Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

775 jobbágyokat, a praedicatorok kiűzésére és a kath. papok behelyezésére való jogosítvány is a földesurat illeti.4

9 Az okoskodás súlypontja — mint látjuk — a kegyurasa gr a esik, de a kegyuraság az ujabb egyházjogi fejlődésben nem nyújt elég biztos támpontot a ius reformandira, segítségül kell hivni a földesúri hatalmat is azon ridegségében, a mint azt Verbőczy megállapította. Lényegében nem egyéb ez, mint visszatérés a kegyuraság azon felfogásához, mely a kath. egyház heves küzdelme következtében már a 13-ik századdal végleg elenyészett s a mely felfogás szerint a kegyuraság tisztán világi jogalapon, a domínium jogán nyugszik: a patrónus földesúr szabadon rendelkezik a tulajdonában álló egyházak javai és jövedelmei felett, szabadon nevezi ki és teszi le a papi személyeket. Az ellenreformatio tehát a ius reformandi igazolása végett olyan jogalapra lép, mely már nem létezett többé a kath. egyházjogban és bizonyára az egyház hevesen tiltakozott volna az ellen, hogy a patronus-földesurak vele szemben is igénybe vegyék azon jogosítványokat, melyekkel a 13-dik század előtt birtak. Az egyházat a végszükség kényszeritelte, hogy ezen kétélű fegyverhez nyúljon, bízván abban, hogy ha a veszély elmúlik, a patronus-földesuri hatalmat könnyen visszaszoríthatja előbbi korlátai közé. Es habár kétségtelen, hogy a földesúri hatalom előtérbe tolása a kegyurasági intézménynél, parochialis szervezetünk fejlődésében mindvégig éreztette hatásat, azért mégis a Pázmány-féle jogi consequentiak a kath. egyház kebelén belül soha érvényre nem jutottak, irányadóul nem tekintettek. A ius patronatusnak visszahelyezése egykori jogalapjára, a földesúri hatalomra, csak eszközként szerepel a protestantismussal szemben és nem mint valóságos visszafejlődés maganak a kath. egyházjognak keretén belül. Nemcsak a kath. patronus-földesurak, hanem maga a királyi hatalom is az egyház által megjelölt uton halad. II. Ferdinánd 1628-ban Bazin és Szt. György parochiákból a ius patronatus alapján űzi ki a praedicatorokat s rendeli el a templomok és az egyházi javak kath. kezekre adását.1

0

A kitűzött cél érdekében a királyi hatalom is megfeledkezik arról, mennyire sérelmes a király legfőbb kegyúri jogára nézve a magánosok patronatusának a földesúri hatalomra visszahelyezése. A magyar közjog szempontjából a ius reformandi csak a királyt illethette volna, mert a királyi kegyúri jogban összpontosult nálunk minden egyházi hatalom, abban lelte gyökerét a magánosok patrunatusi joga is.1

' Ámde a királyi hatalmat nem lehetett a törvényileg biztosított szabad vallásgyakorlattal egyenes ellentétbe hozni. Kerülő utat kellett használni s megtalaltak azt a magánosok patronatusi jogaban. A király egyházi hatalma megosztatik a földesurakkal, csakhogy sikeresebben működhessék ; — a magános patronusok az alkotmány ellenére ius reformandit kapnak, hogy azzal az ellenreformatiot támogathassák. (Folyt, köv.) 9 »Imo licere excludere haereticos praedicantes eorumque loco catholicos sacerdotes substituere in templis, omnesque obventiones temp'i, quin et rusticorum solutionem parocho dari consvetam (párbér) sacerdoti attribuere, idque ex hoc fundamento, quod rustici de lege nostra in hoc regno nullum aliud ius praeter mercedem laboris sui in fundo Domini habeant, ergo multo minus ius patronatus in templis, cum igitur ius patronatus spectet ad dominos terrestres, non vero ad custicos, etiam potestas expellendi praedicantium et introducendi catholicum sacerdotem spectabit ad dominum terrestrem catholicum.< 10

Orsz. levt. Kanc. oszt. 1628. év. No. 318. 11

Lásd különösen 1485: 21; 1486; 37; 1498: 67; 1723:55; t. cikkeket és Verbőczy H. K. I. 11. cz. BELFÖLD. Szerény kérdések. A dunamelléki ref. egyházkerület gróf Lónyay Menyhért haláláról gyászjelentést adott ki. Ebben szórólszóra ez áll : » . . A boldogult hült tetemei november hó 6-kán, délután 3 órakor fognak a reform, egyház szertartása szerint, a M. Tud. Akadémia diszcsarnokában beszenteltetni 4 Miután az emiitelt gyászjelentés a kerület nevében adatolt ki : alulírott mint ezen kerületnek egyik ígényte len tagja bátorkodik kérdezni: 1- Ki irta azt a gyászjelentést a kerület nevében ? 2. Mióta szokás nálunk a halottakat beszentelni? S mivel? Ha vizzel: hol veszik a vizet? Rómában? Hát ennyire jutottunk?! Tury Károly, nagyszékelyi káplán. * A szerkesztő ur közölvén velem a fenntebbi, magokat szerényeknek nevező kérdéseket, hogy a kérdezőt egy hétig ne várakoztassam, szerk. ur engedelmével azonnal felelek is reájok. Az l-re, A kérdéses gyászjelentést a kerület nevében én írtam. A 2-ra. A halottakat nálunk ős idők óta szokás beszentelni. Persze nem vizzel, legkevésbbé pedig Rómából vagy a Jordánból hozott vizzel, hanem imádsággal, igével, Istennek segítségül hivasával, Krisztus kegyelme iránti esedezéssel. S épen az a különbség köztünk s a katholikusok közt, hogy ők szentelt vizzel, tömjénnel, meg nem tudom mivel szentelnek, mi pedig imával és igévek Pliszen meg van Írva abban a gyász jelentésben, hogy „a reform egyház szertartása szerint4 1 lesz a beszentelés. Lássuk tehát ezt a veszedelmes szentelés szót. Mi is szenteljük a templomot, a temetőt, t. i. Istennek szenteljük. Minden nap igy kezdjük reggeli imánkat; ,Feljöttünk, Uram, e neked szentelt házba4

Egész életünket Istennek szenteljük. Az uj lelkészeket, a püspököt, ugyan mostanában — uj divat szerint — már avat| juk, rendeljük (ordináljuk *), azelőtt azokat is szenteltük, s azért akkor is jó protestánsok voltunk. De már a ha. lottat nem avathatjuk, se nem rendelhetjük ; én erre más szót nem tudok, mint a beszentelést, a mely annyi mint a megáldás. Boldogult elődömtől Török Páltól számtalanszor hallottam : , Beszentelünk az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében4

és nem botránkoztam meg rajta, se nem vettem észre, hogy valaki megbotránkozott volna. Ha a tiszteletes szerény kérdező jobb szót tud rá, megköszönöm ha megtanít, úgyis mint pap és püspök, ugy is mint a magyar nyelv és irály munkása e's mivelője. A keresztel-és-ntk is próbálták a beavatás, bemerit és szót he lyettesiteni ; mert nem kereszt-vetéssel betesztelünk, de azért csak megtartottuk a keresztelés t s nem faj a fejünk * A lelkészek ordinatiója ellen is kifogást lehetne tenni, mert az ordoból ered, pedig nálunk a papság nem ordo, nem rend vagy kaszt. Sz. K.