Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-21 / 38. szám

1223 segélyez. Rámutatott egyúttal ama nagyszerű előnyökre, melyeket a közjótékonyság magára az adakozók vallá­sos életének üditésére és a segélyezettekre gyakorolt, miután utóbbiak a segély folytán nekibuzdultak húszszo­ros áldozatkészségre. Buzditó példaként felhozza egy­szersmind a katholikus Bonifacius-egyletet, mely 18 mil­lió bevételt mutat fel és kimutatja, hogy a 17 millió né­metországi evangelikus, tiz fillérnyi összeggel képes lenne évenkint egy millió kétszázezer márkát előteremteni. Ep ezért egyértelmű, fokozott működésre szólította az egyletet. Felolvastattak ezután a távirati és levélbeli üdvöz­letek, ezek közt volt a magyar evang. gyámintézeté és Sztehlo András volt budai lelkészé is. A szóbeli üdvöz­letek sorát megnyitotta Goltz báró és prépost a berlini egyházi főtanács nevében, megköszönve a Gusztáv Adolf egylet közreműködését a Szerbiában, Romániában, Kis-Ázsiában és más külföldi helyeken oly ev. gyülekezetek segélyezésénél, melyek a berlini egyházi főtanács oltalma alatt állanak. Folytatták ez üdvözléseket dr. Ernst, nasz­szaui, dr. Teutsch erdélyi szuperintendensek. Azután átadattak a wiesbadeni nő-egylet, a nép­iskolák, a reálgymnázium és a másik főgymnázium ta­nulói által szerzett ajándékok, melyek oltárra helyezve, valóságos kis kincsét képviselik az oltári, keresztelési edé­nyeknek és művészi kötésű bibliáknak. A főgymnázium egyik tanulója latin nyelven ajánlotta fel az iskola aján­dékát, mire az elnök hasonlóképen latinul felelt. Több más helyről is ajánlottak fel ajándékokat,melyek mind szegény gyülekezeteknek vannak szánva. E szép je­lenetet követte az egylet titkárának, dr. Criegern-nek évi jelentése, melyből a fennt emiitett bevételen kivül ki­emeljük, hogy az egylet 1779 fő- és fiókegyletre ágazik szét. Hogy egy névtelen adakozó az elnöknek 10,000 márkát, a mecklenburgi nagyherceg pedig 6000 már­kát Ischl számára adott rendelkezése alá. Grőben a po­seni egyházkerület elnöke részletes jelentést tett Posen ev. és ref. egyházainak nagy Ínségéről, hol sok lelkész pa­rasztviskóban lakva, alig 400 márka évi jövedelemmel bir. Harmadfél órakor délután berekesztetvén a gyü'és, a „Viktória4 szálló dísztermében sikerült bankett volt, melyen a német császárt az egylet elnöke köszöntötte fel, egyúttal az alkalomból a császárhoz, mint az egylet védnökéhez üdvözlő táviratot intéztek. A mai napot a »kerti ünnepély® fejezte be, mely a fürdői parkban villamos világítás, zene és léggömb fel­eresztése mellett ment végbe. (Vége köv.) Láng Adolf. IRODALOM. Általános és hazai művelődéstörténet. Irta dr. Bihari Péter tanár. Két kötet. Szerző saját kiadása. Buda­pest, Pfeiíer Ferdinánd bizománya, 1884. Addig is, mig a nagy munkáról, melyből lapunk régebben érdekes mu­tatványt közölt, bővebben szólhatunk, egyelőre megje­lenésére hivjuk fel olvasóink figyelmét. Szerző két tel­jes kötetben dolgozta fel nagyérdekü tárgyát. Az első 606 oldalra terjedő kötet a történelem előtti kort, az ó- és középkort, a második kötet 679 oldalon az újkort tartalmazza. Szerző kiváló figyelemmel volt Magyaror­szágra is. Szépen kiállított munkáját számos fametszet disziti. A 82 ivre terjedő nagy két kötetes munka bolti ára 8 frt. Tanintézetek és tanító-egyletek közvetlenül a szerzőnél 6 frtnyi kedvezményi áron szerezhetik meg. