Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1471 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 igy joga is; s e tekintet ujabb indoka annak, hogy az ország lakosai eddigelé csupán egy részének kizárólagos előnyére használt egyházi javakról, az összes nemzet közös javára rendelkezni, az államnak nem csak joga,hanem kötelessége is.€ Eddig Ghiczy arany szavai, az előbbi kormány aerájából. Ám a prot. Tisza kormány nehogy felekezetiesnek láttassék, elejtette a r. kath. Ghiczy szabadelvű, igazságos és korszerű nézetét. Legyen!. .. De ne ejtse el vagy ne hagyja elesni a prot, egyház nemzeti érdekű közép és felsőbb tanodái szent ügyét. Ha egy Tisza nem mer annak megmentésére vállalkozni, váljon egy Sennyey, Apponyi kormánytól várhassa-e azt a protestantismus?... Vagy várjon ^dum defluit amnis?... Igen, de nem várhatunk! Itt az idő és int az idő, hogy a konvent, mely az egyetemes ev. ref. egyházat képviseli, egy memorandummal járuljon a kormány elé, hogy megmentse közép és felsőbb tanodáit egy méltányos államsegély kieszközlésével ma, nehogy holnap már későn legyen. Dunántuli• ISKOLAÜGY. Felelet a „Nagy-Körös és Budapest" cimű támadásra. A budapesti »Prot. egyh. és isk. lap* f. évi 43-ik számában ,Budapest és Nagy-Kóros'1

cim alatt egy támadás jelent meg Székely József csákvári reform, lelkész ur toiiábói',• -nagy-kőrösi ev. református tanítóképezde ellen. Ezen támadásra szolgáljanak Válaszul a következők : a) A támadó elsőbben is sokallja azt, hogy az 1883/4ák tanévben az 50 praeparandista közül egy-egy 122 frt 71 krba (az összes tanképezde 6872 frtba) került Nagy-Kőrösön, holott az 50 theologus közül egy-egy csak 133 frt 27 krba kerül Budapesten! Bizony Nagy-Kőrös elég drága város, éppen utána tehető Budapestnek, a theologusok ingyenlakást is kapnak, mig a praeparandisták ilyen jótéteményt nem élveznek. Egyébbiránt, ha a tanitói fizetések nem szállani, hanem emelkedni fognak : növekedni fog a képezdei növendékek száma is, a nélkül, hogy kiképeztetésük, a jelen dotatiót véve föl, jelentékenyebben emelkednék. b) A támadó elpanaszolja, hogy az 56 növendék közül kitűnő volt I, jeles 7, jó 33, elégséges 13, elégtelen 9. Az igazgatói jelentés szerint . . . hála Istennek növendékeink a legnagyobb részben ugy erkölcsi viselet, mint a tanulmányi előhaladás tekintetében nem estek kifogás alá; sőt voltak a kik kitüntetésekre is érdemesekké tették magukat, a mint azt az »ösztöndíj adományok" rovata feltünteti, mely szerint 256 frt 82 krnyi ösztöndíj, 19 — kitűnő, jeles, jó, sőt még elégséges osztályú — növendék között is osztatott ki. Némely növendék kétféle ösztöndíjban is részesült.« Az ösztöndijak és adományok az igazgató-tanács által Ítéltetnek oda az évet záró szigorlatok alkalmával s igy történt most is. Az értesítőben ezen rovatnál mindenütt ki van téve, hogy melyik alapítvány, ösztöndíj vagy adomány miért adatott 1 Némelyik ottan puszta segély és nem a kitűnőség jutalma; más megint jutalmazza egyedül a szorgalmat és a jó magaviseletet. Ázért hogy valaki átalánosan elégséges osztályzatot kap, lehet valamely tantárgyból kitűnő ; sőt még az átalános elégtelen osztályzat mellett is találkozunk egyik másik tantárgyból kitűnőkkel. Hogy egyik másik tanuló két ösztöndíjban, segélyben, vagy adományban is részesült, annak oka részint az illető szegény voltában, részint az ösztöndíj alapítvány természetében rejlik. c) s

Tanítóink — mondja a támadó, — az ifjabb generatio más egyházkerületeink tanítóival párhuzamba állítva, nem állanak hivatásuk magaslatán, . . . növendékeikben nem az egyházukhoz való ragaszkodást, áldozatkészséget növeli a nagyobb rész, hanem szavai, magaviseletével, az attól való elidegenedésre vezeti azokat. Vagy tán épen az egyházukat szerető s annak sorsán aggódok sóhaját vitte a szellő oda és tán egyik másik gyülekezet erkölcsi fölháborodásának visszhangja szól az intézet igazgatójának az iskola év megnyitásakor mondott eme szavaiból : ^ti vagytok a szülők féltett kincsei, a haza reményei, s mind az a köny, mely miattatok a jó szülék szeméből foly, mind az a bánat, a mit szüleiteknek okoztok, » százszoros átokként fog fejetekre szállani 14

. . . Tagadhatatlan, hogy a tanitói elem igyekszik a község s még inkább az állam karjai közé menekülni, de ez az áramlat éppen nem Kőrösről kerül ki; az benne van mintegy a levegőben s ellene a legbiztosabb gyógyszerek nem a szép szavak lesznek, hanem a tanitói javadalmak emelése s a méltányoltatás. A róm. kathol. klérus nagy áldozatokat tesz most néptanítóiért; a mi egyházunkban pedig megtörténik nem egy helyen a tanitói fizetés leszállítása (például Péczelen s Gombán.) Arról a gyülekezetek erkölcsi felháborodásáról mit sem tudunk. Egyetlen egy helyről állottak elénk panaszszal s ott is az illető vádlott esperesi és tanfelügyelői hivatalos igazolványnyal tisztázta magát. Ifjaink midőn egy-egy évi segédtanítóskodásukról megtérnek, nem CSák kielégítő és jó, hanem dicsérő bizonyitványnyal is térnek meg, mint a minőt kapott például Izbérky Dezső is éppen Csákvárról. Ezen bizonyítványokat minden képesítő vizsgálat alkalmával nem csak látják, hanem át is vizsgálják az egyházkerületi bizottság tagjai. A képezdei igazgató idézett szavait, a megnyitás alkalmával, a gymnásiumi növendékekhez is intézte és épen ugy intézte, mint a hogy a lelkész intézi óvaintó szavait gyülekezetéhez s azokból fegyvert kovácsolni s a képezdei növendékek romlottságára következtetni éppen ugy nemlehet, mint a lelkész óva-intő szavai után egy gyülekezet erkölcsét megbélyegezni. d) »Láthatjuk az elégedetlenség nyomát — irja a támadó, — egyházunkon kívül is, midőn ez idei egyházkerületi jegyzőkönyv 35-ik pontja szerint a közoktatási minisztérium szükségesnek látja egyelőre átalánosságban közölni, hogy a felekezeti képezdékből kikerült elemi tanitók főleg a szám- és mértanból hiányos képzettséget mutatnak.« Midőn a ft. egyházkerület, ezen 1883. szept. 28-kán kelt miniszteri intézvényt ezen szavakkal fogadta »miután a kerületre vonatkozó concrét észrevétel nem közöltetik, tudomásul vétetik4

— igen bölcsen cselekedett. Bizony nem csak mi dunamelléki reformátusok vagyunk