Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-21 / 38. szám

1225 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 122G * Az alsó-borsodi ref. egyházmegye hétfőn délután Miskolcon tartotta meg őszi rendes közgyűlését. A gyűlésen ugy a tanácsbirói, mint a lelkészi kar igen kevés számmal vett részt. A gyűlés legnevezetesebb mozzanata volt Mocsáry Lajos egyházmegyei tanácsbirónak ez állasáról való leköszönése. E lépését egyházkerületi tanácsbiróvá lett megválasztatásával és temérdek elfoglaltságával igazolja. Az egyházmegye azzal a kérelemmel vette tudomásul e lemondást, hogy az egyházmegyét erkölcsi és szellemi befolyásával továbbra is támogatni szíveskedjék. * Helyreigazítás. Széles Endre lelkész haláláról beküldött közlemény, hogy minél hamarább jusson nagyszámú ismerőseinek tudomására, azért küldetett be, midőn ravatalon feküdt. Minthogy azonban közbejött akadály miatt a sürgönyileg felszólított lelkészek meg nem jelenhettek, a Necrolog utolsó pontja ekép igazítandó: »A lelkészlakon Király Gyula helybeli h. lelkész imázott, a templomban Szél György av. újvárosi lelkész mondott remek gyászbeszédet, a temetőben ugyancsak helybeli h. lelkész tartott síribeszédet. — Király Gyula. NECROLOG. Vandrák András. (1807—1884.) Vandrák András 1807. január 24 én szül. Csetnelcen (Gömörm.), hol atyja, uradalmi tiszttartó létére nem igen bizott abban, hogy megbírhatja fia tudományos oktatási költségeit, s hajlandó volt őt más életpályára előkészíteni. E szándék azonban szerencsére meghiusult a fiúnak szellemi képessége, szorgalma és elfoithatlan vonzódása által az iskolához, nem különben édes anyjának határozottsága következtében. Vandrák szerencsés volt első tanítójában, Csetneken egy okos paedagogus: Kindisz vezetése alá jutni, szintúgy később, 12 éves korában, Henrici tanitója ugyanoly humánus, ügyes, oktató vezetése alá; ellentétben Gaall-al Kassán, kihez a német nyelv miatt adatott, szintúgy Batkával Rozsnyón, kiket a fiu, rossz velebánás miatt csakhamar elhagyott, mi ily gyenge korban, mély becsületérzés és nagy önállóságnak előjele. Tizenhét éves korában, a rhetorikában, a remek előadásu Farkas András, ki a latin klaszikusokat magyarázta és Mispál Gergely, ki a magyar nyelv iránt buzgólkodott, voltak kedves és szellemi fejlődésére jótékonyan ható tanárai Rozsnyón. Ezek néha Vandrák által helyettesittették magukat, s az ifjú iskolatárs tanítva tanult, s ekkor fogamzott meg benne a vágy : egykor tanár lehetni, mely célt sohase vesztett szemei elől; ez ösztönözte, lelkesítette folytonosan. Volt akkor Eperjesen két hires tanár egymásután : Karlovszky Zsigmond, kinek klaszszikus latin epigrammái ma is élnek sokak emlékében s ennek utóda : Greguss Mihály. Ez birt Vandrákra ellenállhatlan vonzerővel, az ő szájából hallani a filozofiai tanokat és a klasszikusok magyarázatát •— mellékesen Mayernél a theologiát és Csupkanál a jogot. Greguss volt az ő vezércsillaga, keblében titkolt óhaja ; hozzá hasonlóvá lenni. 1824 — 28-ig befejezvén a hazai iskolákban tanulmányait letette 1828. jul. 21-én Józeffy Pál szuperint! előtt Tiszolcon a papjelölti vizsgát (ez lévén akkor egyszersmind a tanárképesitő vizsga), két évig nevelősködött és 1830-ban elindult Jéna felé — hol kocsin, hol gyalog — hogy az ottani nagyhírű egyetemen befejezze magasabb tanulmányait. „Hol kocsin, hol gyalog*, mert a kontinensen akkor kezdődött itt-ott egy-egy rövid vaspálya építése; Vandrák pedig felvehette volna az athletikai klubb bármely gyaloglójával a versenyt, minthogy 5 negyedóra közben mindig képes volt 1 mértföldet haladni. Igy járta be — egy évet töltvén Jénában — Némethy Pál társával (később Pulszky Ferenc nevelője és az , eperjesi magyar társaság* mostani »Önképzőkör « későbbi alapitójával) a Rajnát, Thüringiát, Badent, Würtenberget és Bajországot a „Burschok* akkori szokása szerint, kik szégyennek tartották kocsiba ülni. Jénában hallgatta a németeknek Kant után mai napig egyik leginkább dicsőitett bölcsészét : Fries Jakabot, kinek ethikai nézetei és azoknak alkalmazott élete, irányadó mintául, például szolgáltak jellemének kifejtésére, ugy magán, valamint közélete lefolyásában. Megfeszített szorgalommal hallgatta ezenkívül Luden Henrik, Eichstaedt, Hase, Stöckl, Baumgarten, Reinhold és Schott előadásait. Igy került vissza 1831-ben ismét Eperjesre, tudománynyal, tapasztalatokkal gazdagon. Itt azonnal hasznát is vették az itju tettszomjas férfiúnak, midőn rá bízták a magasabb osztályokban előadandó »magyar literaturát4

. Es midőn 1832-ben őszszel Benczúr József választatott meg a grammatikai osztály tanárának, ezt félévig helyettesitette, mely alkalommal előkészítette abban az osztályban a magyar nyelv behozatalát, (Mint Greguss már elébb a felsőbb osztályokban.) 1833. augusztus 8-án teljesedésbe ment lelkének leghőbb vágya ; midőn bölcsészeti tanárrá megválasztatott; ez volt egyszersmind Gregussnak óhajtása, ki midőn innen Pozsonyba távozott, Vandrákra mutatva, mondá: „ezt válaszszátok utódomul, ez képes helyemet betölteni«. Terhes hivatás is volt ez, mert két osztályban (VII. és VIII.) kellett előadni; logikát, psychologiát, metafizikát, aeszthetikát, latin és magyar irodalmat, (160 frt dij és a csekély tanpénzek mellett), de még mathezist, meg fizikát is. Vandrák e nehézségekkel is lankadatlanul megküzdött ; sohasem panaszkodott sem a teher nagysága, sem dijazás csekélysége miatt, mert az első meg nem fért tetterejével, az utóbbi önzetlen voltával. Legelső kollégái valának : Munay Antal theol., Csupka András jog, Krajzell András filolog, Keresztessy Sámuel, Schuler Frigyes, Benczúr József és Klein György, gimnáziális tanárok, kiknek oktatásai keresetté tették e főiskolát. Vandrák később a theologián és s jogakadémián is alkalmaztatott, s az emberiségnek, a hazának és a protest. egyháznak ezrekre menő jeles'embereket képezett, mert ő nemcsak oktatott, de nevelt is, életbölcsességet terjesztett és szigorú erkölcsöt, nemcsak tudományt. Magánneveléssel is foglalkozott Vandrák tanuló és tanár korában. Mint ilyenek nem egy jeles férfi került ki keze alól a Kerepessy, Kubinyi, Thuránszky, Dessewffy, Baloghy, Máriássy és Szirmay családokból. 1863-ban nőül vette Steller Viktóriát, kitől a halál már boldogsága 10-ik havaban elválasztotta. 1839-ben Kéler Emiliával kelt egybe, kivel mindvégig boldog házasságban élt. A negyvenes évektől kezdve nagy sikerrel foglalkozott az irodalommal is. Tankönyvei nagy hasznára voltak a magyar nevelésügynek, Igy: lélektana, logikája, ethikája s észjoga, stb. Szép sikert értek alkalmi cikkei is és igazgatói beszédei, melyek egyes lapokban s külön kinyomatva is megjelentek. 1870-ben megbízatott a magyar prot. gimnáziumok szervezetének kidolgozásával, mint olyan a ki részt vett az 1842-iki acsai egyet, evang. tanügyi értekezleten, s annak határozatait, tervét kidolgozta, s e műve ki is nyomatott. 76*