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hir. A sárbogárdi reform, egyház lel­készévé a mult vasárnap Forgács Endre ottani helyettes lelkész választatott. * Az erd. reformátusok állandó igazgatótanácsa szept. 16-án rendkívüli ülést tartott, a főt. Nagy Péter püspök lesújtó halála alkalmából s kimondta, hogy a megboldogult az egyházkerület halottja s mint ilyennek végtisztességtételéről az egyházkerület nevében gondos­kodik. A nagy halotthoz méltó temetés pénteken dél­utánra állapíttatott meg, miről az egyházkerület összes főgondnokai s egyházi és collegiumi testületei, valamint a protestáns egyházkerületek hatóságai is hivatalosan értesítettek. Az áll. igazgatótanács egyszersmind fölkérte az egyházi törvények értelmében, nt. Szász Domokos, egyházkerületi főjegyzőt, hogy a helyettes püspöki, va­lamint nt. Benkő János közügy-igazgatót, hogy a helyet­tes főjegyzői teendők végzését átvegyék. * Az ág. ev. szuperintendens — irják a »B. P. Hírlapnak4 — Hontmegyében most teszi körútját, meg­látogatva minden egyházat. Ritka látogatás, mely min­den 40, itt pláne 45 évben egyszer történik. Az egy­házközségek kivétel nélkül, nagy ovációkkal fogadták, a hivek tisztelgésében, a traktákban, szóval ami ily nagy jelentőségű látogatást megillet, nincs hiány. Azonban mi ezt a látogatást nem tartjuk azok közé sorolandónak, ahol az ünnepelt meghallgatva a tisztelgők hódoló nyi­latkozatait, azokra pár leereszkedő szóval felelve, a trakta végeztével odább áll anélkül, hogy az egész dolognak a pezsgők utóizén kivül, valamely épületes nyoma ma­radna hátra. Az ág. ev. szuperintendens az egyház feje, az ő szava döntő még a legmagasabb körökben is, mert a protestánsok hitükhöz való ragaszkodása, következés­kép az egyházfők iránti tisztelete a felekezetek közt leg­példásabbnak mondható. Használja föl tehát a szuper­intendens ur az alkalmat: plántálja papjai, tanitói és a hivők sziveibe a magyar haza iránti szeretet magasztos érzetét, hogy a tót atyafiak ne gravitáljanak Oroszország felé, s papjaik, tanítóik ne a haza s ennek alkotmánya megrontásán törjék fejüket; s községeinket apránként a tót nemzetiségnek ne hódítsák el; és tanitsa meg őket, hogy e hazán kivül nincsen számukra hely, s ott ahol szükséges, koppantson a magyarellenes intenciókkal sza­turált demagógok körmére. — Az élő szó többet ér száz irott levélnél. Szükségesnek tartjuk e figyelmeztetést, nem mintha meg nem lennénk nyugodva a szuperintendens ur jó indulatu hazafiságában, de mert megyénkben a lu­theránus egyházak hazafiság dolgában nem a legjobb hirnek örvendenek. * Dobos iratairól. Lapunk zártakor vettük Dobos következő sorait: Kedves Barátom 1 Nagyon meglepett a lapodban megjelent nyilatkozata Kálmán Farkasnak. Az egész közleményből csak ennyi tartozik az olvasó közönségre. „Hogy én fiamnak a szalk-szentmártoni lel­kész Dobos Lászlónak hagytam apai örökségben minden irataimat, megemlítvén, hogy társul maga mellé vévén Kálmán Farkast, tegyenek próbatikát, az az vessék ki a hálót, ha számos irataim közül valamit közzétenni akarnának. Még most az egész ezen a stádiumon áll.* Szegény fiam megnyugtatására, és magam lecsendesi­tésére, ezt a legközelebbi lapban közöld nevem alatt; valahogy még beszoríthatod. Én beteg vagyok de azért, Cegléden szeptember 18. 1880. szerető barátod Dobos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom