Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1517 1518 Ián az országban létező reformált vallású lelkek számának valamely más egyház, vagy általában a többi egyházak lélekszámához való arányára van alapítva: még ha az arányosítás ily módja magában helyes és jogosult volna is, a törvényjavaslatban fölvett arányszám, a többi — valamennyi egyházakéhoz képest merőben helytelen, s a reformált egyházra nézve minden irányban kedvezőtlen s igy igazságtalan volna. Ámde a konvent meggyőződése szerint a felsőházi képviselet nem alapulhat a lélekszám szerinti merev arányszámítás elvén, hanem vagy, mint némely felsőházaknál s némely közjogi elméletek szerint, az államot alkotó főbb elemek érdekképviseletének az elvén, vagy, mint a magyar felsőháznál a történelmi fejlődés folytonosságának az elvén kell alapulnia. A magyar felsőhazban, mióta az fennáll, némely egyházak képviselve vannak és pedig nem lélekszámai arányában, hanem történetileg megalakult egyházi csoportulataik szerint s egyházszervezetüknek megfelelőleg. A romai katholikus, a görög katholikus, es görög keleti egyházak nem egymáshoz való lélekszámaik arányában, hanem valamennyi egyházmegyeik szerint nyertek képviseletet ; és pedig saját (episcopalis) szervezetüknek megfelelőleg valamennyi megyés püspökeik, illetőleg érsekeik által, tekintet nélkül egyes egyházmegyeik terjedelme és lélekszáma különbségére. Ha mosta törvényhozás, a vallásfelekezetek jogegyenlősége és a viszonosság alapjan elismeri a protestáns egyházak s jelesen a reformált egyháznak is felsőhazban való képviseltetése jogosultságát, ezt is ugyanazon történelmi alapon kell megvalósítania, vagy is : a reformált egyházat is — saját (presbyteri) szervezetének megfelelőleg, valamennyi egyházi főnökei, tehát minden főgondnoka, és püspöke altal (az erdélyi egyházkerületnek is, a jogegyenlőségnél fogva csak egy főgondnokát sza mitva) kell képviseltetnie. Mert bár a konvent a magyar reformált egyház egyetemességét s összetartozóságát, melynek épen ő maga is egyik kinyomata, mélyen érzi: de tény az, hogy a magyar reformalt egyház századokon at az egyházkerületekben alakult meg s tömörült egyházi testületekké, sőt ma is, egyházalkotmányilag kimondott s tényleg életbe lépett egyetemessége mellett is, egyházkerületeiben él s annálfogya törvényhozási képviselete is csak egyházkerületekre s azoknak egymás közti teljes egyenjogúságára alapitható ; és pedig annyival inkább, mert a főgondnokok és püspökök nem az egyetemes egyház által, hanem egyházkerületenként választatnak, s igy egyik sem tekinthető más — mint saját egyházkerülete illetékes képviselőjének. A konvent ennélfogva a kormány által a törvényhozás elé benyújtott törvényjavaslat azon szándékolt intézkedését, mely szerint a reformált egyház öt püspöke és öt főgondnoka közül csak a hivatalara idősb háromhárom hivassék meg a felsőhazba, sem a felsőházi érdekképviselet elvével, séma történelmi fejlődéssel s előzményekkel megegyezhetőnek nem tartja, s abban annál kevésbbé tudna megnyugodni, mert két-két püspöknek és főgondnoknak a felsőházból való kimaradásával az öt egyházkerület közül e.