Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 mek, 27 unoka, s néhány dédunokából még igy is, ha nem lehettek mind jelen. Hogy a tiszt. Iván ur beszéde minden tekintetben megfelelt a várakozásnak : mondanom sem kel!. Különösen megindító volt, midőn felemlité, hogy 50 évvel ezelőtt vő'egényi virág és menyasszonyi koszorúval ékitve al ottak meg az oltár előtt, s most? kérdé, „hol a vőle gényi ék: a virág, hol a mennyasszonyi koszorú?* S midőn megtalálta az elsőt, az ősz fejet takaró fürtök dérvirágaiban, s a másikat s gyermekek s unokák előtte alló szép koszorujaban s alkalmas bibliai helyekkel igazolá, miként „á'datik meg a férfiú ki féli az urát', nem maradt sziv megindulás, szem forró köny nélkül. Az aranymenyegzői beszéd utan ismét a gyülekezet éneidé szivből eredt buzgóságteljesen : Szívből esdünk, szent Felségedhez : Légy kegyelmes mi hozzánk is! Adj éveket mi éveinkhez stb. alkalmi énekverset ; majd Farkas I tván vilmányi tanitó, az abauji ref. tanitói tesüilct nevtben iidvözlé az agg pályatársat! Ta laló szavakkal ecsetelvén ez ünnepéi}7

kettős jelentőségét s ügyes tapintattal megköszöntvén, névnapja alkalmából az „aggmenyasszonyt4

átnyujtá a t mitótestület ajándékát, egy értékes arany gyürüt, s az összerakott ; de a vásárlástól felmaradt néhány forintot eme szavak kíséretében : ,a minő tiszta e kipróbált arany : oly tiszta és őszinte az a szeretet is, melylyel a tanítótestület e csekély ajandékot — e nap emlékeül — ajándékba ad át.* Ez ajandékhoz megkívántató összeg előteremtésénél, valamint az ajándék vásárlásánál is az elismerés oroszlán része Sallai Simon böödi tanitó urat illeti! Sajnos, h így felhozott okai miatt az ünnepélyen jelen nem lehetett! A tanítótestület képvis lője s a jelen volt tanitók szép karéneke után nt. Fodor Pál esperes ur üdvözölte ,az egyház negyei tanitók nestorát* meleg szavakban — az egyházmegye nevében, noha — mint kijelenté — erre megbízást nem kapott. Majd a tiszteletük kifejezésének' jeléül a templomtér közepére kiállott presbyterium elnöke : a helybeli lelkész Nemes Gyula ur tolmácsolá az egyház üdv-kivánatát, egy átgondolt s szépen előadott beszédben. Elmondá : hogy azon 50 évből, mit az ünnepelt férfiú tanitói pályáján töltött : az ő egyhá-7.ára épen fele: 25 év jutott. S az élőket, a tanítványokat híva fel bizonyságul : mit tett ő e 25 év alatt az egyház érdekében? Felemlité: hogy midőn 1872. évben elhalt a 89 éves agg lelkész s az egyház szegénysége miatt lelkészt nem választhatott: miként vezette az egyház ügyeit. „O egyházának — mond a szónok — nem csak tanítója ; de atyja, vezére, tanács-adója is volt egy személyben, s az ő működésének is nagy része van abban, hogy az egyház mintegy uj életre kelve, megépült megerősödött." „Kétszeres pedig a mi örömünk — mond tovább — mert nemcsak huszonöt év óta a mienk ő ; de az volt már az előtt is, hiszen itt született, itt rengett bölcsője a paplakon 1813 ban. S örömüknek ad kifejezés a felett, hogy magukénak mondhatják őt ezután is. De már annak aztán mi is megörültünk, mit tőle a szónoktól hallánk először, hogy hazánk koronás királya a népnevelés ez igénytelen, de becsületes napszámosát a »magyar korona ezüst érdemjel*-ével jutalmazá meg s tünteté ki. Hogy az üdvözlő beszédekre a jubiláns, külön-külön válaszolt; s pedig meghatóan : ugy hiszem mondanom sem kell. A tanítótestület szives megemlékezését s jó kivanatát — meghatottságtól rezgő hangon megköszönvén, az ég áldását kéri működésökre. Az esperes urnák adott válaszában felemlité, hogy 50 éves tanítóskodása alatt négy esperes alatt szolgált, kik egymásután rég elpihentek és midőn összetett kezekkel, égbe függesztett s könybe lábadt szemekkel, ezeknek csöndes örök nyugodalmat, az élőnek pedig hosszú, boldog életet kívánt : nem hiszem, hogy maradt szárazon csak egyetlen egy szem is ! Az egyház üdvözletét is megköszöme kijelenté: hogy az itt töltött 25 év alatt egyhazával békességben élve, sok édes örömet élvezett. A templomból haza érve : az iskolateremben Ízletes ebéd várta a tisztelgő vendégeket! . .. Magyar természetünk önmagát tagadta volna meg, ha eltűrte volna, hogy elmaradjon a „szállok az Úrhoz ! 1* Szállt legelőször az esperes ur s pedig magasba, — fel a felséges királyi csa'ádba, s felmutatva annak, kölönösen Erzsébet királynénak a magyar nemzet iránt már annyiszor kitüntetett angyali jóságát s felemlítve, hogy ma épen nevenapja van : erre ürité poharat. Majd Ban János, a néptanítók, s nevelésügy jóakaró pártfogóját Komáromy László alispán urat éltet.é meleg szavakkal. Zengett még sok szép toa^zt, a néptanítóért, lelkészekért, a vallásfelekezetek szép egyetértéseért stb. s egy igénytelen cipruság is tüzetett azon babér koszorú virágai közé a íbaratság4

