Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁ gélyre. Csakhogy azok a föltételek, melyekhez a törvény a segély megadásait köti, mind az egyház autonomiája szempontjából, mind általános didaktikai szempontból igen aggályosak. A bizottság azt javasolja tehát, irjon fel a konvent a közoktatási miniszterhez, hogy ez a törvényben emiitett megszorítások nélkül, nevezetesen a nélkül hogy a segélyezett iskolákhoz a miniszter is nevezzen ki tanárokat s a nélkül, hogy e tanárokra legfelsőbb fegyelmi hatóságát fentartaná, s végül a nélkül, hogy az ily iskolák a kormány által meghatározott tanterv elfogadására kényszeritnének : a kimutatott szükséghez képesti segélyezze a ref. középiskolákat, fölszerelési célokra egyszermindenkorra 100,000 írttal, azonfölül pedig ugyanoly összegű évi átalánynyal. Ez összeg ne az egyes iskoláknak, hanern a konventnek, mint iskola főhatóságnak kezébe adassék, mely annak felhasználásáról évenkint részletes számadást fog a kormánynak bemutatni. Fejes István elfogadja a javaslatot, mint a mely megfelel amaz indítványnak, melyet e tárgyban a tiszáninneni kerület tett. Ez indítvány indokai magyarázatukat lelik a kormány közoktatási politikájának irányzatában, mely a prot. felekezetek iskoláit versenyre kényszeríti az állam s a r. kath. felekezet gazdagabban dotált tanintézeteivel. Ezért igenis óhajtja, hogy az állam a ret. tanintézeteket segélyezze, de azt kívánja, hogy ez a kérdés nem az 1883. XXX. t. c. hanem az 1848. XX. t. c. értelmében a bevett hitfelekezetek közti egyenlőség és viszonosság elve alapján oldassék meg. Azok a föltételek, melyekhez a középiskolai törvény a segély nyújtást köti, mind egyház-alkotmányi, mind paedagógiai szempontból elfogadhatatlanok. Az első szemponttal nem akar részletesebben foglalkozni, s most tisztán didaktikai szempontból tesz kifogást először is ama föltélel ellen, hogy a segélyezett iskolák a kormányi tanterv szerint tanítsanak. A kormány s a ref. egyház tanterve — igaz — ma majdnem teljesen megegyez, de a tanterv a tankönyvekkel együtt jar. Azok a tankönyvek pedig, melyeket az állam a maga iskolaiban használtat, nemcsak megnehezítik, hanem úgyszólván lehetetlenné teszik a gymnaziumi tancél valósítását. Igy p. o. a latin nyelvet az I. osztályban tudományos előképzettséget igénylő összehasonlító módszer szerint tanítják, a magyar nyelv tanításánál pedig oly nyelvtant használnak, melyet egy magyarul nem tudó ember irt s egy másik, ki valamivel jobban tud magyarul, itt-ott megkorrigált, s mely nyakatekert absztrakcióival fejlett elmének is dolgot ad. Hasonlókép paedagógiai hátrányokkal jár, ha a tanárok két külön csapatba tartoznak, egy részük a miniszter által neveztetvén ki. Ez örökös súrlódásokra, versengésekre adna alkalmat, a mi károsan, zavarólag hatna a növendékek fegyelmezésének szükséges erélyére. S végre is teljesen érthetetlen kicsinyeskedés az, a segélynyújtást e korlátokkal venni körül. Hisz ott van a legfőbb felügyeleti jog, melyet a törvény határozata szerint ő felsége a kormánv utján gyakorol ; ott van az érettségi vizsgálati utasitás, melylyel a kormány a tancél valósítását ellenőrzi : ezek teljes garanciát nyújtanak az iránt, hogy a segély rendeltetése javára fog felhasználtatni. Azt a törvényt tehát, mely a prot. egyházat nem kedvezésből, de jog és igazság szerint megillető segélyt az állami ellenőrzés szempontjából szükségtelen, az egyházra ellenben sérelmes feltételekhez köti, meg kell változtatni. S mert a bizottság javaslatában kontemplált felirat petituma ezt jelenti, azt ily értelemben elfogadja. Szász Károly szintén elfogadja a javaslatot, de nem amaz érvelés értelmében, melylyel az elfogadást Fejes indokolta. Szerinte a javasolt felirat nem céloz ZI ÉS ISKOLAI LAP. 1510 egyebet, mint hogy a miniszter a segélyt a konvent utján juttassa az egyes iskoláknak, arról azonban, hogy a segélyezés ne az 1883. XXX. t.