-etleg kettő egészen képviselet nélkül maradna, vagy esetleg négy, egyházi alkotmányunkkal egyenes ellentében, vagy csak papi, vagy csak világi feje által lenne képviselve, a mit a konvent, sem az egyházkerületek sem azok egyházi főnökei teljes jogegyenlőségével, legkevésbé pedig egyházalkotmányunk alapelveivel megegyeztetni nem tud. Mindezeknél fogva nem kételkedik azon jogos kívánságának adni kifejezést, hogy valamint a többi egyházaknak, ugy a reformált egyháznak is összes egyházi főnökei, a felsőházba meghivassanak, illetőleg hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat ily irányban módosittassék. Gr. Degen/eld egyik javaslatot sem hajlandó elfogadni. Nézeteit az első nap zárt ülésben csak élőszóval tolmácsolta, a másnapiban pedig Írásban a következő javaslatot nyújtotta be : „Mondja ki a ft. és méltóságos konvent, miszerint a főrendiház tervezett reformjában, mely a mennyiben a ref. egyháznak a főrendiházban leendő képviseltetésére is vonatkozással bír, az egyházat közelről érdekli, — hozzá kiván szólani: annak előre bocsátásával, hogy a mennyiben az ez ügyben hozandó országos törvény, egyházunknak a főrendiházban leendő képviseltetése iránt nem teljesen olyan módon intézkednék is, mint az a jelen határozatban az egyházi legfőbb hatóság óhajaként kifejezést nyer, — a törvény által az egyháza részére biztosítandó jogokat mindamellett is igénybe kívánja venni, mert a mint kötelességének ismeri az országos törvényeknek engedelmeskedni. ugy más részről a törvény altal nyújtott jogokkal is élni kivan; kijelenti, hogy bar elvileg nem tartja szükségesnek s egyházunkra nézve kívánatosnak, hogy a törvényhozásban képviselőik által részt vegyenek, hazai viszonyaink közt mindazonáltal nem levén kívánatos a főrendiház szervezetének annyira gyökeres felforgatása, hogy abból az ott évszázadok óta képviselt egyházak kiküszöböltessenek, a jogegyenlőség szempontjából örömmel üdvözli a főrendiház reformja iránt beadott törvényjavaslat azon részét, mely a főrendiházban egyházunknak is képviseletet biztosit s midőn egyhazunk képviseletének módjára nézve is, mint egyházunk szervezetének legmegfelelőbbet s mint olyat, mely legkevésbbé adhat alkalmat a politikai küzdelmeknek egyházi térre átvitelére, a püspökök és főgondnokok általi képviseltetést, a törvényjavaslattal egybehangzólag helyesli, csakis azon óhajának kiván kifejezést adni, hogy püspökeink és főgondnokaink közt különbség ne tétessék, s azok mind a tizen üléssel bírjanak az uj főrendiházban, csakis ily módon levén kivihető, hogy egyházkerületeink mindegyike képviselettel birjon, valamint hogy a főrendiházban eddig képviselt egyházak, tekintet nélkül híveiknek számára, összes főpapjaik által képviseltetik magukat s maga a törvényjavaslat is, az ágostai és unitárius egyházak részére tervezett képviselettel a hivek számától teljesen eltekintet.8 Noveinb. 20-iki ülés. A napirend előtt Vályi János bemutatta a jogügyi és közigazgatási bizottság jelentését az egyháznak a főrendiházban leendő képviseltetése tárgyában. A bizottság többsége Szász Károly javaslatát tette magáévá, a Fejes István indítványát pedig kisebbségi különvéleményképen terjeszti elő. A napirend során első tárgy: a középiskoláknak adandó államsegély kérdése. Tóth Sámuel, mint az e targyban kiküldött külön bizottság előadója terjedelmes munkálatot terjeszt be, mely részletesen kimutatja,hogy a felekezet altal fentartott minden egyes középiskola mily mértékű segélyezésre van szorulva. E szerint csak a n.-enyedi, kisújszállási, hajdu-nánási, hajdúböszörményi, m.-turi, halasi s részben a debreceni és sárospataki gimnáziumok azok, melyek meglevő anyagi eszközeikkel a törvény és a kor követelményeinek megfelelhetnek. A többiek, miután az amúgy is túlterhelt hivek áldozatkészségére aligha lehetne ma sike-I resen appel'álni, kétségtelenül rászorulnak az államse-