Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 e fajta egyes tudósításokra — nem egyszer — ugyatiám sokára kerülhet a sor; vagy talán ujabbak által le is szoríttatnak a napirendről — megvallom : nem kevés ideig gondolkoztam a felett: fölvegyem-e tudósítói tollamat a végből, hogy leírjam becses lapja olvasói számára is azon nem mindennapi, s valóban lélekemelő ünnepélyt, mely ez évi nov. 19-én Gönc Ruszkán, Abaujvármegye szivében fekvő, ezen mintegy 1000 lelket számláló vegyes vallású község ref. kis egyházában annyi örömkönyek között folyt le ? De meg okot szolgáltatott a gondolkodásra gyengeségem érzete is ; mert én amaz ünnepélyt egészében és részleteiben sokkal magasztosabbnak találtam és találom, sem mint gyenge ecsetem azt csak megközelítőleg is híven festhetné le. Azonban egy nagy tartozást vélek leróni, ugy az ünnepelt férfiú, mint az ünnepély factorai iránt, és mert ugy gondolkozom, hogy a kit szeretett hazánk koronás királya, O csász. kir. felsége I. Ferenc József is méltónak ítélt arra, hogy a ,magyar korona ezüst érdem jel4

-ével kitüntessen : az — épen azon jogalapon megérdemli tőlünk is, hogy az elismerés cipruságát tűzzük dérlepte halántékaira : azért csak elhatároztam teljes tisztelettel megkérni, hogy méltóztassék becses lapja hasábjain kevés tért engedni szerény közleményem számára 1 Hogy miről szól közleményem, s mi történt tehát nov. 19 én a g.-ruszkai ev. ref. egyházban ? sietek a legnagyobb örömmel bejelenteni 1 t. i. ekkor ülte meg Tóth József g.-ruszkai ev. ref. néptanító tanítóságának és szeretett kedves nejével, szül. Kis Erzsébettel töltött boldog házasságának 50 éves jubileumát, illetve aranylakadalmát 1 ,50 éves jubileumi4

mily elcsépelt, mindennapi tárgy ez a lapok hasábjain! — mondják talán sokan 1 ?. „Mi van abban olyan valami nagy érdem, hogy valakitaz istenigondviselés ingyen kegyelméből 50 évig megtartott egy vagy más munka körben, hogy annak még lapokban is dics-éneket zengjünk??4

mondjak ismét mások Én nem bánom gondolkozzék kiki ugy, mint neki tetszik; de én azt tartom s báf

ran ki is mondom — és pedig a nélkül, hogy akár a tanitói pályán ha'adóknak akarnék bókot mondani, akár a más pálya emberei által végzett munkát akarnám kicsinyelni — bátran kimondom, hogy a ki a néptanítói pálya, falusi tanitói szűk kosztján 50 évet eltölt — becsülette', kinek egy fél százados tanitói működése mintegy útmutatásul szolgálhat az ifjabb tanitói nemzedéknek arra nézve, miként kell szeretett hazánknak önfeláldozásra kész polgárokat, prot. egyházunknak hit és erkölcsben gazdag híveket, az emberiségnek hasznos tagokat nevelni: az minden esetre megérdemli azt, hogy küzdelem és nélkülözésekkel gazdag félszázados pályafutásának végén, tisztelettel álljunk meg ősz alakja előtt, s áldást kivanva élte alkonyára — levett kalappal haladjunk el mellette 1 Már pedig, ha valaki küzdött s nélkü lözött a tanitói pályán és mégis örömmel húzta — 50 éven át annak nehéz igáját : Tóth József tevé azt A tanitói kenyeret még most is „száraz4

-nak szeretik nevezni sokan, — lehet, hogy méltán is : hát még minő volt az egy félszázaddal előbb, egész a legközelebbi időkig ! 1 ? És ha neki e ,száraz* ból is legalabb* nagy4

darab jutott volna, s mennyire-annyira „fehér4

.... de ugy G.Ruszka, hol már 25 éve „énekel az Úrnak,4

mint a még szegényebb Pálháza és Reste — bizony, bizony alig juttatott annyit, mint a mennyit ma egy jóravaló hivatalszolga is „zúgolódva4

élvez. De ő azért soha sem zúgolódott, s nem csak megélt, hanem fáradhatlan szorgalma s ma is ügyes pennaja által mindig volt mit a tejbe apritnia, sőt a s.-pataki iskola által neveltetett egyházunknak s a hazának három tanítót, kikre nem csak ő — mint apa, hanem azon egyházak is büszkék lehetnek, melyekben működnek. Ilyen s ezekhez hasonló érdemeiért folytonosan birtokában volt ő nemcsak kortarsai, de az ifjabb tanítói nemzedék bizalmának, szeretetének is és épen ezeknek, a rajta bizalommal és szeretettel függő kartársaknak, az abauji ev. ref. egyházi tanítótestületnek indítványozása s közreműködése folytán tarthatta meg ötven éves tanítóságának jubileumát s ülhette meg 50 éves aranylakadalmát 1 E nevezetes kettős ünnepély nov. 19-ére, mint nejének névnapjára tűzetett ki a hálás gyermekek által, hogy „háromszoros4

okuk legyen örülni e napon, örülhettek is 1 Örülni látszott maga az öreg természet is; mert beszüntette az azon nap kora reggeléig folytatott havazást s mintha ő ís ünnepelni akarna : vidámabb arcot öltött ; sőt maga a fényes nap is küldött pár fénysugárt alá, talán hogy megaranyozza azokat az ősz fürtöket-, melyeket a legnemesebb munkában lepett meg az élet dere ! „ Mentünk is közel és távolról, vallásfelekezeti különbség nélkül, hogy mindnyájan lerójuk tiszteletünk adóját a népnevelés szent ügyének e veterán bajnoka iránt. A családtagokat nem számítva jött egyházmegyénk szeretve tisztelt esperese, nt. Fodor Pal több mértföldnyire távolságról : Iván János györkei lelké-z és Makay János a.-vadászi tanitó. Ott voltak a tanitó testület által megbízott Farkas István vilmányi, Baksi Pál szurdoki, Fejes Sámuel és Tóth Elek gönci tanítók, a helybeli és vizsolyi plébános s a szintén r. kathol. földes ur, tekintetes Krajnik Ödön ur és Osztrovics János vizsolyi r. kat holikus kántortanító. Voltak még sokan és sokan családostól tanúbizonyságot tenni arról, m'sze.ínt hi nem igen osztoznak is egy jelen volt egyén azon nyilvánított nézetében, hogy „a ki azon az aszkóros tanitói pályán 50 éven át képes nélkülözve küzdeni becsülettel és meg nem szökik- tőle sem a vasúthoz, sem a más világra : az méltó arra, hogy elvenen menjen a menyországba !4

de egy 50 éves tanítót mindenesetre méltónak tartanak arra, hogy félszázados sikeres működésének évfor dulatán tisztelettel vegyenek körül s jó kívánságokkal halmozzák el a még hátra levő rövid útra. A szélrózsa minden irányából igy Összegyűlt tisztelgők nagy serge, a harangok ünnepélyes szavára megindult tehát, s pedig a sár miatt kocsikon a tanitói laktol 940 lépésnyire fekvő Urháza felé, követtetve az egyház elöljáróitól, s annak apraja nagyjától. Valóban volt valami megragadó, valami kimagyarazhatatlanul meglepő e nép magatartásában ; volt valami a mi olyan formát árult el, mii.tha az egyháznak igen nagy ünnepe volna, mintha ma mindenki egy kedves tartozást akarna leróni szeretett tanítója iránt. . . . mintha minden szemből azt olva-ta volna ki az ember, hogy itt tudjak méltányolni a tanitó működését, s tisztelettel becsülni meg „a vén ember orcáját1

.... Bemenvén a templomba, a LXVI. zsolt. dallamara irt alkalmi ének zendült meg a gyü'ekezet ajkán szokás szerint diktálás mellett. Már az éneklés alatt észre lehetett venni, hogy itt minden szív kellőleg elő van készítve a hallandó ige magvak befogadására. E gyülekezeti ének után tiszt. Iván János györkei lelkész ur lépett ki a templom közepére, hol az 50 éves agg-pár, s a hátuk mögött tisztes koszorút képezve állottak meg a gyermekek, unokák, menyek és vők ! Sajnos, hogy a négy fiu közül egy, családjával jelen nem lehetett 1 No de szép koszorú telt ott ki a hét élő gyer-