Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

1289 azt mondjuk, hogy ő bizonyosan nem kérte, s a mit alkotmányos országban a királyi elismerés ad, mely a felmentő kéziratban különben is oly megtisztelő módon nyilatkozik — azt el nem fogadni nem lehet s nem szabad. Hogy ez a több százados jó szokás alól kivételt képezne — az nem áll. A „több százados szokás® ugyan az volt, hogy protestáns szuperinsendenseink, vagy püspökeink, a kormány és az uralkodók részéről nem csak elismerésben vagy kitüntetésekben nem részesültek, hanem megvettetés, el nem ismertetés volt osztályrészök s nem egyszer üldöztetést szenvedtek. Ezek az idők, „hála Istennek elmultak« ne örüljünk-e, hogy elmultak, ne reméljük-e, hogy örökre elmultak? Az „ujabb® szokás azonban az, hogy a mi püspökeink minden kivétel nélkül királyi tanácsosi — s azzal együtt nagyságos (az erdélyi püspök az állami szokás szerint méltóságos) cimet kaptak. S vájjon egy Nagy Péter, Kun Bertalan, Révész Bálint, Pap Gábor, feladták-e tiszteletre méltó puritán gondolkodásukat és jellemöket, feladták e függetlenségöket, a miért a királyi tanácsosi és a nagyságos cimet elfogadták ? Csak egyedül Szász Károly megrovandó-e azért, hogy elfogadja, a mit neki hosszas, s „hü és buzgó® szolgálataiért a királyi elismerés ad ? Neki ugyan királyi tanácsosi és nagyságos cimet — mint többi kollegáinak nem adhatott ő felsége, mivel ez reá nézve, eddigi ciméhez képest degradálás lett volna; de mi azt hisszük, nekünk protestánsoknak örülnünk kell, ha a mi bizodalmunknak választottjai a koronás király részéről is elismerésben részesülnek ; ha azoknak, kiket mi tiszteletes vagy főtisztelendő cimmel ruházunk fel, a korona részéről is olyan társadalmi állás biztosíttatik, a minők a korona (mely egyházi címeket, kivált protestáns egyháziakat nem osztogathat) adhat a mi embereinknek is. Azt szokás mondani, ne légy királyibb a királynál; mi pedig azt mondjuk az Egyetértésnek, ne legyen puri tánabb — pl. Révésznél vagy Kun Bertalannál 1 Az ág. evang. egyház egyetemes gyűlése. (Második nap okt. 9.) Legelőször a tanügyi bizottság jelentését olvasták fel. A jelentés statisztikai adatokban tünteti fel az ág. evangelicus egyház tanügyi viszonyait. Az egyház kezelése alatt 9 nyolcosztályu főgymnázium, egy 6 osztályú reálgyinnásium és 3 algymnásium, összesen tehát 19 középiskola van ; ezenkívül 2 hittani intézet, 5 tanítóképző s egy jogakadémia, összesen tehát 28 közép- és felső iskola. E felekezeti iskolák közül 22-ben kizárólag magyar a tannyelv, kettőben német magyar s négyben tülyomólag német a tannyelv. A felső iskolákban működik 156 rendes, 12 segéd, s 92 melléktanár, összesen tehát 260 tanár. A tanárok fizetése 5000 frttal szaporodott a mult évihez képest. A tanárok fizetése Budapesten e legnagyobb 1600 frt, a legkisebb 400 frt s átlagos fizetés 721 frt. Az ág. evang. tanintézetek összes jövedelme 327684 forint 14 kr és 28 darab arany; kiadása 322367 frt 2 kr és 28 drb arany, a többlet tehát 5317 frt 3 kr. A tanintézetek tőkéje 1770686 frt 30 kr. A tanintézetek tőkéje tehát örvendetesen szaporodott. Az uj középiskolai törvénynek az ág. evangelikus iskolákra gyakorolt üdvös befolyását kiemeli a bizottsági jelentés. A győri 3 osztályú gymnasiumot megszüntették s e helyett a győri egyház inkább a népiskolákra fordítja gondját. A sajó-gömöri 3 osztályú gymnásium is megszűnik, de