Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

1271 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1272 kezeteknek szellemére a lelkész gyakorol döntő befolyást. — Legyen ezért főtörekvésiink az, hogy egyházunk oly buzgó lelkészekkel bírjon, a kik gyülekezetük körében hirdessék mindenekelőtt az evangelium magasztos tanait; de a kik e mellett soha se feledkezzenek meg arról, hogy az országban a felebaráti szeretet törvényeinek megvalósítását az által fogják leginkább megközelíteni és előmozdítani : ha a haza különféle anyanyelvű polgárai közt ébren tartják az összetartozás érzetét, és fel tudjak kelteni a — haza szeretetét 1 Arra nézve pedig, hogy minők legyenek lelkészeink, azon intézetek lesznek kétségkívül a legnagyobb befolyással, melyekből e lelkészek kikerülnek. Fordítsuk tehát főfigyelmünket a theologiai akadémiánkra; legyen ez nemcsak a tudományok felszentelő csarnoka, melyben az evangelium magasztos igazságai magyaráztatnak : hanem legyen ez egyúttal oly intézet, mely hazai közművelődésünknek is szolgálatot tesz. Azon kérdések közül, melyek egyházunkat kiválóan érdeklik, nem először merül fel e helyen Horvát-Szlavon- j országok területén lakó hitsorsosaink helyzete. Elődöm, nagyemlékű néhai Radványszky Antal báró is utalt már arra, és felhívta az egyetemes gyűlés figyelmét e hitsorsosaink állapotára. Két egymástól lényegesen különböző helyzet forog fenn, s ez eltéréshez képest más-más álláspontot kell nekünk is elfoglalni. Egyrészről teljes mértékben figyelembe kell vennünk az 1868. évi XXX-dik törvénycikknek rendelkezését, mely Horvát-Szlavonországnak egyházi kérdésekben autonómiáját fenntartja, másrészről nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy léteznek oly egyházaink, melyekre az 1791. évi XXVI. t.-cikk annak világos rendelkezése szerint kiterjed s melyek tényleg egyházkerületeinkhez beosztva, egyetemes egyházunkkal is szerves összefüggésben vannak. Messze vezetne, ha nevezett országok területén lakó hitsorsosaink helyzetéről egyházi szempontból bővebben kívánnék szólani; de időszerűnek tartom annak kijelentését, a mit szorosan meg kell tartani, miszerint egyrészről bármily rokonszenvvel kisérjük horvát-szlavonországi hitfeleink törekvéseit, az 1868: XXX. t. c. altal elénkbe szabott korlátot teljes mértékben tiszteletben kell tartani; de nem kevésbbé kell ügyelni arra is, hogy azon gyülekezetek, melyek az 1791 : XXVI. t. c. alapján, — habár Szlavóniában feküsznek — egyházunk tagjai s ezen törvényes kapcsolatban s abból folyó jogaiknak zavartalan élvezetében megtartassanak. A több ízben éljenek által félbeszakított beszéd után fölolvastatott az elnöki évi jelentés, mely szószerint a következőleg hangzik : Mult évi október 10. és következő napjain tartott egyetemes gyűlésünk óta egyházunk körében felmerült fontosabb eseményekről van szerencsém a következőket jelenteni: I. A gymnáziumok és reáliskolákról szóló 1883. XXX. törvénycikk már a mult évben életbe lépvén, ez évben tartott érettségi vizsgálatokon a tő; vény értelmében a kormány képviselője is jelen volt; fontos forduló pontot képez ez tanintézeteinknek életében, melyeknek helyzete nem csekély mértékben változott. Ma még tanintézeteink ezen megváltozott helyzetének gyakorlati következményei természetesen nem jelentkeznek teljes mértékben és igy a jövő kérdése marad, vájjon tanintézeteink fejlődésüknek ezen ujabb korszakában teljes mértékben fogják-e azon szolgálatot tenni egyházunknak, melyet a múltban tettek, a mely szolgálatok reményében tartja fenn azokat egyházunk, gyakran rendkívüli áldozatokkal. 