Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

1257 Ezután a gyűlés végén került tárgyalásra az anyakönyvek magyarul vezetésének kérdése, melyben hosszas élénk vita támadt, mig végre is a határozatot a jövő évi egyetemes gyűlésre halasztották. A tiszai egyházkerület ugyanis azt az indítványt tette, hogy az egyetemes gyűlés az összes hazai evang. egyházakat kötelezze, hogy anyakönyveiket magyarul vezessék. Ez indítványt annak idején megküldötték a kerületekhez véleményadás végett, hogy ezek alapján határozhasson az egyetemes gyűlés. A mai gyűlés folyamán a tiszai kerület indítványa után felolvastatott először is a dunáninneni egyházkerület véleménye, mely a tiszai indítvány ellen nyilatkozott, még pedig 5 esperesség szavazott a kerületben ellene s három mellette. Szeberényi Gusztáv a bányai kerület nevében kijelenti, hogy az anyakönyvek kötelező magyarosítása mellett nem határozott, de óhajtandónak tartja, hogy minden egyházban magyarul vezettessenek az anyakönyvek, miután a bányai kerületben már mindenütt magyarul vezetik. Karsay Sándor a dunántuli kerület nevében pártolja a tiszai kerület indítványát. Szentivdnyi Márton liptómegyei főispán ismertette a dunáninneni kerület azon viszonyait, melyek a tiszai kerület indítványára okot adtak. A nevezett kerületben ugyanis öt esperességben a legtöbb egyház anyakönyve tótul vezettetik; de ennek nincs semmi politikai jelentősége. A tót nép zöme általán távol áll a nemzetiségi velleitásoktól s a nép sympathiái vagy apáthiái attól függnek, hogy miként informálják. A hol eddig behozták a magyar anyakönyveket, ott is maguktól tették s a hol akként fogják informálni a népet, hogy a magyar anyakönyv s a magyar keresztlevél az ő érdekeinek felel meg, ott el fogja önként fogadni; de a hol azzal rémitik a népet, hogy a magyar anyakönyvet a magyar istenitisztelet fogja követni, ott nem fogadja el a nép. Ha nem erőszakoljuk rá, ép ugy meg fog barátkozni a tót nép a magyar anyakönyvvel, mint megbarátkozott a magyar óvodákkal, elemi és polgári iskolákkal, kormányunk e legszerencsésebb intézményeivel. Különösen Liptómegyében annyira haladt már is a fiatal nemzedék magyarosítása, hogy alig lehet rá ismerni. Reméli tehát a szónok, hogy a magyar anyakönyvek is mihamar be fognak következni. Ravidr Dániel indítványt terjeszt be, hogy a dunáninneni kerület kényszeríttessék az anyakönyvek magyarrá tételére. Káldy Gyula oly értelmű indítványt nyújt be, hogy a határozat egyelőre tartassék függőben, de mondja ki, az egyetemes gyűlés óhajtását, hogy a dunáninneni kerületben is magyarul vezettessenek az anyakönyek. Geduly Lajos a dunáninneni kerület szuperintendense — abból kiindulva, hogy nem quid juris, sed quid consili — nem akarná erőltetni a dolgot, mert nem minden községben ur a lelkész, sok helyen maga a község fogna ellenszegülni a magyarosító határozatnak, ekkor esetleg a kormánytól kért karhatalommal kellene annak érvényt szerezni. Földvdry Mihály alispán nem azt keresi, hogy quid consili, hanem quid officii. Rosszalja a túlságos óvatosságot, melyre nézve sokszor igaz a vád, hogy az evangélikusok gyűlésén nem tudnak erélyesen határozni. Itt a fennforgó ügyben a haza iránti kötelességről van szó s ebből kifolyóleg pártolja a tiszai kerület indítványát. Hrabovszky árvái esperes kéri az egyetemes gyűlést, hogy ne erőltesse a dolgot, mely lassanként ugy is halad magától. Hunfalvy Pál sem pártolja a tiszai kerület indítványát, mert jogunkat az csak jobban biztosítja, ha jogunkból néha engedünk valamit. Czékus szuperintendens a tiszai indítvány mellett szólal fel. Végül azonban Prónay Dezső elnök a következő szavaival a vitát egyszerre elvágta : Az kétségtelen, hogy az egyetemes gyűlésnek joga van ez ügyben határozni; csakhogy az indítvány a kerületekhez utasíttatott véleményadás végett, tehát az egyetemes gyűlés csak ezen vélemény meghallgatása után határozhat. Mivel azonban csupán három kerület nyilvánította véleményét a tiszai, dunáninneni s dunántuli, mig a bányai kerület határozott véleményt nem mondott, az egyetemes gyűlés nem is határozhat most; indítványozza tehát, hogy utasittassék a bányai kerület határozott véleményének a jövő évi egyetemes gyűlés elé való terjesztésére. Az egyetemes gyűlés ebbe belenyugodván az egész nagy vihart keltett ügy eldöntetlen maradt. (Harmadik nap okt. io.) Prónay Dezső br. 10 órakor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy Geduly szuperintendens sürgős ügyekben elutazván, Karsay szuperintendens lesz szives az elnöki széket elfoglalni. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítéséről történt intézkedés után tárgyalás alá veszik a tiszai kerületnek amaz indítványát, mely az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének csupán magyar nyelven való szerkesztésére vonatkozik. Mivel ez indítványt a dunáninneni egyházkerület kivételével a többiek pártolják, a szavazat több ség alapján az egyetemes gyűlés is elfogadja azt és igy a tót és német fordítás elmarad. Az egyetemes gyűlés a rozsnyói kerületi árvaháznak segélykép 200 frtot rendelt kiutalványozni. Tárgyalás alá kerültek azután az egyházi törvényszékhez benyújtott felebbezési ügyek. Omaszta József ügyvéd felebbezése, mivel az nem rendes uton nyújtatott be, visszaadatni rendeltetik. Scholcz András králóczi lelkész az egyetemes gyűlés 1869-ik évi egyik határozata ellen fölebbez. Az ügy hiányos fizetésből folyó kár talanitás iránt folyt. Scholcz ez ügyet már számtalanszor hozta az egyetemes gyűlés elé s mint mindig, ugy most is elutasittatott, mivel a múltra nézve kártalanítási igénye a fennálló intézkedések értelmében nem lehet, továbbá, mert az ügy konzisztoriális uton már elintéztetett. — Jeszenszky Pál szepesiglói tanár felebbezést jelentett be a miatt, a miért lelkészi funkcióitól fölmentetett, fizetésétől megfosztatott s lelkészi lakásából kitétetett. Ez azért történt, mert Jeszenszky Pál ugyanazon helyen tanár is volt s annak idején az egyházközség a vele kötött szerződés záradékaban kikötötte, hogy a lelkészi állásra vonatkozó rendelkezési jogot fenntartja. Az egyetemes gyűlés Czékus István szuperintendens, a szepesiglói esperesség felügyelője, Győry Elek, Hunfalvy Pál s mások felszólalásai után azt határozta, hogy az eddig ez ügyben hozott határozatok megsemmisíttetnek s az ügy rendes egyházi törvényszéki útra utasittatik. — Csép község panasza nem illetékes uton adatván be, visszautasittatik. Az egyetemes pénztár pénztárnoka mellé az egyetemes gyűlés ellenőri állást szervezett, 150 forint fizetéssel.