Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

697 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 kiismeret, szabadság és a mi magyar — meg tudták őrizni függetlenségüket s megmenteni vallásuk hamisittatlan tanait és egyházunk jogait. Amit ők bátor magatartással megmentettek, azt nekünk eszélyes belátással kell fenntartani. Első helyen kötelességünk bebizonyítani azt, a mit sokan kétségbe vonnak, hogy hitfelekezetünk a kor színvonalán álló rendezett államformával szemben nem hogy feloszlató irányzatokat vallana, de sőt közvetve az által, hogy a felvilágosodott vallásosságot, a keresztyéni türelmességet, a magyar műveltséget terjeszti, egyik legbiztosabb eszköze és támasza az alkotmányos magyar állam megszilárdulásának. Ez irányban is hatni, tartom én e helyen kötelességemnek; meg vagyok győződve, hogy e téren is találkozni fogok igen tisztelt elnöktársammal, kit egyszersmind arra kérek, hogy ez uj állásomban engem, ki az egyházmegye ügyeiben ma még teljesen járatlan vagyok — bölcs tanácsával, ügyismeretével, közigazgatási jártasságával segíteni, támogatni szíveskedjék. Általában csakis azon reményben van bátorságom ez állást elfogadni, hogy ugy az egyházmegyei tanács minden tisztelt tagja, valamint ez egyházmegyebeli hitsorsosaim, midőn egyfelől szívesek lesznek hivatalos eljárásomban támogatni, — másfelől elnézők is lesznek, ha tul elfoglaltságom folytán nem volnék képes mindig annyi időt szentelni az egyházmegye ügyeinek, mint szeretném. Ezek előre bocsátása után egyszerű, de őszinte szavakban hálás köszönetet mondok a nagytiszteletü egyházmegye közönségének e megtisztelő bizalomért. Önöket pedig tisztelt tiszttársaim, az egyházmegye tanácsának tagjai, felkérem, szíveskedjenek engem baráti körükbe befogadni.* Az egyházmegye nevében Szilágyi Benő főjegyző üdvözölte igen sikerülten, talpra esetten emelve ki többek közt : ,hogy személyéhez azzal a tudattal ragaszkodik az osztatlan közbizalom, mikép ő, a ki sirból szebb életre tudott támasztani egy nagy elpusztult várost, ennek a nem nagy, de központi fekvésénél fogva kiváló fontosságú egyházmegyének további virágzó fejlődését is — a jelen nehéz átmeneti korban — sikerrel munkálandja majd.' Felmerült a kérdés, váljon a segéd-esperes ki eddig is tanácsbiró volt felesketendő-e? A többség ugy döntötte el, hogy nem. Ifj. Teleky József gróf tette le ezután a hivatali esküt, s rövid, de buzgó, szívből fakadó, szivekbe talált beszédével meghódította a közérzületet, s azon meggyőződést keltette fel, hogy egyházunk életében a dicső emlékű család méltó representálóját találtuk fel benne. Az uj tisztviselők letevén esküjöket, letárgyaltatott az esperesi jelentés : két veszteséget regisztrált a tavaszi közgyűléstől eltelt rövid pár hóról; Bálint József r.-palotai, még életerős korban elhunyt lelkész, és Machik Gyula (kosdi) ifjú tanitó tértek meg Istenhez ; haláluk felett midőn a közgyűlés kifejezést adott fájdalmának, egyszersmind helybehagyta az elhagyott állomásokra vonatkozó esperesi intézkedést. A tótfalusi ismétlő iskola ügye már 16 éve kisért ezen zöld asztalnál. A község is, az egyház is, egyik a másikra óhajtja hárítani a felállítás dicsőségét. Ez állapot megszüntetése az egyház kötelmévé lett téve ismételten, s a végrehajtás elodázhatlan keresztülvitele esperes ur gondjává tétetett. Sajnos jelenség, hogy ismét 3 egyház készül iskoláit községivé, illetve államivá alakitani át, R.