben, fel a trónig képviselni, a zsinati törvények szellemében, ha nem is betűje szerint, eo ipso jogositvák erre a felsőházban is. Elfogadja a többségi javaslatot, Több szónok nem lévén feljegyezve, Szász Károly mint a bizottság előadója tartotta meg zárbeszédét