Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 751 ták végbe. — ahonnan igen megérthető, ha több iskolák igazgatóságai részéről azon óhajnak adatott kifejezés, hogy vajha a legközelebbi alkalommal ismét ugyanazon, a helybeli körülményekkel immár közelebbről megismerkedett tisztelt egyének jelennének meg körükben. E téren is tehát semmi olyas nem adá magát elő, mi ellen felszólalni okunk lehetne. Hanem átalában, aki mindezeket s ezek kapcsában a mult iskolai tanév lefolyását s jelenségeit kellő figyelemmel kisérte s észleleteit felsőbb iskoláinkra forditá, át fogla érezni, mennyire cél és időszerű volt, márciusi konventünk azon intézkedése, mely szerint már a jelen alkalomra készítse el az onnan kinevezett bizottság, kolozsvári konventünknek az államsegély igénybe vételéről szóló indítványát. Ezen küldöttség is beadta, általunk mentől elébb felvétetni kellő nagy fontosságú munkálatát. Mert tagadhatlan, hogy ha azon áramlatot, mely jelenleg a tanügy minden rétegeiben fejlődésre törekszik, mielőbb fel nem használjuk, későbben nem leszünk többé képesek abbani, századok óta hazánk javára s nemzetiségünk megszilárdítására gyakorolt missiószerü egyéb hazai ügyekben is nem egyszer döntött befolyásunkat kellőleg érvényesíteni; — sietnünk kell tehát elveinkhez hiven s a mult hagyományainak tiszteletben s a végcél szemünk előtti tartása mellett a jelen exigentiáinak tehetségünk s legjobb belátásunk szerint eleget tenni, a mit pedig ma már a beállott körülmények között s kivált midőn látjuk, hogy hazánkban ^omnia fiunt nova* saját erőnkből többé képesek nem levén, eljött ideje, hogy az állam segélyéhez forduljunk s teljes erővel igyekezzünk akként érvényesíteni a bennünket e tekintetben megillető s az 1848-ban törvényileg kimondott jogegyenlőség elvében gyökerező jogainkat, hogy önkormányzatunk az államnak 1883. évi 30-ik tc. által középtanodáink irányában megállapított követelménye által, kelleténél jobban meg ne szorittassék, a mint hogy e tagadhatlanul nem könnyű kérdés megoldásával foglalkozott a már fenntebb jelzett s jelentését bírálatunk alá bocsátott konventi bizottság; — s alig lehet kétség benne, hogy a hazai szabadelvű kormány s parlament belátván jóravaló, csakis egyházunk s a magyar állam szilárdítására szolgálható kettős törekvéseinket, azokat figyelmen kivül nem hagyja. De meg mi viszont legyünk országszerte egyek e komoly s egyházunkra nézve oly fontos, ha szerencsésen végződik, annak évkönyveiben egy uj aerát képező kérdés megoldásának ideje alatt! Erre központosítsuk egész szellemi s erkölcsi erőnket s ne forgácsoljuk azt széjjel. Egyesülten sokat vittünk már keresztül, sokat gátolánk meg, — szétágazva legfeljebb kicsinyes pártcélok megkisértésének válhatnánk nem irigylendő, ama nagy cél elérhetésénél csak tért veszthető eszközeivé. A mit kérünk, nem létfeltétele ugyan a különben is elég mélyen gyökerező s a felvilágosodás mindinkább terjedő sugaránál melegítette protestantismusnak hazánkban, de ma már egyedüli eszköz arra, — hogy a hazai művelődés minden ágaiban versenyezhessünk a többi óriási gyorsasággal fejlődésnek indult tényezőkkel; esetleges elmaradásunk káros, zsibbasztó hatását ellenben maga az állam ís csakhamar meg fogná érezni. A magyar országos reformált közalap — domestica — ügyében fáradhatatlanul dolgozott s mint már emlitém, teremtőjét s elnökét ez ügybeni működése, illetőleg befejezése közben elvesztett végrehajtó bizottság másodelnöke, méltóságos Beöthy Zsigmond ur ís benyujtá nagy szorgalommal összeállított munkálatát, mely fölött szintúgy határoznunk kell. Mint minden kezdet nehéz, s a legjobb újnak is vannak ellenei, ugy ezen egyetemes egyházunkra nézve oly fontos ügy tekintetében is sok még a kívánni való, a mint hogy annak további fejlődése nagy részt e jelen első alkalommali eljárásunktól fog függeni, noha alig lehet képzelni, hogy akadna hittársadalmunknak egyetlen egy jobb érzelmű s józan felfogással biró tagja, ki át ne látná, hogy ez idő szerint nem rendelkezhetvén még, egyházunk megerősítésére s fejlesztésére, de ha célszerűen fog kezeltetni, mégis hathatós törvényes eszköznél többel, maga részéről is minden lehetőt el ne követne üdvös törekvéseink előmozdítására. A többi szőnyegre kerülendő tárgyak elősorolásával nem fárasztom a mélt. és főt. konventet; méltóztatnak ezeket majd a scontró felolvasása alkalmával s a nt. Tóth Sámuel konventi jegyző ur által számba vett s részben idő nyerés végett az illető szakbizottságoknak előlegesen kiosztott ügyek iránt teendő jelentéséből megismerni, ugy hogy nincsen egyéb hátra, mint bocsánatot kérvén hosszas előadásomért, elnöktársammal együtt magunkat a méltóságos és főt. konvent kegyességébe ajánlván, tanácskozásunkat ezennel megnyitottnak nyilvánítsuk. ISKOLAÜGY. A lelkészek és tanitók. E becses lapok 43-ik számában „Budapest és Nagy-Kőrös« c. cikkben, eltekintve az állítólagos szomorú tapasztalatokon alapult vádaktól, s azon tervtol, mely tanitóképezdénknek a fővárosban áttételét látná üdvösnek — csupán egy pont az, mely figyelmemet megragadta különösebben, s melyet olvasásközben azonnal textusául szemeltem ki egy Írandó cikknek.