Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

778 Azért én nagyon féltékeny vagyok egyházunk e nagy becsű alkotmányára. A szabad egyház a szabad állambanféle elv sehol sincs annyira megvalósítva, mint hazai reform, egyházunkban : de épen azért félek az állammal közelebbi viszonyba jönni. Jó! tudom, hogy mostani püs pökeink és gondnokaink miatt nincs ok az aggodalomra, de én nem emberekben, hanem intézményekben keresem a biztosítékot; ezért megmaradok a kijelölt álláspontomon. Ezek voltak azon fő okok, melyek az 1867-iki konventet az idézett határozat hozatalára bírták s ezzel igazságot kívántam a múltnak szolgáltatni. A mi az opportunitást illeti, ez korábban is megvolt. Én az elvi álláspont megvédelmezésére correctivumokat kivánok s ezek fejtik meg javaslatom utóbbi részét. Mondhatná valaki, hogy én már ezen ügyre nézve többféle módot ajánlottam. Ez az opportunitásbó! önként következik. Szerintem nem kellene nekünk protestánsoknak a felsőházba bemenni ; de ha már mégis bemegyünk, legalább mentsünk meg az elvből a mennyit lehet. Voltakép óhajtanain avégből, hogy a legfőbb egyházi hivatalokra nézve is valósítsuk meg a tisztújítás elvét ; de ha azt ez idő szerint nem valósilhatjuk meg, legálább fogadjuk el a képviseleti rendszert. Mocsdry L. A benyújtott határozati javaslatok egyikét sem pártolja. A többség javaslatai pártolók felhozzak indokul, hogy ezen célzott intézkedés által a politikai jogegyenlőség valósulásahoz közeledünk. De mi nem ily valósítására gondoltunk azon nagy elvnek, nem a a kathol. püspökök tarka csoportjaba való vegyülésre, hanem reálisabb dolgokra. Azt a jogegyenlőséget lehetne másként is eszközölni: távolitsanak el minden papot a felsőházból ; vagy azon törvényjavaslat készitői gondoskodtak volna eszközökről is, melyek nekünk protestánsoknak a felsőhazban való megjelenést lehetővé teszik ; intézkedtek volna, hogy adatnék ki törvényes részünk abból, mit királyaink századok előtt culturális célokra adtak. Nem oly képtelen kívánság az uraim ! Sőt nagyon is itt az ideje, hogy a prot. egyház jogainak érzetére ébredjen. Hiszen mar hazank s a kath. egyház nagy fia Giczy Kálmán a vallasalapról irt könyvecskéjében világosán s erős érvekkel tamogatottan kimondta, hogy ez az állapot, a midőn a protestánsok azon egyházi javakból ki vannak zárva, tarthatlan. Nem kívánom én — úgymond — hogy most a kath. papi jószágokat elszedjék ; de azt igenis méltányosnak, jogosnak tartanám, hogy ha hajdan királyainknak, egy Mária Teréziának, Józsefnek, Ferencnek volt joguk a püspöki jövedelmek élvezését szabályozni és ezen szabalyozás által a vallásalapot megteremteni, vétetnék igénybe most is ezen joggyakorlás és teremtetnék az által számunkra is oly alap. De meg ha a kormány jogegyenlőséget akar, akkor ne emelje a született felsőházi tagoknal a censust 3000 frtra. Mit eredményez ez? Azt, hogy a protestáns-mágnasoknak s kivált az anyagilag gyengébben álló erdélyieknek legnagyobb része onnan kiszorul. Ezeket az a bevitetni célzott néhány protest. püspök nem pótolja. Mi indíthatta a kormányt arra, hogy a protestánsokat is bevigye? Ez csak ürügy, hogy benthagyhassa a kath. püspököket, kiknek bentléte anachronismus. Érzi ezt a kath. egyház, mert ím még csak fel sem emelte szavát a címzetes püspökök kihagyása miatt. Ha már oly uagy súlyt helyeznek a többségi javaslat pártolói indokaiknál a politikai jogegyenlőségre, kérdjük meg, hogy ezen törvényjavaslatból mi haszon, mi kár háramlik reánk? Felelet: az a szomorú dicsőség, hogy bennünket csak ürügyül használnak, s hogy részesei leszünk oly törvényhozási faktornak, melyben a főszerepet, fő befolyást kathol. papok viszik, s hogy rövid időn kidobnak onnan bennünket, mert hiszen közel az idő, melyben azon korszerűtlen intézménynek meg kell szűnni. De meg kétli is, hogy püspökeink s főgondnokaink nagy dolgokat művelnének a felsőházban; az ottani feudális, nagy uri körben aligha szereznének maguknak nagy tekintélyt, de hiszi is, hogy magok főpapjaink se örülnének ezen jog élvezetének, csak martyrjai lennének ők a nagy jogegyenlőségnek. Attól is tart — bár nem akar személyeket sérteni, hogy ez alterálná egész egyházi életünket, szervezetünket. Eddig a mi püspökeink csak primus inter pares voltak, ezután nagy lenne a távolság a püspökök és a közpap között. A feudális nagy urakkal, főpapokkal való társalgás okvetlenül kifejlesztené a hierarchikus szellemet s törekvéseket. Foglalkoztunk eddig is politikával, de ezentúl a püspök kénytelen lenne ex professo politikával foglalkozni, ez alteralná gondolkodás módjukat, de alteralná a mienket is, mert a püspökválasztásnál nem azt néznők, ki a legjobb pap, hanem hogy ki a legnagyobb politikus s kivel nem vallunk a felsőházban szégyent. De káros lenne azért is, mert egyházunk elveszítené azt a szeplőtlen jellemét, melylyel eddig dicsekedett. Ezt pedig nem óhajtja mint protestáns, nem mint magyar. Orszagokat tett tönkre a papok politizálása, örökös convulsiok dúlnak e miatt több országában Európának, ő szeretné megőrizni prot. egyházunkat eddigi álláspontján. Végül a két javaslatra reflexiókat tesz s elismeri, hogy a többségé jobb a kormány javaslatánál, a menyiben minden püspököt be akar vinni. Hisz még igy is gyenge lesz ott a képviseltetésünk, miután főgondnokaink nagyobb része különben is tagja a felsőháznak. Fejes javaslatanak az első részét feltétlenül helyesli, hogy t. i. egy püspök se legyen a felsőházban ; az utóbbit csak kénytelenségből helyesebbnek s a képviseleti rendszer szellemének megfelelőbbnek tartja, hogy ugy választ assék a felsőházi tag. Filó Lajos. Maga Mocsáry is kijelentette, hogy javaslatának elfogadtatását nem reményli s igy azt mintegy visszavettnek lehetne tekinteni ; de nem vette vissza s ez csak előnyös, mert igy alkalom adatik ezen tárgynak minden olda'ról megvilágosítására. A miket itt Mocsáry elmondott, azt inkább helyén lett volna elmondani az országos törvényhozási teremben. A főrendiházat lehet különféleképen reformálni, lehet radikális alapon, akkor kiküszöbölendő onnan minden pap, de lehet történelmi alopon is. Ez azonban nem tartozik ide. Minket csak az érdekel: követtetik-e el sérelem egyházunk irányában ? O — bár nem tartozik a felettébb bátor emberek közé — Mocsáry aggodalmaitól nem fél. Nem ugy értettük az 1848. 20 ik törvénycikkben nyújtott jogegyenlőséget, mondja Mocsáry ; de igen valósítani kívánjuk azt ilyen irányban is; csak hogy ezzel teljesen megvalósítva még nincs, de ezzel is egy lépés tétetik azon nagy elv valósitásahoz. Egy másik aggodalma Mocsárynak, hogy a mi püspökeinknek a felsőházba való bemenetele altal megörökíttetik ott továbbra is az a középkori rendszer, mely ott a kathol. püspököknek helyet adott. De biztosithatja-e őt Mocsáry, hogyha a mi püspökeink oda be nem mennek, akkor a kath. püspökök onnan kijönnek ? Ha igen, akkor talán elfogadja Mocsáry nézetét. De továbbá veszélyesnek tünteti fel Mocsáry, (és itt találkozó már nézete Fejes nézetével), azon körülményt, hogy a mi egyházi fő embereink azon nagy urak társaságába jutnak. O megfordítva abban a hiszemben van, hogy mikor egy igazi demokratikus vagy ha ugy tetszik pres-