-Csaba, Ócsa, Monor. Nem vagyunk elfogultak, de alig csalódunk, ha hagyományos szegénységünk mellett ezen törekvésben az áldozatkészség hűlésére is következtünk. Vigyázzunk, nehogy a fejsze a fáknak gyökerére vettessék. A domeszticai bizottság jelentése szerint begyült eddig 1603 fit 37 kr., két egyház nem küldött még semmit. Eddig egy lélekre esik 5.8 krajcár. Az aláírások helybenhagyattak, azonban a szűkesen adott egyházak nagyobb áldozatkészség kifejtésére utasíttattak. Figyelembe ajánljuk erre vonatkozólag a törvény 219. §-át mely határozottan megmondja ez adózásról, hogy nem egyházak, de személyek adója ez. Érdekes volt a budai I. és II. kerületben lakó hitfeleink levele, melyben előadják nem lankadó buzgalmukat egy önálló anyaegyház szervezése körül. Osztatlan meleg rokonszenv kiséré a nemes törekvést, s átalános volt a jelenlevők óhaja, bár a közel jövőben elmondhatnánk már: „resurrexit.4 Pomázról volt egy kinos iigy, melynek behozói, az esperesi eljárást is megtámadták, azonban az esperesi correct eljárás helyeslése mellett a zavargók elutasittattak. Több kevésbbé fontos ügy letárgyalása után ezen rendkívüli gyűlés, d. u. 3 órakor összezsugorodott érdekeltség mellett záratott be. . ... s ... .ly. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye f. évi őszi közgyűlése. Nevezett egyházmegye f. évi október 15-én tartotta közgyűlését Huszton. Az esperesi rövid, de buzgó ima után Várady Gábor egyhmegyei gondnok ur nyitotta meg a gyűlést. Beszédében megemlité, hogy hitünk megőrzésére, a valláserkölcsi elvek terjesztésére s azoknak a közéletben megvalósítására soha sem volt nagyobb szükség, mint most, midőn egyfelől az ultramontanismussal kell kemény harcot folytatnunk, másfelől a socialismus vészes következménye, a nihilismus fenyeget. A figyelemmel kisért és megéljenzett megnyitó után az egyházmegyei világi aljegyzőre beadott szavazatok felbontásával megbizott bizottság terjeszté elő a szavazás eredményét, mely szerint emiitett aljegyzővé Varga János választatott, ki is esküvel iktattatott hivatalába. Gyűlésünk örömmel fogadta körébe a szépreményű ifjút, abban a hitben, hogy benne egyházi ügyeink iránt lelkesedni tudó férfiút nyert. A gyűlés fontosabb tárgyai voltak ezek után, az esperesi jelentésből a t.-váraljai és gyulai lelkészválasztások ; amoda Csernák István esperes, ide Bikki Ferenc nagybányai segédlelkész választatott, mindketten véglegesen megerősíttettek uj állomásukon ; továbbá a vallássérelmi ügyek. Itt a magyarországi protestantismus határszélén ilyenek is vannak, még pedig bő számmal. Régebbi gyűléseinken az ily ügyek csak nagyritkán fordultak elő, de most tömegestől jöttek; előbb megvolt a különböző vallásfelekezetek közt a béke, most a viszálkodás magvai hintegettetnek. Nem egy hang nyilatkozott ugy a gyűlésen, hogy itt egy szervezett támadással állunk szemben, mely célul tűzte ki, hogy ref. egyházunknak még haldokló tagjait is elfoghassa. Tárnáról és Bökényből jelentik, lelkészek, hogy náluk a vegyes házasságból született gyermekeket illetéktelenül keresztelték és anyakönyvezték a plébános urak; a tiszaujlaki lelkész élőszóval jelenti, mert az esperesi hivatalhoz küldött levele a postán elveszett, hogy egy ref. leányt a pápista pap megkonfirmált. Mindezeknél nagyobb megütközést keltett a kökönyösdi eset, hol a pápista pap egy nagy betegségben levő nőt áttéritett, sőt meghalván a nő, azt el is temette, a nélkül, hogy a ref. lelkész ezek; ről tudott volna valamit. Érdekes volt a r. kath. pap le-