Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

1531 PROTESTÁNS írásban való bennélés által megszerez az ember, hitünk szerint a mi üdvösségünknek legbiztosabb alapja. Maga a7., hogy fiatal emberek, kik tanulmányainak ugy is a biblia az alapja, versről-versre menve kikeresik azoknak minden vonatkozását, okozza, hogy a gyermekek, majd a nagyok tanítására rendkívül gazdag kincsgyüjteményt szereznek- A mint Pál apostol mondja, hogy a tejnek italával táplálta a híveket, ugy a bibliáról s különösen annak uj testamentomi részéről ellehet mondani, hogy az gyermekek számára van irva, ugy a mint azt Idvezitőnk értette, az alázatos s hamisítatlan kedélyüek számára. Bizonyos korlátoltságnak látszik, amit a biblia olvasásában találunk. Egyszerűség az, amely a biblia magyar fordításában együgyűséggel van felcserélve. Az egyszerűségnek, melyet majdnem együgyüségnek lehet mondani, látszólagos burkában pedig oly bámulatos s minden emberi bölcseséget fölülmúló dolgok rejlenek, hogy a gyermek megértheti s élvezheti, mig a legnagyobb bölcs, s minél nagyobb annál inkább megdöbben, hogy ezen egyszerű nyelvben, történetben s majdnem együgyű előadásban micsoda mélységek és magasságok vannak. Sok könyvet olvastam, a nagy bölcsek s költők némely művét 3*szor i^, de a bibliád a mióta — s leszámítva gyermek ifjú koromat — 30 év óta olvasom, sohasem nyitottam fel ugy, hogy valami meglepőt ne talaltam volna, amit azelőtt még nem vettem észre. Nem fordul az elő egy könyvnél sem, csak a bibliánál, hogy jóformán könyv nélkül tudott részeket uj gyönyörűséggel olvashatunk. Jó tehát azt tanulmányozni vonatkozásában a tudományokra, magunkra s általában azon együgyű lelkekre, kiknek számára Íratott, ami abban is látszik, hogy Krisztus Urunk nem vette tanítványait a bölcsek, hanem az egyszerű emberek közül s ugy beszélt nekik, mint gyermekeknek. Legyenek azért kitartók s a dolog fontosságától áthatottak ; kitartók, mert a fiatal emberek az aprólékos pepecslő munkát nem szeretik. A fiatal lélek tovább szeret menni, ennek pedig az a lényege, hogy maradni kell az egyes verseknél s kikeresni, hogy az egyes alkalmak szerint a predikalásra, katechizalásra, confirmálasra, általában az együgyü lelkek építésére, mily tanúságot lehet vonni. Egy bibliai rész felett képesek vagyunk, ha t. i. képesek vagyunk, egy académikus publicumnak tanúságos dolgokat mondani, de ott máskép beszélünk, mint ugyanazon rész felett a vasárnapi iskolaban. Legyenek azért kitartók s ne fáradjanak bele az aprólékos irasmágyarázatba. De legyenek áthatva a dolog fontosságáról is a gyermekek! e és önmagokra nézve. Önmagoknak nem vehetnek jobb iskolát, bármennyire tisztelem is a tanár urakat, a kiktől dogmaticaban s mas tudo mányokban hasznos dolgokat tanulhatnak —mintha az írást minden oldalról tanulmányozzák, a mint Idvezitőnk mondá : Tudakozzátok az írásokat, — jól teszitek mert ugy tetszik nektek, hogy örök életetek van azokban. Ha a dolognak mind a gyermekekre, mind önmagokra való fontosságától át vannak hatva, a siker nem maradhat el. S hogy ez meg legyen, Isten adja áldását. A beszédet a jelenlevők megéljenezték s ez komoly kinyilvánítása kellett, hogy legyen annak, hogy az iras tanulmányozásában, maguknak az evangelium hirdetésére Isten segitségével való kiképzésében, az Ur szőlőjében való buxgó munkálkodásban előre haladni törekesznek. Jól esett b:

zonyára mindenkinek, a mint a vezető kifejezte s köszönetet mondott, hogy az Urnák tapasztaltabb munkásai eljöttek az ifjabbak bátorítására. Vajha buzgólkodhatnának ők minél tovább a Krisztus egyházának javára s az ifjak igyekeznének minél erőstbb hitet ÉS ISKOLAI LAP. 1532 nyerve, mindig nagyobb erővel küzdeni a bűnök serege s a kétkedések özöne ellen. Meg is lesz ez a hit, ha beteljesülnek a végnek szavai: Már ő miénk s mi vagyunk az övéi. A bezáró imát rendesen egy-egy theologus szokta tartani. Bitai, Győrfi barátaink után most Göde Sándor imádkozott. Kérvén Isten áldását munkálkodásunkra Isten segedelmét egész életünkre. Végül a főpásztor áldása hangzott el, gondolom, mindnyájunk szivében megerősítve azon óhajt, hogy az atya megáldjon, a fiu megigazítson s a szent lélek megszenteljen bennünket. Most még arról kell irnom néhány szót, hogyan kell berendezni s vezetni egy vasárnapi iskolát ? Tegyük fel, hogy van 40 gyermek és 4 tanitó. Egy ezek közül vezető, ki a gyermekeket 4 csoportba osztja, oda állítván melléjök egy-egy tanítót, ő maga is megtartva magának egyet. Énekel a kis gyülekezet s a vezető nem betanult, hanem szivből eredő fohászt bocsát fel az egek Urához s a gyermekekkel váltakozva, egy verset ő, a másodikat a többiekkel együtt, elolvassa a pénteken az előkészítő órán megbeszélt részt. Igy a gyermekek nem unják el hallgatni s megtanulnak figyelmezni. Azután ő is a csoportjához megy s halk hangon apró kérdéseket intéz a gyermekekhez. Szeretettel kell ezt végezni s meggondolni, hogy Idvezitőnk szavainak kell engedelmeskedni. Engedjétek a kis gyermekeket hozzám jőni. Kérdezni kell minden gyermeket, türelemmel megmagyarázni, ha valamelyik nem értett valamit, szelíden inteni, a ki nem vigyáz, rögtön kérdést intézni ahhoz, a ki a fejét elfordítja. Ilyenforma kérdéseket lehet tenni : kinek tett először ígéretet Isten Krisztusról ? kik jövendőitek a Megváltóról ? ki volt az utolsó próféta ? kik voltakszülei ? milyen idősek voltak? miféle foglalkozásuk volt? milyen életet éltek ? ki jelent meg Zakariásnak ? mit hirdetett az angyal? mit jelent e név János? Hitt e Zakariás ? Bűn volt-e az ? Mi lett a büntetése ? A kis bibliai verset meg kell tanultatni minden gyermekkel s elmondatni velők. A vezető intéz még néhány kérdést az egész gyermeksereghez s intéz hozzájuk buzdító szavakat. Közben lehet egy keveset énekeltetni. Azután jó vallásos iratokat kiosztani. Végül jő a vezető imája, a miatyánkot a gyermekek s tanitók is fennhangon mondják el és a vezető áldása bezárja az összejövetelt. Oh vajha minden theol. intézet növendékei, sőt általaban az ifjak és ifjú nők. mint külföldön, igyekeznének a kis gyermekeket a Krisztushoz vezérelve magok hitét is erősbiteni és szeretetben munkás hitöket ily üdvös módon megmutatni. Buzgó lelkipásztorok bizonyára lennének, kik a szükséges előkészületet megadnák. A szülők is, mint már több helyen, jobban felbuzdulnának. A hitetlenség és közöny pusztulna s kiveszne. Az erkölcstelenség nem lenne oly sötét, ha mindnyájan tudakoznék az írásokat, meghajolnánk az isteni bölcseség előtt, a Krisztushoz fordulnánk, ki oly igazán mondá magáról : Nálam nélkül semmit sem tehettek. Fel azért a munkára. Az aratásra való gabona sok s az arató kevés. Kérjük azéit az aratás urát, hogy küldjön munkásokat és szóljunk igy magunk ő hozzá : Itt vagyok Uram, küldj engem. „Elismerést az érdemnek!" T. szerkesztő ur 1 Látva azt, hogy becses lapjának minden számját érdekesebbnél-érdekesebb, a prot. egyház egyetemét a legközelebbről érdeklő, s messze kiható kérdések megvitatása tölti be, és hogy ,térszüke miatt* az