Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 151 az egyházat illeti: indítványozza, miszerint a konvent mondja ki, hogy elaggott és szolgálatra képtelenné lett lelkészek s lelkészi özvegyek s árvák érdekében egy nyugdíj-intézet létesítését föladatai körébe tartozónak tekinti, az intézet alapszabály-tervezetének készítésére hét tagu bizottságot küld ki, utasítván azt, hogy a konvent elnökének oly időben terjeszsze be munkálatát, hogy az a kerületekkel közöltetvén, azok véleménye kapcsán a jövő évi rendes konventen tárgyalható legyen. A javaslatot a konvent atalában helyesléssel fogadta ; csupán előző konventi határozatokra való tekintettel, alaki szempontból, meg — az előmunkálatok hiányossága folytán — a határidőre tettek néhányan megjegyzéseket, végül a javaslat változatlanul elfogadtatván, az ez ügyben régebben kiküldött bizottsághoz áttétetett, (elnöke Kerkápoly Károly). Szentpétery S. kérdést intézett a konventhez az iránt, hogy mi történik a közalapra be nem fizetett hátrálékokkal, melyek közel 40 százalékát teszik az egész összegnek ? O erélyes eljárást kiván e tekintetben. A felszólalók abban mind egyetértettek, hogy erélyesen kell eljárni a behajtást illetőleg, de másfelől többen kifejtették. hogy a valódi hátralék nem oly nagy, mint aminőnek látszik, csak hogy egy rész későbben küldetett be a kitűzött határidőnél, igy nem jött számításba; más része pedig még be fog küldetni; mert hiszen sok helyütt, s éppen a legnagyobb egyházaknál, ezen nehezebben mozgó s mozgatható testületeknél, lasabban forognak ezen uj apparatus kerekei. De a valódi hatrálék behajtása iránt erélyesen kell intézkedni. Ki intézkedjék ? Az executiót ki rendeltesse el? kérdi Körmendy. A püspök, feleié s inditványozá; mig a többség az esperesek hatáskörébe tartozónak mondák a közalaphoz befizetendő illetékek befolyásáról való gondoskodást. Tárgyalás alá került a f.-baranyai e. megyébe kebelezett nagy-vátyi egyház kérvénye, melyben azt kéri, hogy a közalapra járó évi illetéket egy ezen illetéknek megfelelő tőkeösszegnek befizetésével engedtessék meg megválthatnia. A konvent, hosszabb eszmecsere után. magáévá tette a végrehajtó bizottság véleményét, mely szerint a közalapra való adózás személyi teher s mint ilyen, községek által nem, hanem csupán egyesek által váltható meg. Néhány kevé>bbé lényeges ügy elintézése után a konvent ezzel befejezte a domesztikával kapcsolatban álló kérdések elintézését. Ezek után Kun Bertalan püspök felhívta a konvent figyelmét a presbytérián szövetség ügyében beterjesztett s az első napi ülésben felolvastatott bizottsági jelentésre, indítványozta, hogy a jelentést beadott egyé nek neveztessenek ki újból bizottsági tagokká s bízassanak meg, hogy jelentésük értelmében járjanak el. Kovács Ödön ezt határozottan ellenzi, mert ez annyit tenne, mint elfogadni a jelentés propozicióit. O pedig igen szívesen fenntartja ugyan a testvéri érintkezést a külföldi hitrokonokkal, de semmiféle nemzetközi szövetségbe belépni nem hajlandó. De meg itt pénzügyi kérdések is vannak ; azért ő a konventből óhajt egy bizottságot kiküldetni, mely a jelentést, s az ebben foglalt indítványokat vegye tüzetes vizsgálat alá s terjesszen a konvent elé javaslatot. Az indítvány elfogadtatott s a bizottság tagjaiul kineveztettek : Ballagi, Filó, gr. Ráday, Szász Károly, Tóth Sámuel. A tiszántúli egyházkerület azon indítványa, hogy minden öt évben adassék ki egy egyetemes református egyházi névtár, közhelyesléssel fogadtatott s Tóth S. ennek