Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1513 paplak az uj templomtól távol esik. Viszont az is tény, hogy az Európa-szerte gyűjtött segél)'bői a ref. egyház, mint ilyen, egy krajcárt sem kapott. Szilagyi Dezső' Révész felvilágosításai után most már hajlandó az összeget megszavazni. A konvent megszavazza. A kérvények to vábbi tárgyalasa gyéren adott felszólalásokra alkalmat, minthogy a végrehajtó bizottság is elegendőleg tekintetbe vette a konventek által nyilvánult amaz intenciót, hogy a segélyezés mértékére s szükségére nézve az illető gyülekezet felekezeti és nemzetiségi exponált volta a leghatározóbb momentum. Egészben megszavaztatott segély tiszántúli folyamodók részére 10,260 frt, erdélyiek részére 9050 frt, dunamellékiek részére 2570 frt, a tiszáninneniek részére 3550 frt, a dunántuliak részére 5050 frt, A délutáni ülésben az egyes lelkészek segélykérési folyamodványai terjesztettek elő. A konvent nagyon csekély változtatással elfogadta a bizottsági javaslatot, mely szerint a tiszántúli lelkészeknek 5060 frt, erdélyieknek 2030 fit, dunamellékieknek 700 frt, tiszáninnenieknek 1780 frt, tiszántúliaknak 280 frt, segély adatik. Az öszszes segélyezések levonása után fennmaradó 9000 frtnyi összeget a bizottság tőkésítetni óhajtja. A letárgyalas után kérdésbe tétetett a segély kiosztásának a módja. Mocsdry inditvanyozá, hogy a segélyösszegeket vegyék fel a pü-pökök, ezek osszák ki s a nyugták az egyházkerületre adassanak be. Degenfeld József szerint a nyugtáknak a végrehajtó bizottsághoz kell visszakerülni. Baksay inditványozá, hogy a segély kiosztásával bizassék meg az esperes, hogy igy az ezaltal is az egyházakra némi erkölcsi hatást is gyakorolhasson. Többeknek hozzászólása után a végzés akként mondatott ki, hogy a segélyösszegek kiutalványoztatnak a püspöknek, ez a szétosztást az esperesek utján eszközli ; a nyugtákat visszaküldi a püspök a végrehajtó bizottságnak, de egyszersmind eljárásáról számot ad az egyházkerület előtt is. A végrehajtó bizottság eljárására s a kezelésre nézve Mocsdry L. egy ujabb indítványt tesz, mely indítvány lényege a következő : A zsinati törvény azt rendeli, hogy a végrehajtó bizottság minden év elején készítsen költségvetést. Ez a tényleges viszonyok közt nem lehetséges. Indítványozza tehát, mondja ki a konvent, hogy a kezelési év julius í vel kezdődik s jun. 30-án végződik. Továbbá, hogy a bizottság költségvetését, vagyis a segélyezések iránt való javaslatait állandóan a mostanihoz hasonló időben terjeszsze a konvent elé, s a segélyosztásnál csak azok a kérvények legyenek tekintetbe vehetők, melyek jul. l-ig beadatnak. Kerkápoly Károly az indítvány első részét szívesen elfogadja. Nem ugy a második részt, mely a praelimlnaret összeolvasztja a zárszámadással. Az az eljárás melyet a bizottság most is folytatott, nem felel meg sem a zsinati törvénynek, sem a közalap céljának. Azt az alapot nem szabad apró alamizsnákra elforgácsolni, mert azzal nagyobb feladatokat kell megoldani. Ilyenekiil tiizi ki a törvény egyes egyházaknak fólsegélését, alapítását, a misszió ügy szervezését, a papi özvegy-, árva- és nyugdíj-intézet létesítést, s csak ezután jöhetnek figyelembe az egyes gyülekezeteknek és lelkészeknek adai dó könyöradományok. Hogy e célok elérhetők legyenek, ahhoz nagyon szükséges az előzetes költségvetés. Szász Károly a praelimináréra nézve hasonló véleményben van, s különös sulylyal emeli ki a missió-ügy szervezésének szükségét ugy nemzetiségi, mint felekezeti szempontból. A kezelési évnek julius i-től junius 30-ig megállapítását azonban