-cz.-ben kikötött feltételek mellett történjék, szó sem lehet. Nem vitatkozik azon, jól van-e ez igy vagy sem ; de a törvény meghozatott, az kötelez mindenkit, a minisztert is. S itt fölmerült gyanúsításokkal szemben, mintha — a mint Mocsáry Lajos egy izben mondta, — a törvény illető szakaszának létrejötténél ő lett volna a boszorkány üst keverője, kijelenti, hogy ez nem áll. A törvénynek ép ez a szakasza az, mely benne volt a 18 év előtt, még br. Eötvös József idejében készített tervezetben ís, s azóta változatlanul megmaradt. Az nem ő tőle, hanem boldogult Molnár Aladártól eredt, ő annak semmiféle keverője nem volt. Egyébként ő e feltételeket sem alkotmán)']', még kevésbbé didaktikai szempontból veszedelmeseknek nem tartja. A mit az előtte szóló a tankönyvekről felhozott, arra nézve megkívánja jegyezni, hogy állami tankönyvek nincsenek, hanem csak az állam által, a teljesen független közoktatási tanács véleménye alapján, ajánlott vagy tankönyvül elfogadott tankönyvek. Hogy a latin nyelvtant össZehasonlitó módszer alapján tanítják s a magyar nyelvtant a szerinte is kifogásolható Simonyi-féle nyelvtan alapján, a fölött lehet vitatkozni, de nem itt a konventben. Nem tartja megállhatónak az előtte szólónak azt az aggodalmát sem, hogy az olyan középiskolákban, hol a tanárok egy része a miniszter kinevezése alapján jut a tanári székbe, a tanárok közt súrlódások fognak támadni. Ez sokkal inkább az egyéni szimpathia kérdése. Végül újólag kijelenti, hogy elfogadja a bizottság javaslatát oly értelemben, hogy a konvent — a törvény rendelkezéseinek keretén belül — kérje a segélyt a kormánytól. Filó Lajos : Szász Károly, ugy látszik tévesen fogta fel a biz. javaslat intencióját, mert az korántsem azt jelenti, hogy az egyház az államsegélyt egyszerűen az 1883. XXX. t.-cz. 47. §. értelmében vegye igénybe. A javaslat ellenkezőleg az e §-ban foglalt föltételeket gravaminálja, s a segélyért kívánt árt drágának jelenti ki. S valósággal ugy is van a dolog, hogy e föltételek elfogadásával a felekezet lelépett autonóm alapjáról s bevonta azt a zászlót, melyet három századon a protestáns és nemzeties szellemű közoktatás érdekében lobogtatott. Mihelyt e föltételeket elfogadjuk, iskolai tekintetben megszűntünk önállók lenni, elvesztjük azt az alapot, melyen a nemzeti fejiődésben külön tényezőt képezünk. A kormány által megállapított tanterv elfogadása korántsem oly jelentéktelen dolog, mint azt Szász Károly feltünteti. Ha a kormány s a felekezet tanterve ma megegyez is, — a minthogy tényleg megegyez, — hol a garancia, hogy a jövőben is meg fog egyezni, vagy épen nem fog-e ellenkezni ama célokkal, melyek elérését protestáns iskoláink feladatai körébe sorozunk. A közoktatási tanács — elismeri — kitűnő szaktestület, de az sem csalhatatlan ; épen azért a tudományos nevelés tekintetében sokkal több garanciát nyújt az autonómia fentartása. Ep ily jogos aggodalmakra ad okot az a feltétel, hogy egyes tanárokat a miniszter nevezzen ki s legfőbb fokban ő gyakorolja ezek irányában a fegyelmi hatóságot. Oly rendszabály, melyek következései beláthatatlanok. Epen azért, * bár gyülekezete körében egy szintén segélyre szoruló középiskola áll fenn, ha az állami segélyt csak az 1883-ki törvény értelmében lehetne igénybe venni, ő minden befolyásával oda fog működni, hogy ez ne történjék meg. Tenni fogja ezt annál inkább, mert az ellenőrzésnek ily kiterjesztését állami érdekek sem követelik, a kormány, a legfőbb felügyeleti jog alapján vetojogot is gyakorol-