Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

137 135 137 annak épen ellenkezőjét mutatja. Mert semmi kegyelettel a múlt s a fejlődés, semmi szeretettel a jelen, semmi reménynyel a jövő iránt nem él a pessimismus, merő tagadásból s a megsemmisítés ördögi művéből áll; sőt Schopenhauer odáig ment, hogy az emberi akaratnak mint élet ösztönnek legfőbb fejlődését annak teljes megsemmisülésében látja. ,A hol élet van ott nincs szabadság, és a hol szabadság van, ott nincs élet. Az akarat, mint életösztön (Wille zum Leben) megtagadja önmagát*. Hasonlöt mutat a világfájdalom eszményesitője és költője Leopardi is, ki ,A sivatag virága* c. költeményében a világ minden baját a természet ellenségeskedésében szemléli, és kivánja, hogy az egyesek közös szeretete és igyekezete legyen a testvérileg egyesült fegyver azon sokszoros fájdalom ellen, melylyel a mostoha természet az embereket sújtja. A keresztyén világnézet szempontjából tekintve a pessimismust, annak gyökerét csakis a hitetlenségben *), a lélelc betegségében kell keresnünk, a szivben, mely Isten közellétét többé nem ismeri s nem is érzi,— az Istentől végkép elidegenedett szívben. Keresztyén világnézetünkben nincsen számára hely, mivel vigasztalás nélküli chaos s tévelygés, intellektuális bűn. S épen azért csalcis a keresztyén igazság képes azt legyőzni. A hitetlen Optimismus fegyvere nem elégséges annak leküzdésére. A pessimismus, mint »az édes bájos melancholját dicsőítő szellemirány* és a »világfájdalom* jelenségeinek hirdetői természetesen más nézetben vannak. Szerintük a keresztyénség feloszlatásához közel áll, a positiv absolutnak hirdetett vallás alapeszméje már ki nem elégítheti az emberiséget, a ker. vallás »örök« igazságai s azok idealismusa ránk nézve ma már nem léteznek, s a mi még benne az igazság, az épen csakis annak pessimismusa. Schopenhauer szerint az uj szövetség indiai eredetű, azt bizonyítja annak az erkölcsiséget az askesisbe átvezető indiai ethikája az ő pessimismusa, és reinélli, hogy nemsokára az indiai vallással foglalkozó bibliai kutatók és tudósok ki fogják deriteni annak rokonságát a keresztyénséggel. Föl'ioz egy példát is, mely szerint Jakab 3. 6. ,0 TQo%óg zrjg "/ereoewg* a buddhaismus lélekvándorlásának kerekét jelentené. E téren az eredményekre feszült figyelemmel várunk ! Nézzük közelebbről a jiessimismus viszonyát a keresztyénséghez. Talalunk e a keresztyénségben passimista vagy optimista vonásokra ? vagy mi áll közelebb a keresztyénséghez, a pess. vagy opt. világnézet ? Frommel »Die Zeichen der Zeit* c. brochuréban hosszabban értekezik a keresztyénség valódi pessimismusáról és valódi optimismusáiól, és egy badeni hírnevesebb theologus »A pessimismus« c. művében azonnal készen állott azon összehasonlítás megtételére, hogy a pessimismust az orthodox irány, az optimismust inkább a liberális theologia rejti magában és fejti ki. A keresztyén világnézetnek e tagadó irányokkali ily összehasonlitása ellen élesen kelt ki a szász tartomány Evangyelmi Egyesületnek 111. junius ő én Halle egyetemi városban tartott értekezlete, melyen a pessimismus mint az időnek csakis oly gyakorlati hatalma lőn tárgyalva, mely mint a múlt század sWertherideje* el fog tűnni szellemi légkörünkből. Az idő fájdalmára be fog következni a józanság korszaka. E fájdalomnak is megjő természetes és megérdemlett vége. A keresztyénség sem nem pessimismus, sem nem optimis mus, sem a kettőnek összetétele, hanem egészen más valami. A keresztyénség az Igazság, és az sem pessimista sem optimista nem lehet, épen mivel maga az