Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

Huszonhetedik évfolyam. 4**1. SZ. Budapest, 1884. november 23. PROTESTÁNS EGVHAZI ÉS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szám"ü. példányokkal mindig' szolg-áltLa^tio-xik-l^g Advent. Előttünk vannak az adventi napok, melyekben minden keresztyénnek még jobban, mint máskor készítenie kell magát az áldott Idvezitő befogadására. Ilyenkor azoknak is, kiknek füleit a világ zaja megsüketité, meg kell hallaniok a Jézus Krisztus szavait: Ime az ajtó előtt állok és zörgetek; valaki hallandja az én szómat és megnyitandja az ajtót, bemegyek ahhoz és ő vele vacsorálok és ő is én velem (Jel. 3, 20.). Miként az Atya sokképen és sokizben szólott, (Heb. 1, 1.) a próféták által, épugy a fiu sokképen és sokizben zörget a sziveknek ajtaján. En is ez alkalommal nem a magam bölcseségét óhajtom hirdetni, hanem azt szeretném, hogy az Atyának lelke szóljon általam (Máté 10. 20.), s szavaim legyenek egy zörgetés a Krisztus nevében. A kinek aztán füle vagyon a hallásra, hallja (Máté 13. 9.). Az egész ó-testamentomi idő egy nagy advent volt. Csakhogy nem mindenki várta Urunkat, a Jézus Krisztust. A pogányok, mint oly sokan ma még keresztyén név alá rejtőzve is, e földet tekintették az élet központjának. Az irtózatos erkölcstelenség és babonák sötétségében derengett ugyan nálok is az a világosság, mely megvilágosít minden e világra született embert (János 1. 9.), de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. A földi dolgokra támaszkodó, külsőleg hatalmas és fényes államok fájának gyökerét gonosz féreg rágta, mely bizonyos vészt s romlást hoz reájok. A halomra gyűjtött ismeretekbe halálos méreet öntött mindenkor az a pokoli irányzat, hogy azokat az Isten bölcseségének ellenébe szegezték. A művészetek nagyon sokszor a holttestekkel telt koporsók fényes takarói voltak. Sokan megundorodtak a világ aljas bűneitől s el is mondogatták óhajaikat, hogy ők valami jobbat szeretnének, de azt mindnyájan érezték, még ha magoknak ama hires görög bölcscsel nem akarták is bevallani, hogy az igazi világ ő tőlük távol van s az, a melyben ők élnek annak a tökéletes világnak csak árnyéka. A gonosznak hatalma nagy volt azokban is, kikre amaz első kegyelmes igéret: Az asszony magva megtöri a kigyó fejét, a Szent Lélek egy sugarát veté. A rettenetes küzdelemben az ó-testamentom szent alakjai feltűnőbb bűnöket követtek el, mint némelyek a mai kor hidegvérű önző, külsőleg kifogástalan emberei közül, kiknek szive azért, hagyán, >hogy az Isten iránti szeretetnek egy szikrája sincs benne* telve gonosz indulatokkal és hasznaleső vágyakkal. Mindamellett a Szent Lélek ott lebegett felettök s vezérelte őket tovább és a Messiást váró kegyesek kis serege Istenben való törhetetlen hitükkel, az Ur szentsége előtt meghajló, alázatos, bűnösségét érező és törödelmes szivökkel, a Megváltóba vetett szent reménységökkel ugy tűnik fel, mint egy nagy és fenséges igehirdetés, mely az egész bűnös emberiségnek azt prédikálja: Kiáltó szó a pusztában : Tisztítsátok az Úrnak utát, egyengessétek meg a pusztában a mi Istenünknek utát (Ézs. 40, 3.). Szomorú dolog, hogy mikor már Isten az ő Szent Fiát az idők teljességében elküldé, ki ezt mondá magáról: Mindenek nekem adattak az én Atyámtól és senki nem tudja, kicsoda legyen a fiu, hanem csak az atya és ki legyen az atya, hanem csak a fiu és akinek megakarja jelenteni a fiu (Lukács 10, 22.), mikor az Istent megismerhették volna, nem dicsőitették mint Istent, sem pedig neki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásokban hiábavalók lettek s az ő balgatag szívok megsetétedett (Róm. 1. 21.). Hanem a kik a Jézus Krisztus híveinek vallják magokat, azoknak a sötétség fiaival szemben meg kell érteni az adventi napok jelentőségét. Erősítsd a mi hitünket, igy kell kiáltanunk Istenhez s igyekezni, hogy az adventi napokban magunkból, másokból, egész életünkből elmozditsuk hitünk ál-93