Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 750 met gerjesztett férfiú, ez epochalis idő alatt, a politikai, tudományos, közgazdasági és irodalmi téren mint úttörő kezdeményezett, s a miért SZÍVÓS kitartással és sikerrel fáradozott. Mind ezt az utókor számára feljegyezni a hazai történet-Íróknak lesz feladatuk, de a mit be kell ma is már ismernünk, az, hogy idő előtt oly erőt vesztett el a haza benne, melyhez fogható a maga szakmájában kevés található s melyet anélkül vesztett el, hogy azt egészen kiaknázhatta volna, és még mélyebben kellene fájlalnunk, hogy e nagy tehetség, mely még hosszú évek során hazája fejlődésénél első rendű tenyező lehetett volna, a különféle viszonyok s körülmények miatt, mármár magába kezde vonulni, ha más részről nem épen ebben találnók fel ennek kulcsát, hogy az utóbbi időkben többet foglalkozhatott egyházunk ügyeivel, mig végre csakugyan ennek terén legjobb meggyőződése mellett harcolva, mint ezt mindenekben tevé, érte utói a hősies halál. Tudva van ugyanis, miszerint amellett, hogy egyházkerületének, a helybeli egyháznak s ezzel kapcsolatban lévő tanintézeteknek gyarapodásán s virágzásán ritka buzgósággal törekedett, folyvást táplálta kebelében egy honunkban felállítandó, egyetemes egyházunk gyarapodására forditandó közalap — domestika — eszméjének megvalósulását is, míg nem azt végre zsinatunkon szerencsésen meg is teremtette, ugy annyira, hogy immár csak is az ekként szentesítést is nyert törvénynek az életbe leendő célszerű bevezetése vala hátra; a mint hogy éppen, midőn befejezendő volt anynyi előszeretettel táplált üdvös művét, érte utói váratlan halála, és valóban nem emelhetünk méltóbb emléket, monumentum aere perennius a dicsőültnek, mint ha a mi különben is feladata lett volna e jelen konventnek az ő általa contemplált s reánk hagyományként maradott módon adunk életet véglehellete szentesitette földi utolsó művének, — hogy igy az annak gyümölcseit élvezendő utókor egyszersmind hálával emlegesse mindig az akkor rég már átszellemült Lónyay Menyhért nevét! Árván maradván konventünk egyházi elnöksége, törvényünk útmutatása folytán főt. Kun Ber talan ur, mint hivatalára nézve legidősbb püspök s n t. Tóth Sámuel jegyző urak voltak szívesek az időközbeni teendőkről vélem egyetértőleg gondoskodni. Szomorú tisztem teljesítése után s mielőtt tovább mennénk van még egy más kötelességem is, melyet azon meggyőződéstől vezettetve sietek teljesíteni, hogy gyenge szavaim viszhangra fognak a m. és főt. konvent tisztelt tagjainál találni; nekem jutott ugyanis a szerencse, a dunáninneni főtiszt, ev. ref. egyházkerület néhány nappal ez előtt diszes állását ünnepélyesen elfoglalt püspökét, méltóságos és főtiszteletű Szász Károly urat, mint immár konventünknek is tagját tiszteletteljesen üdvözölhetni. Egy sokoldalú, tettekben gazdag, és ez okból szép reményekre jogositó múltnak fénysugáritól kisérten lépvén méltóságod kevés napok alatt annyi veszteséget szenvedett, kártalanitást igénylő körünkbe, nem lehet buzgóbb óhajtásom, mint hogy a gondviselés, elegendő erővel ruházza fel, mind azon várakozások teljes mérvben leendő betöltésére, melyek hitfeleink részéről becses személyéhez s egyházunk terén jövőben kifejtendő működéséhez kötve vannak. A mi már a reánk váró többi teendőket illeti, a következőkre bátorkodom a m. és főt. konvent kiváló figyelmét kikérni. Kötelességemnek tartom mindenekelőtt annak felemlitését, hogy mult márciusi konventünk jegyzőkönyvének 47. számú meghagyása értelmében, az általunk megállapított és készített tantervünk valamint a középiskolai belrendtartási és érettségi vizsgálati szabályok is fel lettek a n. m. vallás- és közoktatási nrniszteriumhoz terjesztve, sőt azokra már, a majdan felolvasandó válasz is megérkezett. És itt megjegyzendőnek vélem, hogy e kettős tény által, valamint zsinatunk második időszakában a tanügyre nézve hozott határozatának elég lett — tanügyi bizottságunk közreműködő segél) ével — időközben tartott s különö sen utolsó konventünk által téve, ugy a vallás és közoktatási miniszter ur is beváltá zsinatunknak adott szavát s az 1883-ik 30-ik tc. 8. §-a értei mében utólagosan tudomásul vette az általunk autonom jogunknál fogva hozott s az időközben megszületett, részünkről kezdettől fogva befolyásolt állami, eredeti zsinati törvényeinktől igen kevésben eltérő s igy azokhoz könnyen idomíthatott immár életbe is léptetett törvényeinket, amint hogy ezzel be lett a kezdetben nem kevéssé vitásnak mutatkozott ügy, egyházunk annyira s méltán féltett jogainak minden nagyobb sérelme nélkül fejezve. Nem kevésbbé kifogástalanul folytak le középtanodáinkban a legújabb országos törvények által szabályozott, saját előterjesztéseinktől kevéssé eltérő érettségi vizsgák is; és bebizonyult ekként, hogy a keletkezésükkor legnagyobb visszatetszést szült törvények, minden baj vagy összeütközés nélkül léptethetnek életbe, ha végrehajtásuk avatott kezekre bizatott; az előttünk fekvő esetben az eredmény, tagadhatlanul a magyar kormány érettségi vizsgáinkon megjelent, — mindenütt a személyeket megilletett tisztelettel s előzékenységgel fogadott — képviselőinek köszönhető, kik törvényes megbízatásukat, tapintatos, egy átmeneti időszak nehézségeit is mérlegbe vetőleg. haj-