Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-30 / 48. szám
i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 tal a hegyeket, melyek attól az áldott orvostól elválasztanak, kinek sebei lettek gyógyulásunkra (I. Pét. 2. 24.). Ha Urunk eljövetele előtt Isten emberei nem szűntek meg szólani arról, ki Izraelnek dicsősége és a pogányoknak idvessége leend, bizony nekünk, mikor a Krisztus feltámadása után megadta a nagy parancsot: Prédikáljátok az evangeliomot (Márk. 16. 15.), mikor mindig, készülve az ő testének és vérének vételére, meg kell gondolnunk e szavak nagy fontosságát: Az Urnák halálát hirdessétek, miglen eljövend (I. Kor. 11. 26), nem betanult prédikációkat kellene előadnunk, hanem szivünk mélyéből meritve hirdetni az eljövendő Messiás szeretetét és nagyságát. Ha ped: g szivünk mélyén nincs, miből meríteni, ha nem hiszünk abban, kinek nevében egyedül tartatunk meg (Csel. 4. 12), ha még eddig nem tisztogattuk az Urnák utait, ha családi, társadalmi és egyházi életünket nem hatja át az a krisztusi szeretet, melyről az Idvezitő azt mondá: Erről ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek, akkor bármiként bölcselkedjünk s büszkélkedjünk, nem ugy áll a dolog, mint egy sajnálatraméltó kétkedő lélek nagy örömmel mondá : Már nem vagyunk, hanem : Még nem vagyunk keresztyének s az adventi napokban kellene meghallanunk s megértenünk, ama hatalmas szózatot: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa. Nem oly világ van, mint Mózes idejében, de az ő kiáltását, mint az Urét kell meghallanunk : Valaki az Uré, jöjjön én hozzám (II. Móz. 32. 26.) s irtani nem a gonosz embereket, hanem a a gonoszságot az emberek sziveiből. Még ez azonban nem elég. Plántálni kell, hinteni kell a jó magot. A templomban tartott beszédek igazán elhangzó, kiáltó szó, ha kinn az életben az ültetés és öntözés tovább nem folyik. Hiszen a kis gyermekek tanulnak még énekeket, de lesz-e családi csendes otthon, hol a családatya magyarázza övéinek az atyák váradalmait s a reménységek beteljesülését, vagy evés és ivás, kártyázás és tivornya lesznek, a miket láthatnak? Az ifjúság énekeli-e nagy buzgósággal az angyalok örömünnepét. Dicsőség a magasságban az Istennek, békesség a földön s az emberekhez jóakarat. (Luk. 2. 14 ), vagy pedig odahull a Sátán ölébe, mely a paráznaság, részegeskedés vagy üres s csábitó gyönyörűségek alakjában ma is széjel jár, keresvén, hogy kit nyeljen el. (II. Péter. 4. 8). Mindnyájan pedig a kik a Krisztus nevét hordozzuk, igyekezünk-e az adventi napokban venni a kegyelem teljességéből kegyelmet kegyegyelemért (Ján. 1, 16.), hogy az uj esztendőben bűneinket elhagyva, megújult hiterővel, egyházanként, családonként s egyenként Istenhez bocsátott buzgó imával indulhassunk a lélek s nem a test szerint való járásra (Róm. 8, 1.). Ha pedig egyházi életünkben a Krisztus szavaira kell gondolnunk, mivelhogy a bűn megsokasodik, az atyafiúi szeretet is igen meghidegedik sokakban (Máté 24, 12.), ha sötét jelek, hitetlenség, közöny s aljas bűnök terjedése a romlás felett kesergő Jeremiásokkal a külső fény s látszat sem felejtetheti el azon Ítéletet: hasonlatosok vagytok a megfejéritet koporsókhoz, melyek kivül ugyan szépeknek tetszenek ; belől pedig rakvák holtaknak tetemeivel és undoksággal (Máté 23, 27): serkenjünk fel s keljünk fel halálunkból s megvilágosodik nekünk a Krisztus. (Efez. 5, 14). Valljuk meg, hogy a tanácsokban való megzavarodásunkból csak Isten segíthet ki azzal a titkos bölcseséggel, melyet szem nem láthat, fül nem hallhat, ember gondolatjába be nem mehetnek, hanem a melyeket Isten jelent meg az őt szeretőknek (I Kor. 2. 9). Halljuk meg, hogy az Úr Jézus Gilead balzsamánál fenségesebb gyógyírt ajánl: lm ez az én vérem, mely kiontatik sokak bűnének bocsánatára. (Máté 26, 28). Eorduljunk a teljes Íráshoz, mely Istentől ihletett (II. Tini. 3. 6.) s az előjövő bajokkal, sokszor undok bűnökkel szemben ne szégyeneljük az irás mindenhol tanulságokkal telt azon történetéből sem tanulni, melyben Tamár azt mondja ; Ne legyen az, mert nem igy szokott az lenni Izrael népe közt, (II. Sámuel 13, 12). Gondoljuk meg, hogy nekünk az uj Izraelnek kellene lennünk telve hittel, reménységgel s szeretettel. Hittel azokban az örök igazságokban, melyeket Isten Szent Lelke ír előnkbe. Szeretettel Isten s embertársaink iránt, terjesztvén az ő dicsőségét, munkálva ezek üdvösségét, és boldogságát. Reménységgel, mely kell, hogy megerősödjék ez adventi napokban. Az Ur Jézus eljött s halála által elvégezte (Ján. 19. 30) Isten országának alapítását. A tanítványok a feltámadott idvezitőt meglátták jőni az ő országában (Máté 16, 28). De az embernek Fia még eljövendő az ő Atyjának dicsőségével s az ő Ángya lival. (Máté 19, 17). Mig azonban a kovász áthatja a tésztát, mig a mustármag nagyra nő, Szent Lelke által van az övéivel a világ végezetéig (Máté 28, 20.). Es mig sokan gúnyolják, tövissel koroi ázzák, megfeszítik, addig nekünk ő benne kell élnünk (János 15, 5), hogy örök életünk legyen, hogy mint az apostolok lelkében, ugy a mi szivünkben is az ő szelleme minden nap való eljövetelének élő hite s az ő dicsőséges végső megjelenésének szent reménysége abban az imában olvadjon össze s találjon ugy a karácsony előtti adventben, mint egész életünkben hatalmas kife' ö jezést : Jövel Uram, Jézus. (Jel. 21. 20). Szabó Aladár.