szerkesztésével megbízatott. A 18 és 19 ikén tartott ülések végeztével zárt üléseket tartott a közjogi és közigazgatási bizottság is, melyeket a konvent — mint mondánk — megbízott, hogy a püspökök a főrendiházi tagságára vonatkozólag Fejes J. által beadott indítványra nézve véleményes javaslatot terjeszszenek a konvent elé. Az els-ő napi zárt ülésben Fejes előadván, hogy miután az általa a konvent elé beterjesztett indítvány csak általánosságban hangsúlyozza annak szükségét, hogy az egyház a főrendiház reformjának őt érdeklő kérdéseiben nyilatkozzék, most hosszabb indokolás után azt javasolja, hogy a bizottság a fölvetett kérdésre válaszul a következő javaslatot terjeszsze a konvent elé elfogadás végett: „Mondja ki a konvent, hogy az 1867-ben tartott konventnek azon nézetéhez, — miszerint a vallásfelekezeteknek, mint olyanoknak, képviseltetését a felsőházban helyesnek nem tartja, — most is ragaszkodik. Fenntartja azonban ugyanazon konventnek abbeli kijelentését is, hogy azon esetre, ha a hazabeli többi vallásfelekezeteknek a főrendiházban való külön képviseltetése továbbra is meghagyatik, a jogegyenlőség elvénél fogva az ev. reform, egyház számára is hasonlót kiván. És miután azon törvényjavaslat, mely a felsőház rendezése tárgyában benyujtatott, ezen kérdést napirendre hozta, erre vonatkozólag a konvent azon kívánságát jelenti ki, hogy a felsőházba való képviseltetésére nézve az, az ev. ref. egyházban fennálló képviseleti rendszer szerint maga intézkedhessék, vagyis egyházkerületenkint maga az egyház válaszsza meg azon egyéneket, kik mint az egyház képviselői a felsőházban helyet foglaljanak.® Az indítványhoz hozzászólott először Mocsáry Lajos, határozottan kijelentvén, hogy változatlanul rag iszkodik a rimaszombati gyűlésen elfoglalt álláspontjához, mely szerint egyáltalában nem óhajtja, hogy a prot. egyház püspökei a felsőházban helj t foglaljanak. Fejes javaslatával szemben Szász Károly a következő határozati javaslatot nyújtotta be: Az egyetemes konvent, mint az egyetemes magyar reformált egyház képviselője, helyénvalónak látja, hogy a kormány által a felsőház uj szervezése tárgyában benyújtott s már nyilvánosság elé jutott törvényjavaslat iránt, mely a magyar reformált egyházat is közelről érdekli, a maga körében érdemlegesen nyilatkozzék s e részben a maga álláspontját megjelölje s általa jogosaknak vélt kívánalmait nyilvánítsa. Ennélfogva mindenekelőtt kijelenti, hogy a szó ban levő törvényjavaslat azon intentióját, hogy az országgyűlés felsőházában a magyar hazai közjog szerint eddig képviselt egyházak, úgymint a római és görög katholikus és a görögkeleti — mellett, a protestáns egyházak is képviseletet nyerjenek: az »e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve* már az 1848. XX. t c. 2 §-ában kimondott, de még eddig teljesen életbe nem léptetett s meg nem valósított »tökéletes egyenlőség és viszonosság® felé egy ujabb és fontos lépésnek tartja s mint ilyent örömmel üdvözli. Nem kételkedik azonban kimondani, hogy azt a módot és arányt, a melyben a kormány altal benyújtott törvényjavaslat a magyar reformált egyháznak a törvényhozás felső házában képviseletet kivan adni, sem méltányosnak és igazságosnak, sem átalában az egyházaknak a törvényhozásban való képviseltetése elvi alapjával megegyezőnek nem tekintheti. Mert ha a törvényjavaslat azon szándékolt intézkedése, mely szerint a reformált egyházat a maga öt főgondnoka és öt püspöke közül a hivatalra legidősb három-három s igy összesen hat tag képviselje — neta-