Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

1529 ISKOLAÜGY. Előkészítő óra és vasárnapi iskola, Á budapesti magyar vasárnapi iskolák vezetői pén­teken este előkészítő órát szoktak tartani, melyek közül a mult pénteken tartott kiváló érdekességet nyert azál­tal, hogy azon ft. Szász Károly, nt. Szőts Farkas, nt. Láng Adolf és nt. Peterdy Károly urak is megjelentek. Elénekeltük azt a szép éneket: Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én. Azután buzgó imában emeltük fel sziveinket Istenhez, szerető édes atyánkhoz a Jézus Krisz­tusban, hogy ne nézze gyarlóságainkat és bűneinket, ha­nem szent fia érdemeiért bocsássa meg vétkeinket s adja ránk gazdag áldását, küldje le szent lelke erejét a fő­pásztorra, hogy hirdesse Krisztust, azt pedig a ki meg­feszíttetett, a theol. intézet tanáraira, hogy a növendé­keket a Krisztushoz vezéreljék s ezek mindig buzgóbbak legyenek, a kis gyermekekre, hogy azok az elhintett jó nugvakat befogadjak s mindnyájunkra, hogy gyenge hitünk megerősödjék. Azután a püspök s igazgató urak elkezdték a Lukács ev. I. r. 5. — 25. verséig terjedő fejeze­tet o'vásni s mások is egy-egy versét olvasva, megkez­dődött a tudakozódas az Írásban. A vezető elmondta, hogy a gyermekeket emlékeztetni kell Istennek a para­dicsomban tett első kegyelmes ígéretére, az atyákkal kötött szövetségére, figyelmeztetni lehet röviden, hogy az ó-testamentom szól Krisztus urunk születéséről (Mik. 5. 1. E'S. 7. 14.), fenséges működéséről (Ezs. 61. I—3.), szenvedéséről s haláláról (Ezs. 53.), feltámadásáról (Zsolt. 16, 10.), mennybemeneteléről (110. Z^. 68. 19.), a Szent Lélek kitöltéséről (Joel, 3, I — 5.) s el kell mondani, hogy keresztelő János volt az utolsó próféta, közölvén velők az elolvasott fejezet tartalmát. Ezután ft. superintendeus ur a felvett részben levő sok és fenséges igazságra hivta fel figyelmünket el­mondta, hogy Zakarias és Erzsébet kegyesek voltak s Isten törvényei szerint jartak, azért Isten megáldotta őket s nemcsak gyermeket adott nekik, hanem a gyer­mekben oly fiút, ki valamikor felnövekedve a Messiás utait fogja készíteni, hogy az Ur, miként akkor az an­gyal által, ugy ma is szól hozzánk bátorítólag a mi meg­zavarodásainkban : Ne félj, hogy keresztelő János mily szigorú erkölcsű lesz, mint előfutára annak a Jézus Krisz­tusnak, ki nemcsak megtartóztatja magát a világ gyö­nyörűségeitől, hanem halá'ra adja magát népe bűneiért, hogy Zakariás kétkedése annyival nagyobb bűn volt, meit ő mar a héberek szentirataiból ismerhette Istennek hasonló esetben tanúsított nagyhatalmát Ábrahám és Sara történetében (gondolám magamban, hogy a mi mostani kételkedésünk még a Zakáriásénái is nagyobb bűn), mely­ből megláthatjuk, hogy isten ami gyarló értelmünk előtt lehetetlen dolgokat is képes végrehajtani, hogy a kétel­kedésre Isten büntetése nem marad el, de hogy a bün­tetésben is láthatjuk az at) a szeretetét. Meg kell említenem, hogy más alkalommal Szőts Farkas ur tartott ilyen magyarázatot, elmondván, hogy a kisértő miként hajtja végre pokoli munkáját kicsinynek látszó dologgal kezdve, hogy az ember fél a vétek bün tetésétől, hogy a bűnös másra akarja tolni az elkövetett vétek súlyát, hogy Isten kegyelmes Ígérete megelőzi a büntetést és hogy üdvösségünk megszerezhetésének igaz­sága a Mózes I. könyve III. részében levő igazságokon alapulnak. Egy más alkalommal tek. Szilassy Aladár ur tartott egy buzdító beszédet s a theologusok eddig is tették és hiszem, hogy ezután még inkább igyekeznek a bibliai igazságokba behatolva, beszélni