ellenzi, mert ez állandósítaná a rendetlenséget. Legfölebb a jövő évre lehet még a számadások lezárásának határidejét március 31-ig meghosszabbítani, azontúl a kezelési év essék össze a polgári évvel. Kerkápoly Károly hivatkozik az állam példjára, mely — bár követelései behajtására kényszereszközökkel rendelkezik — a márcziusi bevételeket még az előző év számlájára könyveli el. Az egyház — eszközei arányában — nagyon meg lehet elégedve a juliusi terminussal. Szólottak még a kérdéshez Filó Lajos, Benkő' János, Beöthy Zsigmond, Kovács Albert, mig végre Degenfeld József gróf közvetítő indítványa fogadtadott el, mely szerint a későbbi határozat praeokupálása nélkül a jövő kezelési év 1884. julius i-től 1885. junius 30-ig állapíttatott meg. November 19 iki ülés. A közalap ügyében való intézkedéssel kezdődött az e napi ülés is. Felvettetett ugyanis az a kérdés, hogy a közalap mult évi bevételéből fenntmaradt 9000 frttal mi történjék? A bizottság azt javasolta, hogy ez vitessék át a jövő év számlájára. Kun Bertalan elfogadja ezen indítványt, de oly kikötéssel, hogy miután a jelen évben a segély kiosztása körül, a kérvények felszereletlensége avagy azoknak teljesen kimaradása miatt oly aránytalanságok történtek, fordittassék majdan ezen fennmaradó összeg ezen aránytalanságok kiegyenlítésére. Kórmendy Sándor felemlíti, hogy a kolozsvári konvent a végrehajtó bizottságnak kötelességévé tette a missió-ügy tanulmányozását s ennek segélyezését is ; de ő a végrehajtó bizottság jelentésében semmi nyomát sem látja annak, hogy a bizottság ezen föladatának megfelelt volna. Utasitatni kívánja ezt újból, és egyszersmind ujabb határozat hozatalát kívánja aziránt, hogy jövőre a végrehajtó bizottság a segélykiosztásnál a missió-ügyre is tekintettel legyen. Beöthy, Mocsdry és Szász megjegyzik Körmendy ellenében, hogy a bizottságnak igen is hivatása lett volna a missió-ügy felkarolása, de ez úttal a bizottság ez ügyben vajmi keveset tehetett, hiányozván az erre vonatkozó előmunkálatok. Szilveszter János felelevenité bold. gr. Lónyaynak a végrehajtó bizottságban tett utolsó azon indítványát, hogy ezen 9000 frt fordittassék egy felállítandó papi nyugdíjintézet alapjául. Szólottak még e kérdéshez Szentpétery S , Degenfeld, Ráday, Kolosváry, Szász Béla és György Endre, különbféle indítványokat tévén, végre a többség a bizottság javaslatát elfogadta. A végrehajtó bizottság jelentésének letárgyalása után Vay Miklós báró, felemiitvén, hogy a végrehajtó bizottság teendői mennyire megszaporodtak, indítványozta, hogy a bizottsági titkár dija 400 frtról 600 frtra emeltessék, dologi kiadásokra pedig 200 frt szavaztassák meg. A konvent ezen indítványát némi vita után elfogadta. Ezen ügy bevégeztével Szász Domokos egy indítványt nyújtott be Jelesen, miután, úgymond, a zsinati törvényeknek a közalap felállítására vonatkozó §-a é) pontja szerint egy papi özvegy- árvanyugdijintézet felállítása a közalap egyik feladataként van kitűzve ; s miután egy ily nyugdijintézet a lelkészeknek is érdekében áll, mert hiszen nyugodtabban szentelhetik egész életüket hivatásuknak, de érdekében áll a gyülekezeteknek is, mert hiszen ennek felállítása esetén az elaggott, s kormányzásra képtelenné vált lelkészeik helyett uj lelkészeket választhatnak az egyház minden ujabb megterheltetése nélkül, s ez által igen sokszor messze kiható bajoknak, zavaroknak eleje vétethetik ; s miután azt az államtól, mely a tanitók számára nyugdíj intézetről közelebb gondoskodott, reményleni nem lehet, hogy az ilyet a lelkészek számára is felállítson, hanem ennek felállítása