Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

1489 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 751 ták végbe. — ahonnan igen megérthető, ha több iskolák igazgatóságai részéről azon óhajnak ada­tott kifejezés, hogy vajha a legközelebbi alkalom­mal ismét ugyanazon, a helybeli körülményekkel immár közelebbről megismerkedett tisztelt egyé­nek jelennének meg körükben. E téren is tehát semmi olyas nem adá ma­gát elő, mi ellen felszólalni okunk lehetne. Hanem átalában, aki mindezeket s ezek kap­csában a mult iskolai tanév lefolyását s jelensé­geit kellő figyelemmel kisérte s észleleteit felsőbb iskoláinkra forditá, át fogla érezni, mennyire cél és időszerű volt, márciusi konventünk azon intéz­kedése, mely szerint már a jelen alkalomra ké­szítse el az onnan kinevezett bizottság, kolozsvári konventünknek az államsegély igénybe vételéről szóló indítványát. Ezen küldöttség is beadta, ál­talunk mentől elébb felvétetni kellő nagy fontos­ságú munkálatát. Mert tagadhatlan, hogy ha azon áramlatot, mely jelenleg a tanügy minden réte­geiben fejlődésre törekszik, mielőbb fel nem hasz­náljuk, későbben nem leszünk többé képesek ab­bani, századok óta hazánk javára s nemzetiségünk megszilárdítására gyakorolt missiószerü egyéb ha­zai ügyekben is nem egyszer döntött befolyásun­kat kellőleg érvényesíteni; — sietnünk kell tehát elveinkhez hiven s a mult hagyományainak tisz­teletben s a végcél szemünk előtti tartása mellett a jelen exigentiáinak tehetségünk s legjobb belá­tásunk szerint eleget tenni, a mit pedig ma már a beállott körülmények között s kivált midőn látjuk, hogy hazánkban ^omnia fiunt nova* saját erőnkből többé képesek nem levén, eljött ideje, hogy az állam segélyéhez forduljunk s teljes erő­vel igyekezzünk akként érvényesíteni a bennünket e tekintetben megillető s az 1848-ban törvényileg kimondott jogegyenlőség elvében gyökerező jo­gainkat, hogy önkormányzatunk az államnak 1883. évi 30-ik tc. által középtanodáink irányában meg­állapított követelménye által, kelleténél jobban meg ne szorittassék, a mint hogy e tagadhatlanul nem könnyű kérdés megoldásával foglalkozott a már fenntebb jelzett s jelentését bírálatunk alá bocsá­tott konventi bizottság; — s alig lehet kétség benne, hogy a hazai szabadelvű kormány s par­lament belátván jóravaló, csakis egyházunk s a magyar állam szilárdítására szolgálható kettős tö­rekvéseinket, azokat figyelmen kivül nem hagyja. De meg mi viszont legyünk országszerte egyek e komoly s egyházunkra nézve oly fontos, ha szerencsésen végződik, annak évkönyveiben egy uj aerát képező kérdés megoldásának ideje alatt! Erre központosítsuk egész szellemi s erkölcsi erőn­ket s ne forgácsoljuk azt széjjel. Egyesülten sokat vittünk már keresztül, sokat gátolánk meg, — szétágazva legfeljebb kicsinyes pártcélok megki­sértésének válhatnánk nem irigylendő, ama nagy cél elérhetésénél csak tért veszthető eszközeivé. A mit kérünk, nem létfeltétele ugyan a kü­lönben is elég mélyen gyökerező s a felvilágo­sodás mindinkább terjedő sugaránál melegítette protestantismusnak hazánkban, de ma már egye­düli eszköz arra, — hogy a hazai művelődés minden ágaiban versenyezhessünk a többi óriási gyorsasággal fejlődésnek indult tényezőkkel; eset­leges elmaradásunk káros, zsibbasztó hatását el­lenben maga az állam ís csakhamar meg fogná érezni. A magyar országos reformált közalap — domestica — ügyében fáradhatatlanul dolgozott s mint már emlitém, teremtőjét s elnökét ez ügy­beni működése, illetőleg befejezése közben elvesz­tett végrehajtó bizottság másodelnöke, méltóságos Beöthy Zsigmond ur ís benyujtá nagy szorgalom­mal összeállított munkálatát, mely fölött szintúgy határoznunk kell. Mint minden kezdet nehéz, s a legjobb újnak is vannak ellenei, ugy ezen egye­temes egyházunkra nézve oly fontos ügy tekinte­tében is sok még a kívánni való, a mint hogy annak további fejlődése nagy részt e jelen első alkalommali eljárásunktól fog függeni, noha alig lehet képzelni, hogy akadna hittársadalmunknak egyetlen egy jobb érzelmű s józan felfogással biró tagja, ki át ne látná, hogy ez idő szerint nem rendelkezhetvén még, egyházunk megerősíté­sére s fejlesztésére, de ha célszerűen fog kezel­tetni, mégis hathatós törvényes eszköznél többel, maga részéről is minden lehetőt el ne követne üdvös törekvéseink előmozdítására. A többi szőnyegre kerülendő tárgyak előso­rolásával nem fárasztom a mélt. és főt. konven­tet; méltóztatnak ezeket majd a scontró felolva­sása alkalmával s a nt. Tóth Sámuel konventi jegyző ur által számba vett s részben idő nyerés vé­gett az illető szakbizottságoknak előlegesen kiosztott ügyek iránt teendő jelentéséből megismerni, ugy hogy nincsen egyéb hátra, mint bocsánatot kér­vén hosszas előadásomért, elnöktársammal együtt magunkat a méltóságos és főt. konvent kegyessé­gébe ajánlván, tanácskozásunkat ezennel meg­nyitottnak nyilvánítsuk. ISKOLAÜGY. A lelkészek és tanitók. E becses lapok 43-ik számában „Budapest és Nagy-Kőrös« c. cikkben, eltekintve az állítólagos szomorú tapasz­talatokon alapult vádaktól, s azon tervtol, mely tanitó­képezdénknek a fővárosban áttételét látná üdvösnek — csupán egy pont az, mely figyelmemet megragadta kü­lönösebben, s melyet olvasásközben azonnal textusául szemeltem ki egy Írandó cikknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom