Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

1585 PROTESTÁNS E mint eretnekek továbbra is a kath. egyház iurisdictiója alatt állanak s az egyház iránt mindennemű kötelezettségüknek eleget tenni tartoznak.1

A reformatióval a kapocs a kath. egyház és a protestánsok között végleg meg nem szakad. Ezen alaptételre támaszkodva indul meg az ellenreformatio s ezen alaptétel az, mely a protestánsok viszonyát a kath. egyház irányában dominálja egész az 1790/1 évi törvényhozásig. Az 1608. k. e. decretumban, valamint a későbbiekben vajmi kevés történt a protestánsok vallásfelekezeti önállóságának biztosítására az uralkodó kath. egyházzal szemben. A szabad vallásgyakorlat elve ismét és ismét kimondatik, de még ez korántsem egy és ugyanaz a vallásfelekezeti autonómiával, korántsem végleges szakítás az uralkodó vallás fenn jelzett álláspontjával. Az 1608. k. e. I. t. cikk szól ugyan arról is, hogy a viszálykodás elkerülése végett mindenik vallásfelekezet külön felebbvalókkal (superintendentes seu superiores) bírjon,2 ezzel azonban még a protestánsok teljes kiválása a kath. egyház kebeléből épen nem biztosíttatott. Világosan mu tatja ezt egyrészt azon körülmény, hogy a kath. szentszékek joghatósága a protestánsok irányában továbbra is fennmarad;3

másrészt, hogy a kath. főpapok 1608. évi pozsonyi protestatiója a superintendensek engedélyezése által csakis az archidiaconok jogát találta megsértve, nem egyszersmind a püspöki iurisdictiót is.4

Már pedig a po zsonyi protestatío elég biztos utmutatóul szolgál arra nézve, hogyan kell értelmeznünk az 1608. k. e. decretumot a protestánsok felekezeti önállósága tekintetében. Az első lépés a kath. egyház kebeléből való kiválásra a bécsi béke becikkelyezésével kétségkívül megtörtént, de ennél tovább menni a protestantismus nem tudott. Dacára a kedvező politikai viszonyoknak a protestánsok nem képesek biztositani az elfoglalt positiót ; sem állandó magasabb kormányzati szerveket nem létesítenek sem országosan nem szervezkednek.5

A gyülekezetiség eszméje, ugy latszik, még elementáris erővel uralta náluk a kedélyeket. Ez a kath. egyház küzdelmét nagyon is megkönnyíti, mert a kath. egyház hatalmas szervezetével szemben az elszigetelten álló protestáns hitközségek kellő ellentállási erőt kifejteni képesek nem voltak. A protestantismusnak nálunk egyedüli támaszát a földesúri hatalom képezi, iparkodik is ezt kiaknázni. A ,cuius est regio eius est religio" elvénél fogva a földesúrnak ius reformandiját hirdeti, pedig ennek a magyar közjogban nincs semmi alapja, mert nálunk a területi fönség (Territorial-Hochheit) ugy, mint a nyugoteurópai államokban, soha ki nem fejlődött és a magyar király egyházi hatalma — a legfőbb kir. kegyúri jog — a magyar közjog szempontjából mindenkor érintetlenül fennállott. Thurzó György nádor maga írja át Zolna város azon szabadalom leveleit, melyekben Dersffy Miklós protestáns földesúr a domínium jogán megengedi, hogy a város ágostai vallású papokat és tanitó kat választhasson. Dersffy Miklós 1616 febr. 20-án kelt privilégiumában 1 Ilinscliius : Kirchenrecht II. 313. 1. 2 »Quinimo, ad praecavenda inter Status et Ordines aliqiia odia et dissensiones ut quaelibet religio suae professionis Superiores seu Su • perintendentes liabeat, Statutum est.« 3 Lásd az 1608. k. e. I. és 164S: 15. t. cikket. 4 »Nostram personaliter veniendo in praesentiam per modum solennis protestationis, contradictionis et reclamationis, inprimis causa liberae religionis, et in fine eiusdem articuli primi de superintendentibus, contra an/iquas consíitutiones et libertates archidiaconorum. .. . . usu continuantes concernerent« Péterfy. Sacra Conc. II. 192. 1. 5 Igen helyeden fejtegeti ezt Kováts Gyula »A házasságkötés £ ya rországon* cimű kitűnő monográfiájában. 214. 1. kv. ÉS ISKOLAI LAP. 1586 ezeket olvassuk:6

