Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

1387 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 mezéssel is ellenkezik. S ez a második okom, a miért nem osztozhatom abban, s a magamét fenntartom. A szóban levő szakasz b) pontja ugyanis nemcsak a lelkészválasztási, hanem a tanitóválasztási ügyeket is az egyházmegyei közgyűlés tárgyai közé sorozza. S ugyanezen zsinat, megalkotván a közoktatási szervezetet, annak 65-dik §-ában azt mondja: ,az egyházmegyei közgyűlés: a megválasztott rendes tanítókat hivatalaikban megerősíti s intézkedik a tanitóválasztásoknál felmerülő kérdésekben.® S miután a kérdéses szakaszban a lelkészválasztási ügyek, a tanitóválasztási ügyekkel egy kalap alá vannak véve : az egyházmegyei közgyűlésnek nem képezhetik kevésbé - tárgyait a lelkész-, mint a tanitóválasztási ügyek. Ha tehát az egyházmegyei közgyűlésnek joga van a tanitóválasztásokat megerősíteni s dtaldban a választási kérdésekben intézkedni: a lelkészválasztásokra nézve sem lehet kisebb joga. Mert az egyházmegyei közgyűlésnek hatáskörét a 43. § szabja meg; a közoktatási szervezet 65-dik §-a pedig a kérdéses ügyeket csak oda utasítja, a hová tartoznak. Igaz ugyan, hogy a lelkészválasztási törvényben nincs szó a megerősítésről, de van a megsemmisítésről; ám a közoktatási szervezetben meg a tanitóválasztások megsemmisítéséről nincs szó, hanem csak a megerősitésről. De valamint ez utóbbi körülményből nem követke- , zik az, hogy az egyházmegyei közgyűlésnek megsemmisítési joga ne volna a törvényellenes választásokkal szemben ; ugy az előbbi körülményből meg nem következik az, hogy a törvényes választásokat meg ne erősíthesse. Igaz ugyan, hogy a lelkészválasztási törvény nem utalja t