Igazság. Protestál nevezett értekezlet az ellen is, hogy a keresztyénségre vonakozható volna az ismus végrag, mihelyt az valamely modern fogalmat akar kifejezni. Eltekintve ezen végrag csúnya hangzásától, jelzi az mindig azon tényt, hogy bizonyos dolog nincsen rendjén. Vegyük akármily ismust p. o. a passimismust, optimismust, eudämonismust, kriticismust, intellektualismust, moralismust, journaíismust, parlementarismust, kommunismust, és ultramontanismust — ezen ismus »sárkány és hazugfarka*)« a szónak, mi mellett még megjegyzendő, hogy a komniunismus és ultramontanismus ezen hazuságfarka egy hazug főnek rendszeres folytatása, műtéte. A keresztyénség jónak nevezi a jót, rossznak a rosszat, gonosznak a mi gonosz, nem fed el se nem szépít semmit, nem ismer tökéletes világot, melyben teljes kielégítést találhatnánk, de oly világot sem, melynek nemléte jobb volna, mint annak léte, hanem a tökéletlen világ épen annyira tökéletes, hogy azon a földi vándor mint az örökkévalóság polgára megélhet és boldogulhat. A keresztyénség sem pessimista, sem optimista színezetű nem lehet, mivel erkölcsi valami, a mi úgy a pessimismus mint az optimusban hiányzik, mert mindkettő nem ismeri az erkölcsiség absolut becsét, sőt abban egyetért, s találkozik mindkét irány: az erényeket csupán antagonismáknák tekinteni a gonosz ellen, és mindkettő az atheismus niveauján áll, mely istentagadás telve van még cynikus büszkélkedésekkel is. A világfájdalom hirdetői hivatkoznak az egyház történetére, a ker. mult századok beteges askesisére, minden élvezettől való visszavonulására,élet iránti megtágadására, a világ kerülésére, hogy a keresztyénségben pessimista vonásokat fedezhessenek föl. Eltekintve azonban attól, hogy a mult idők askesiséb ennem a keresztyén szellem ténykedésével, sőt inkább a pogányság behatásával találkozunk, még ez askesis túlbuzgóságában is nem a világnak általában, hanem a bűnös világnak megvetése a fődolog; azaz, még azon túlzásoknak is, a mennyire őket a ker. szellem áthatotta, erkölcsi motivum volt az alapja. Absolutbecsű erkölcsi jót akart ez askesis teremteni, p. o. a manicháismus, tehát épen azt, a miből a pessimismus világnézetében semmi sincs. A világot kerülő askéták ajkain megzendültek vallásos erkölcsi érzelmeket keltő, Istent dicsőítő hymnusok. Hol van itt pessimismus ? A keresztyénség hirdette bizonyára a világba lépése óta mainapig a világtóli visszavonulást, s kell is, hogy hirdesse, hanem az istentelen világnak kerülését, azon emberiségnek megvetését, mely célját a jelenben, a világ vágyában, világias érzületének kielégítésében keresi. Nem érti tehát itt a keresztyénség sem a kosmikus, sem a társadalmi, hanem csakis a bűnös, a gonosz világot. Nem a szellem és az anyag ellentétei a keresztyénségnek, hanem szellem és érzékiség, a ^test*, s a test ismét erkölcsileg s nem physikailag véve. A keresztyénség a világnak igazi méltatása. A világ parányi az örökkévalóságra, de végtelen fontos az üdvösségre való tekintettel. Jobb tehát lenni, mint nem lenni! A keresztyénség a világot az örökkévalóság fényében tekinti, s ezzel a vágy s az érzékiség le van győzve. A Krisztusban éljünk, mert ő az Élet! Krisztus Urunk az emberi létnek absolut becsét hirdette, az előtte működő görög classikusok, p. o. Sophokles nem tudnak arról semmit. Az Igazság szolgálataban az Úr meghagyása folytán akarunk mi is *) Schopenhauer rendszerébea Istennek nincsen semmi helye. Nála az akarat az egyedül létező. Sz. M. *) »Drachen und Liigensclnvanz* Luther eredeti kifejezése a a smalk. cikkekből. Sz. M.