azokról az elő­készítő órán. A mult péntek esteli órán, kiválasztva még a Mate ev. XIX. r. 26. versét: Istennél mindenek lehetségesek, mint a mely a felvett fejezet alapgondolata, s az ott levő igazságoknak összefoglalása, ft. Szász Károly ur kö­vetkező beszédet tartotta : A mióta csak a vasárnapi iskolákban való tanitás eszméje megpendült és megva'ósult, nagy figyelemmel és lelki örömmel kisérem e kezdeményezést és pedig két egymástól különböző, de egymással szoros összefüggés­ben levő okból. Először, mert a vasárnapi iskola, feltéve, hogy he­lyesen vezettetik az, rendkívül üdvös és fontos, sokkal fontosabb, mint az ember első tekintetre gondolná, a kisded és zsenge gyermekre. Céltévesztett irány volna a gyermekhez ugy beszélni, mint felnőtt keresztyénekhez, ^értelemmel és bölcseséggel*, mint Pal apostol mondja azt akarni elérni, a mit elérni lehetetlen s a vasárnap: iskolát a templom niveaujára akarni emelni. Hanem épen azért foiHos a vasárnapi iskola, mert a gyermekek észjárását, kedélyi fejlődését előkészíti a vallásos eszmék elfogadására s ez által azok egész életére oly befolyás­sal lehet, melyet lehetetlen kiszámítani. Nem lehet jobb hasonlatot ta'álni, mint a mustármagból növő terepélyes fát. A mit a vasárnapi iskolában a gyermekek vallásos érzésébe belecsepegtetünk, az oly mus'ármag, termékeny és életképességet magába záró mustármag, mely a ke­gyelem istenének áldása által élő fává növekedhetik. Fontosságot nem a tárgyalt anyag nagyságára helyezek, mert h'szen az nagy nem is lehet, hanem arra, hogy az ott előadott apró észrevételek hozzászoktatják a gyer­meket a dolgok vallásos felfogására, s vallásossá teszik a gyermeket, mert az természettől nincs benne. Másik ok, a mely miatt a vasárnapi iskolákra nagy fontosságot helyezek, az, hogy azokban olyanok igye­keznek a gyermekben a vallásos érzést felkölteni, kik hivatva vannak, hogy később a felnőtt embereket ok­tassák. A theologusok épugy gyermekek a papi pályán, mint a milyenek a gyermekek az életpályán. Nagyon jó tehát, ha a vallásos érzelmek terjesztését, a Krisztus evangeliomának hirdetését a gyermekeknél kezdik meg. Tanitó és tanítvány itt egészen összeillenek. Mig mago­kat a gyermekeknél a vallásos eszmék fejlesztésében gyakorolják, addig készülnek arra is, hogy az isteili szolgálatra alkalmasak legyenek. Ha valaki megütköz­nék azon, hogy örömömben erre nagy súlyt fektetek, arra is megfelelek. Nemcsak az a fontos, hogy 20 — 30 theologus képezi magát, hanem tekintetbe kell venni a gyülekezeteket, melyeknek ők majd igehirdetői lesznek. Nemcsak az ő lelki hasznuk, ha ugy képezik magokat, hogy alkalmasak legyenek az igehirdetésre, hanem an nak a 20—30 ezer léleknek is, melynek pásztorai lesznek. Nemcsak magoknak gyümölcsöz .az ő kiképeztetésök, ha­nem azon lelkeknek is, melyeknek vezetői leendenek. Ezért tartom becsesnek, amit a vasárnapi iskolában való tanitás által nyernek s örömmel üdvözlöm igyekezetöket. Az írás amit forgatunk, csodálatos erejii, s a vele való foglalkozás altal mindig jobban és jobban felkölti iránta való érdeklődésünket, bámulatunkat s ahitatunkat. Mondhatnám olyan, mint az örvény, amely magával so­dor s többé nem ereszt el. Ha valaki az irast tanulmá­nyozza, olvassa, annak gondolatvilágába a kijelentés cso­dalatos, végellenül sok oldalú, de egészen öss/.efuggő mivoltába beleéli magát, magának oly értelemvilagot te­remt, amely egészen különbözik attól, a mit ott az ember más könyvekből meríthet. Az a lelki állapit, a mit az 95*

Next

/
Oldalképek
Tartalom