„eligendi ac introducendi liberam concessimus facultatem, ita tamen ut viros elegant ac introducant verae confessionis augustanae, quos quidem et nos ipsi omni modo tueri et defendere nunc et imposterum pollicemur.® E példa eléggé megvilágítja a protestantismus kebelében uralkodó felfogást, látjuk belőle tisztán, miként használja fel a földesúri hatalmat jogállásának biztosítására. A magyar közjogon elkövetett erőszak — a ius reformandi, — csakhamar megboszulta magát az arra támaszkodó protestánsokon. A kath. egyház és az azt támogató királyi hatalom készségesen fogadja ez alkotmányellenes eszközt. Még a jogalapot is megtalálja erre a földesúri patronatusban. A kath. egyház ugyanis direct a földesúri hatalomra, a földesúri ius reformandira nem támaszkodhatott, mert ez által nyiltan elismerte volna, hogy a világi hatalom az egyházinak felette áll. Más, a cánonoknak megfelelőbb jogalapot kellett keresni és ez nem lehetett egyéb, mint a kegyuraság. Felette érdekes megfigyelni, mint combinálja a kath. egyház a régi idők példájára a a kegyuraságot, a fóldesurasággal, hogy e combinatio által az ellenreformatiónak jogalapot teremtvén, a protestánsokká vált parochiákból, a praedicatorokat a szabad vallásgyakorlat biztosítása dacára kiűzhesse s az elfoglalt egyházvagyont visszaszerezhesse. 1628. elején II. Ferdinánd leiratot intéz Pázmány Péter esztergami érsekhez, micsoda véleményben van az iránt, hogy Harrach Károly gróf a ius patronalus alapján a kath. hitet terjeszteni és Ovárott a haeretica exercitiót megtiltatni akarja, vájjon teheti-e azt azon törvények ellenére, melyek a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosítják?7

Az esztergami primási levéltár egyik ezen korból reánk maradt okmányából látjuk, mi lehetett a nagynevű érsek válasza. E fontos kézirat, mely minden valószínűség szerint magától Pázmánytól ered, a következő feliratot viseli : »Considerationes quid iuris competit Dnis terrestribus Catholicis patronis non obstante eo quod acatholicis publicum exercitium sít permissum?*8

A felvetett kérdések négy aCasus^-ban nyernek megoldást. Az éles logicával levezetett jogi következtetések végeredménye röviden ekként foglalható össze: ,A protestánsok részére törvényileg biztosított szabad vallásgyakorlat a patrónus földesúri jogait érintetlenül hagyja. Az idevágó törvényekből és engedményekből korántsem Jehet következtetéskép levezetni, annál kevésbbé határozottan megállapítottnak tekinteni, hogy a patrónus-földesuraknak nem lenne szabad községeik templomait a haereticusok elől elzárni, a praedicatorokat azokból kizárni és helyettök a kath. parochusokat behelyezni. Sőt ellenkezőleg a patronus-földesurak jogositvák a prot. praedicatorok kizárásával a kath. papokat behelyezni és az egyház összes jövedelmeit, még azt is, a mit a jobbágyok a parochusnak fizetni szoktak (párbér), a kath. pap javára biztosi atii és pedig azon okból, mert a jobbágyok hazai törvényeink szerint, uruk földjén munkájok jutalmán kivül semmi más joggal nem birnak, (Verbőczy II. K. III. 30. §. 7.) annál kevésbé bírhatnak patronatusi joggal az egyhazak felett ; mivel pedig a patronatusi jog a földesurakat illeti és nem a c Fabó: Codex evangelicorum utriusque confessionis,.... diplomaticus I. 146 —150. 1. 7 Orsz. levéltár, Kancellariai osztály 1628. év No. 8. 3 Eszt. prim. levt. Archiv. vetus No. 1764, Az okmányra más kéz által az van irva, hogy iólS-ból való, szerintem azonban ezen feljegyzés aligha nem téves és 1618 helyett 1628-nak kellene állani, mert az okozati összefüggés ezen okmány tartalma és II, Ferdinánd 1628-ban kelt leirata között kétségtelen.