Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1500 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. >10 elnöki székbe törvényeink értelmében Kun Bertalan püspök következett. Az általa elmondott buzgó ima után, br. Vay a lapunk élén olvasható, s a közelebbi nagy veszteségek felett érzett közfájdalmat oly igazán tolmácsoló beszéddel nyitotta meg a gyűlés. A helyeslés nyilatkozataitól kisért beszéd elhangzása után Kun Bertalan, midőn az elnöki széket elfoglalandó volt, előadta rövid szavakban elnöki programmját ; felemiitvén, hogy mint eddig, ugy ezentúl is, ezen elnöki székből is, igyekezik egyetemes egyházunknak javát s érdekeit lelkiismeretes hűséggel munkálni, a tanácskozásokat részrehajlatlan őszinteséggel vezetni. A konvent első teendőjéül ismerte a közelebb kidőlt két jeles vezérférfiának Nagy Péternek és gr. Lónyay Menyhértnek különben is halhatatlan érdemeit, jegyzőkönyvileg is megörökíteni. Majd felolvastatott Filó Lajosnak a konventi jegyzőségről való lemondása, mely lemondást a konvent azon határozat hozatala mellett vett tudomásul, hogy Eilónak jegyzői működésében kivívott érdemei iránt az elismerés jegyzőkönyvileg is kifejeztessék. Helyébe jegyzőül a másnapi ülésen dr. Kovács Ödön választatott. Ugyanezen alkalommal a közjogi bizottság elnökéül, miután gr. Bánffy Miklós a tisztet nem fogadta el, Kerkápoly Károly választatott meg. Konventi birákul pedig az elhalt Degenfeld Imre, Török P. és gr. Lónyay helyébe a másnapi ülésben megválasztattak: gr. Degenfeld József, 29, Szász Domokos 27, Lükő Géza 26 szavazattal. Ezután a tárgysorozatot Tóth Sámuel jegyző felolvasván s azt a konvent elfogadván, először is felolvastatott a közoktatási miniszternek a leirata, mely szerint a konvent f. évi márciusi üléséből hozzá felterjesztett középiskolai tantervet, rendtartási szabályokat és érettségi vizsgalati szabalyokat, mint a melyek az országos középiskolai törvénynyel összhangzásban vannak, tudomásul vette. Ehhez képest most már a konvent ezen szabalyokat, mint felekezeti iskoláinkban zsinórmértékül szolgálandókat, a kerületeknek kiadatni rendelte. Majd olvastatott az illetéktelen keresztelések ügyében kiadott, lapunk olvasói előtt jól ismert miniszteri rendelet. A konvent is, — mint mar előbb a kerületek, örvendetes tudomásul vette ennek kiadatását. A régmúlt és félmúlt időknek számos sérelme késztette az országos törvényhozást, majd a minisztert ily szellemű intéz kedések tételére. Vajha egyszer már véget érnének az e rendelet által orvosoltatni kivánt sérelmek 1 Hanem van a dolognak más oldala is. Nem togja-e egy némely protestáns lelkész ezen miniszteri rendeletben a lábát megütni, ha ezután is a két testvér protestáns egyház között több helyütt fennálló szokás, sőt hivatalosan kötött egyezség szerint jár el ? A gyakorlat ugyanis — mint Szentpétery Sámuel kifejté, — az, hogy az evangelikus papok oly helyeken, hol reform, egyház nincs, a református gyermekeket nem csak megkeresztelik, de saját anyakönyvükbe vezetik is be. És viszont a református lelkészek meg az evang. szülők gyermekeit. Miért is indítványozza, hogy a bekövetkezhető kellemetlenségek megelőzése céljából köttessék a két testvér egyház között ez ügyre vonatkozó valamely egyezség. Kerkápoly Károly hasonlóul abban a nézetben van, hogy erre nézve szükséges a két egyháznak valami intézkedést tenni. Kovács Ödön azt feleslegesnek látja, mert hiszen zsinati törvényeink szerint a hazában élő minden református ember kell, hogy valamelyik ref. anyaegyházhoz tartozzék, és igy ennek születendő gyermekei is, bárki által kereszteltessenek meg, az illető ref. anyaegyház anyakönyvébe kell bevezettetniük. Ezután