2. A mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 5-dik pontjában foglalt határozattal kiküldött egyetemes tanügyi bizottság üléseit 1884. évi január havában tar totta meg. Ezen bízottság által az érettségi vizsgálatra vonatkozólag kidolgozott javaslat, az egyetemes gyűlés határozatához képest közvetlenül a nagym. vallás- és közokt. minisztériumhoz terjesztetett fel; a bizottság egyébb javaslatai pedig a kerületekkel közöltettek. 3. A mult évi egyetemes gyűlésen elrendelt feliratok felterjesztettek és pedig a) 5-dik pontban foglalt határozat értelmében, illetőleg mar az 1882. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 6. és 7. számú határozataival elrendelt felirat a helv. hitv. testvéregyház konventjének elnökével, nagym. br. Vay Miklós főgondnok és Nagy Péter püspök úrral egyetértőleg megallapittatván, mint hazai mindkét hitvallású evangeliumi egyház közös felirata lett a nm. miniszterelnök úrhoz felterjesztve. Ezen feliratnak a miniszterelnök ur részére való atadását br. Vay Miklós ur vállalta magára ; b) az illetéktelen keresztelésekre nézve benyújtott felterjesztésünkre a nm. vallás- és közokt. minisztérium 24727/8. sz. intézvénye érkezett, mely tudtommal már az egyházkerületek gyűlésein is be lett mutatva; van szerencsém azt e helyen tisztelettel bemutatni. 4. Dr. Masznyik Endre tanári vizsgája t. évi január 29-én tartatott meg, mely vizsgánál jelen voltam s meggyőződtem, hogy theologiai akadémiank Masznyik úrban jeles erővel bir. A félév már vége felé járván, a theol. akadémiában ez időben már rendes előadasok nem tartattak s igy az alkalmat csak arra használhattam fel, hogy a theol. akadémia újonnan berendezett épületének célszerűségéről, megfelelő felszereléséről szerezhessek magamnak meggyőződést, egyúttal alkalmam volt arról is meggyőződni, hogy a theolog. akadémia hallgatóinak, a lelkészre nézve is nem csekély fontossággal biró zenében való kiképzésére és különösen az egyházi énekben való gyakorlására is nyujtatik alkalom, melyet az akadémia hallgatói megfelelően felhasználván, örömmel tapasztaltam az akad. hallgatóságnak az egyházi énekek előadásában való szabatosságát. 5. A Róth Teleki-féle ösztöndíj ez évben is szabályszerűen kiosztatott. 6. Az egyetemes pénzügyi bizottság az egyetemes pénztári számadasokat megvizsgálván, azokat általaban rendben találta, s a bizottságnak erről felvett jegyzőkönyvét van szerencsém bemutatni. 7. Az egyetemes törvényszék a dunáninneni egyházkerülettől felebbezett egy ügyben, név szerint Csasztko és Szobotiszt egyházak közt a Havran és Chvojnicsa irtványok hovatartozása iránt folytatott perében itélt; mindazáltal még érdemleges határozatot nem hozott s az ügyet a vizsgalat kiegészítése végett a dunáninneni egyházkerületi törvényszékhez utasította vissza. 8. Az erdélyi helv. hitv. egyházkerület igazgató tanácsa Nagy Péter erdélyi püspök gyászos elhunytáról értesített. Tekintve azon szívélyes, testvéri jó viszonyt, mely magyarhoni mindkét felekezetű evangelikus egyházaink közt fönnáll és melyet ápolni, fenntartani, megszilárdítani, s annak külsőleg is kifejezést adni utasításomhoz híven, de egyéni meggyőződésemnél fogva is mindenkor kötelességemnek ismerek : arra késztetett, hogy azon súlyos veszteség alkalmából, mely az erdélyi reformált egyházkerületet nagyérdemű püspökének, néhai Nagy Péter urnák elhunyta által érte, őszinte rész-