szó szerint1

a lelkészválasztás megerősítését az egyházmegyei közgyűléshez; de a bekeblezést sem utalja oda, sőt az egész lelkészválasztási törvényben még csak szó sincs róla; tehát ha ez utóbbiból nem következik az, hogy a még be nem kebelezett, de megválasztott lelkészek be se kebeleztessenek : ugy az előbbiből nem következik az, hogy meg sem erősítendők. Ám, ha nem is szó szerint, a megerősítés szóval, de a lelkészválasztásokat mégis csak az egyházmegyei közgyűlés elé utasítják a lelkészválasztási törvények az által, hogy a törvény 203. §-a értelmében a két példányban vezetendő választási jegyzőkönyvek egyike, az egyházmegyére fölterjesztendő az esperes által. Tehát az egyházmegyének egy extra-példány jár. Miért ? Talán, hogy ez a ,néptömeg* azt is láthassa egyszer világi életében, hogy minő a beirott papiros ? — — — Vagy talán azért, mert mint felső hatóságnak extra szava van ahhoz a választáshoz f Igen azért, hogy az a jegyzőkönyv a közgyűlés tárgyai közé fölvétetvén, az esperesi jelentéssel együtt tárgyaltassék. S ez a harmadik okom, nézetem mellett megmaradni. Mert a mi a közgyűlés elé fölterjesztetik: az annak tárgya; a közgyűlés tárgyai felett pedig joga van annak határozni; a mi fölött határozhat, az hatáskörébe tartozik; ergo: a lelkészválasztási jegyzőkönyvekben foglalt választási tények felett határozni az egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig nemcsak a törvénytelen választásokról szóló, és nemcsak azon jegyzőkönyvek, melyek arról tanúskodnak, hogy az illető gyülekezet nem választott, terjesztendők fel az egyházmegyére, hanem a törvényesek is; mert a fölterjesztést a 203. § minden jegyzőkönyvre nézve rendeli: tehát minden választás feletti határozás joga az egyházmegyei közgyűlést illeti. Tehát joga van a választásokat nemcsak tudomásul venni, hanem a törvényeseket, — a jegyzőkönyv és esperesi jelentés alapján — végleg megerősíteni; a törvénytelenek felett pedig, — ugyancsak a jegyzőkönyv és consistoriumi Ítélet alapján — a megsemmisítést kimondani. Önként értetik, hogy a felebbezés nincs kizárva, s mindig a felsőbb biróság, illetőleg hatóság ítélete, illetőleg határozata érvényes, az én felfogásom szerint. Annak, hogy az egyházmegyei megerősítés csak formasággá fog sülyedni, én csak örülni tudnék, mert ez arról tenne bizonyságot, hogy az esperesek oly törvényesen járnak el, hogy eljárásukhoz még csak szó sem fér; — attól pedig, a miről a nt. esperes ur — a közgyűlés iránti ellenszenvénél, hogy ne mondjam gyűlöleténél fogva — fél: én nem félek. Mert én nem tartom az egyházmegyei közgyűlést profanum vulgusnak, hanem tartom egy tisztességes testületnek, melyről nincs okom fel nem tenni, hogy mikor a világi bíróságok ítéleteit is respectálni kell: n saját bíróságának ítéleteit nem respectálná. Ugyanazért most, midőn arról beszélünk, hogy ki tegye fel a torony tetejére a gombot: túlságos aggodalomnak tartom, afelett epekedni, hogy hátha összedűl a torony 1 Szoboszlai Géza. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. F. hó 14-én d. e. 10 órakor nyittatott meg Sípos Pál esperes ur buzgó imája után Váradi Károly helyettes gondnok ur által. A gyűlés constítuáltatván, a szavazatbontó bizottság jelentése olvastatott fel. Megválasztattak : egyházmegyei gondnokká Tisza Lajos gróf, segéd-esperessé Szántó János kosdi lelkész, egyházmegyei egyházi tanácsbiróvá Váry Sándor tótfalusi lelkész, egyházmegyei számvevő, világi aljegyzővé Teleki József gróf, ügyésszé Váradi Béla fővárosi ügyvéd urak. Gondnok úrért küldöttség ment, mely a megválasztottal csakhamar visszatért, s ő — letéve az esküt — elnöki székét lelkes és mindenkit megragadó, kitörő éljenekkel sokszor félbeszakított e beszéddel foglalta el: , Nagy tiszteletű egyházmegyei közgyűlés I Volt alkalmam már nyilvánosan kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy protestáns embernek nem függ szabad tetszésétől el vagy el nem vállalni valamely egyházi hivatalt, melyre hitsorsosai felhívják, — korlátozza szabad akaratát a kötelességérzet. En tehát — a mennyiben csekély erőm engedi — megkísérlem ezen ujabb megtisztelő állásnak is megfelelni. Két esetben azonban kényszerítve látnám magamat ez állástól visszavonulni. Először, ha azt tapasztalnám, hogy túlbecsültem csekély erőmet és tehetségemet és a már is több felölről irányomban támasztott igények mellett minden igyekezetem mellett sem volnék képes ez uj állásból kifolyó kötelességemnek eleget tenni; — másodszor, hogy ha arról kellene meggyőződnöm, a mitől ugyan nem tartok, hogy az egyházmegye és egyházközségek ügyeinek intézésében, hitsorsosaink tanításában és vezetésében az erre első sorban hivatottak részéről a valláserkölcsi és egyházi örök célok a mulandó politikai pártcélok elérésének rendeltetnének alá, avagy az egyházi hivatalos állás adta befolyás épen azok szolgálatába szegődnék, a mi által a keresztyéni valláserkölcscsel merőben ellenkező viszálkodások, egyenetlenkedések állnának be az egyházmegyében — ugy általában a magyar protestantismus, mint hitvallásunk tekintélyének és az egyházmegyének kárára és kisebbítésére. — Méltán büszkék lehetünk rá, hogy a protestantismus egyik fontos tényezője volt annak, hogy a magyar államiság és nemzet a viharok között is megállott, hála érte az isteni gondviselés után, azon vezérférfiainknak, kik ama viszontagságos időben, midőn a kormányhatalom egyaránt tort minden ellen, a mi lel-