Szentiványi Miklós 50000 frtot ndott e célból, hogy ez iskola gazdasági tanfolyammal egybekötött felekezeti polgári iskolává alakittassék. A jelentés e részét élénken megéljenezte a gyűlés. — Az ágost. evangelikus gymnásiumokban a lefolyt évben 4625 tanuló volt beirva. Ezek közül vizsgálatot tett 4074 tanuló és pedig jeles eredménynyel 635, jó eredménynyel 1112, elégségessel 1442 s elégtelennel 867. Érettségi vizsgát tett 323 tanuló. A tanulók vallási statisztikája a következő számadatokat nyújtja: ág. hitv. 2057, helv. hitv. 550, katholikus 709, görög kath. 34, gör. kel. 53, zsidó 670. — A felekezeti népiskolák emelkedtek a lefolyt évben. Ezekbe 145,000 tanköteles gyermek közül a lefolyt évben 127,520 gyermek járt, átlag véve 87%. Az iskoláztatás legjobban áll a dunántuli kerületben. Itt a tanköteles gyermekek 97-5%-a

ját* iskolába. Népiskolai tanitó volt 1505. Egy tanítóra tehát átlag 77 tanuló esik. A népiskolák száma 1365 volt, s ezek jövedelme 645217 frtot tett ki. Prónay elnök indítványára a tanügyi bizottságnak s különösen a jegyzőnek munkásságáért köszönetet mondott a gyűlés s ezenkivül jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak Szentiványi Miklósnak a sajó-gömöri iskolara adott 50,000 írtért. Ezután a theologiai bizottság jelentését olvasták fel. Zsilinszki Mihály a jelentés tárgyalása közben fölemlítette, hogy a theologiai intézetből nem kerülnek ki a megkívántató készültséggel a növendékek, a minek legfőbb okát abban találja, hogy az akadémián a tanárok nem tankönyveket, hanem legtöbbnyire csak kéziratokat használnak. Csecsetka Sándor theologiai akadémiai igazgató feleletében kiemeli, hogy a theologiai tanárok kéziratban meglevő vezérfonalaikat s tankönyveiket nem nyomathatják ki, mert a kör szüle s ily munkák kiadására a kiadók nem vállalkoznak. Hunfalvy Pál a tankönyvek hiányait igen érzékenynek, de pótolhatónak tartja. Különösen hangoztatja azt, hogy a theologiai intézetek rendszeres egyházi jogtannal, dogmatika theológiával nem bírnak. Azt indítványozza tehát, hogy a theologiai tankönyvek ügye a tanügyi nagybizottsághoz tétessék át. A bizottság tegye tanulmány tárgyává az ügyet s intézkedjék azon módozatok felől, melyek az egyházi szakirodalom emelésére hathatnak. A tárgyhoz többen is hozzászólottak. Prónay Dezső báró kívánatosnak tartja, hogy a protestáns egyházi szakirodalom nagyobb arányokban fejlődjék. Sajnálatos körülményül említi föl, hogy a szakirodalom gyorsabb fejlődésére akadályozólag hat azon szük kör, melyben mozog. Fájdalom, az ág. evangélikusok kevesen vannak s szegények s a szakirodalom fejlesztésére sokat nem áldozhatnak, kívánatos azonban hogy a fejlődés minden rendelkezésre álló eszközzel előrnozdíttassék. Az egyetemes gyűlés Hunfalvy Pál indítványát fogadta el. E szerint a protestáns theologiai szakirodalom fejlesztése a tanügyi nagybizottság figyelmébe ajánltatik, s gondoskodására bizatik. A bizottság tanulmányozza e kérdést, s annak idején terjeszsze tapasztalatait a közgyűlés elé. Czékus István tiszai szuperintendens kerülete részéről bejelenti, hogy az eperjesi theologiai tanintézethez még egy évi tanfolyam csatoltatott. A tanintézet tehát most már 4 évfolyamú s hozzá tanári állomás is szerveztelett. Kéri ezt tudomásul venni. Prónay Dezső báró a haladást örvendetes tudomásul kéri venni. Doleschall Sándor kétségbe vonja azt, hogy az 80*