nevében*, mely koszorút a „kartársak szeetete, s kegyeletes m gemlékezése, az egyház hódolatteljes méltánylása s elismerése ; sőt az egyházmegye tisztelete tiutek fel az idők derétől meglepett halántékára a méltán ünnepelt fiérfiunak.4

A tancra kész fiatalság alig győzte végét várni a sok dictiónak ; de elvégre is mint mindennek, vége leve ennek is, mit vidám kedv és tánc követett „viradtig*. Füzy János, gönci ev. ref. lelkész. Budapest és Nagy-Kőrös. 11. A nagytiszt, és tekintetes képezdei tanári kar szives volt becses figyelmére méltatni igénytelen soraimat. Köszönet érte egyetlen preparandiánk érdekében ! Egyúttal engedelmet kérek, hogy önök cikkének aláírására egy megjegyzést tehessek. A ki azt elolvassa, bizonyára azt hiszi, hogy önök még most is abban a reményben élnek, mintha Kecskemét fölötti fölényüket örökre biztosíthatnák, ha egyházkerületünket, mely eddig a Dunamelléki nevet viselte, elnevezik még ezen felül nagy-körösi és dunamélléki egyházkerületnek is, melynek tanitóképezdéjében önök képviselik a tanári testületet. Qui bene distingait, bene docet ! Azt állítja a t. Tanári kar, hogy én sokallom azt, hogy egy képezdész 122 frtba kerül Nagy-Kőrösön, mig egy theologu*, kinek ingyen lakása van 133 frtba kerül Budapesten. Igazuk van. Abból a szempontból Ítélek, hogy a jó sohasem — , a rossz portéka pedig bármily o'csó legyen, mindig drága. Azt ugyan nem tudtam idáig, hogy „Nagy-Kőrös éppen ulánatehető Budapestnek drágaság dolgában, de hát tudomásul veszem; valam'ut azon megnyugtató nyilatkozatukat is, hogy a tanitói fizetések javítása és felemelése által reményünk lehetvén a praeparandisták szaporodásához : majd egyik-egyik olcsóbbért lesz megszerezhető ! Köszönjük a biztatást. Akkor aztán, majd ha ez a boldog idő bekövetkezik — tan elérjük — hogy az ösztöndíjakat is szorgalom és jó erkölcs nyeri el ; add g azonban csak rakja azt zsebre a »valamely tantárgy hói kitűnő, de általánosan elégtelen osztályzatú, „fából vaskarika4

forma nagy reményű növendék, a mint azt önök ékesen meghatározzák ! Hogy az önök illetve a mi intézetünkből kikerült