Szász Béla jegyző felolvasta az egyetemes presbytérián szövetség tárgyában kiküldött bizottságnak, külön kis füzetben kiadott jelentését, melyben a bizottság a külföldi testvérekkel való összeköttetés hasznosságát és szükségességét feltüntetve, a következő javaslatokat teszi a konventnek : Válasszon és nevezzen ki a konvent egy legalább 4—5 tagból álló állandó bizottságot, melynek feladata legyen : figyelemmel kisérni a presbyterián szövetség működését, mozgalmait s azokról esetről-esetre jelentést, véleményt és indítványt terjeszteni a konvent elé; továbbá a bizottság tartsa fenn levelezések által a szövetség megbízott közegeivel (végrehajtó bizottság és titkár) az érintkezést; szolgáltassa egyházi állapotunkról, a menynyiben szükségesnek mutatkozik, a tájékozó adatokat statisztikai szempontból; végre eleve értesítse a konventet a 3—4 évenkint előforduló nagygyűlésük idejéről, programmjáról, oda hatván, hogy azokon magyar ref. egyházunk képviselve, helyzetünk feltüntetve legyen. Készíttessen a konvent az általa választandó presbyterián bizottság által egy tájékozó szózatot, mely röviden s közérthetően magyarázza a szövetség célját, az egyháznak érdekében állván a presbyterián szövetség céljának elősegitése, t. i. hogy a részek az egészet s az egész a részeket nemcsak erkölcsileg, és szellemileg, hanem a hol kell, anyagilag is segéljék, s miután az. egyházi közalapról szóló királyilag szentesitett törvény (216. §) igy szól: „A magyar országos reformalt egyházi közalap rendeltetése. . . továbbá a közalap erejéhez képest oly ügyek előbbrevitele, melyek az egyetemes egyháznak kiváló érdekeit képezik és csak egyesitett erő által érhetők el®, erre támaszkodva mondaná ki a konvent, hogy egyelőre a közalapból ezer franknyi összeget ajánl fel az egyetemes presbyterián, szövetségnek az egyetemes egyházi közérdek céljaira forditandóul ; fenntartván magának konventünk azon ígéretet, hogy a 3 —4 évenként előforduló nagygyűléseken, melyeken képviselői is részt vesznek, közösen megállapítandó közös nagy célok előmozdítására esetről-esetre ereje, tehetsége szerint, jövőre is kész lesz önkénytes adománynyal járulni az egyetemes egyház kiváló érdekei szem előtt tartásával. — Az az összeköttetés melyet az egyház a külföldi egyetemeken tanuló ifjak révén századokon át fenntartott, ma még szükségesebb lévén s viszont a külföldön, nevezetesen Skócia fővárosaiban és Londonban nagy előzékenység és áldozatkészség tanúsíttatván a magyar ref. tanulók iránt, utasítsa a konvent a presbyterián bizottságot, hogy az tudassa a szövetséggel, hogy az egyház örömmel veendi azt, ha néhány nevezetesebb külföldi theologiai akadémiában magyar theologus ifjak számára ut és alkalom nyittatik tudományos és gyakorlati ismeretek szerzésére, végül utasítsa a konvent a választandó bizottságot, hogy ha a szövetség titkárai vagy megbízottai hazánkat meglátogatják, egyházi életünkkel s vezérembereikkel megismerkedés végett, nyújtson a bizottság nekik segédkezet a látogatás minden tekintetben sikeressé és áldásossá tevésére. Egyszersmind a bizottság jó eleve hívja fel a konventet, intézkedni, hogy az angol-skót reformációnak s a prezbiteriánizmus végleges győzelmének kétszázadik évfordulójára, 1888-ban, Londonban tartandó 4-ik nagy gyűlésén a mi magyar egyházunk legalább 4 vagy 6 (fele részben világi) képviselővel okvetlen megjelenjen s az egyetemes presbyterián szövetség közérdekű működésében részt vegyen. — Az eléggé érdekes jelentést a konvent, bővebb tárgyalás végett a kerületekhez áttétetni rendelte; egy ily bizottság ujabb kiküldése iránt előterjesztett javaslatra nézve pedig később határozatid. 94