Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

113 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, s gondolkozásunkat találóbban és igazabban fejezi ki p. u. ez az ének : ,Az én lelkem szép csendesen nyugszik csak az Ur istenben: Mert csak ő az én idvességeiru. Valóban igen ! Istenben élünk, vagyunk és mozgunk, benne hiszünk s reménylünk: ez az igazság. Legyen azért a mi predikálásunknak súlypontja is Isten nagy nevének hirdetésére fektetve. Az a túlságba menő Jézuscultus nem nekünk való, az a mi lelkünknek kevés táplálékot nyújt, sőt sokakra elidegenitőleg hat. Mindenekelőtt az egy Istenben való hitet kell növelnünk, erősítenünk, s eltávoztatnunk az olyan tárgyú prédikációkat, melyek inkább csak kérdéseket támasztanak. Már pedig a Sp. ünnepi prédikációi rendesen ilyenek. Szerencsére e kötetben ilyen idegenszerű felfogással írott beszéd alig van 4—5. Maga K. T. K. is érezni látszott, hogy mutatványul elég volt, a miket az előző két kötetben közzé tett. Idegenszerűségük miatt népszerűek azok úgysem lesznek sem a lelkészek, sem a hallgatóság előtt. Ezt az idegenszerűséget pedig Sp. műveiből végkép eltüntetni nem lett volna egyébb, mint eltávozás a Sp. géniusától, a mit az átdolgozó nem tehetett, vagy tenni épenséggel nem is akart. Ezeket, a mi felfogásunktól távol álló sajátos dogmatikai színezettel bíró beszédeket tehát részünkről nem tartjuk alkalmasoknak arra, hogy gyülekezeteink előtt elmondassanak. Igaz, hogy Spurgeon bájos előadásában s ügyes elmondás mellett ezek is feltűnő érdekeltséget kelthetnek a hallgatóságban, de ép ezért komoly igehirdető mindenkor tartózkodni fog ilyen fület csiklandoztató elmeművekkel zárni el a szivek ajtaját az épülés elől. — Ezt mondhatjuk a karácsoni és húsvéti beszédekre is, a melyek, valamint általában Spurgeonnak eddig megjelent csaknem valamennyi ünnepi beszédei, szerény véleményünk szerint, kevéssé alkalmasok azon magasztos ünnepi hangulat felköltésére, mely kell, hogy azon nevezetes alkalmakkor kizárólag üralkodjék a kegyes szíveken. E beszédektől eltekintve, Sp. többi prédikációi általunk is bátran és sikerrel használhatók. Ilyen mindjárt a Virág-vasárnapra irt egyh. beszéd is, a mely jóllehet szintén Sp. dogmatikus felfogására vall, egészben véve mégis inkább megfelel a mi felfogásunknak. Különösen kedves, fület és szivet gyönyörködtető modorban van írva a két talentomról irt egy, s Pál apostol felső ruhája és könyveiről irt két egyházi beszéd. Gyönyörködve szemléljük ezekben Sp. genialitását, és sok tanulságos dolgot tanulhatunk tőle. Sikerült beszédek továbbá: A hit paizsa. A trombita szó. A vonakodók. Jehu, a fél ember. Kaleb, a talpig ember. A százados. A megelégedés című beszédek. Mind e beszédek Spurgeon ismert kedves és érdekes modorában, egyszerű és mesterkéletlen, de erőteljes nyelven irvák, melyek az emlékezetbe azonnal bevésődnek s hallgatóink előtt évek múlva is felejthetetlenek maradnak. Miben rejlik, kérdezzük, Sp. ezen nagy hatásának titka? Maga megfelel erre a 116 lapon: »Igyekeztem úgy beszélni — úgymond — hogy még a gyermek is megérthessen.* Lám, milyen egyszerű a megfejtés. S nem is új ez a tudomány, hiszen megmondotta már Pál apostol is : »A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót szólni idegen nyelven.* Ideje volna már, hogy e mondást mindannyian szivünkre vagyük. A mi predikáció-iróink, kevés kivétellel, nem az egyszerű nép által is könnnyen megérthető tulajdonképeni prédikációk, hanem többnyire tudós elméleti fejtegetésekkel saturált,. magasabb irodalmi stylusban szerkesztett nagyszabású, és fárasztó értekezések írására törekesznek. Nem annyira a könnyen-érthetőségre, a hívek lelki épületének előmozdítására helyezik a fősúlyt, hanem arra, hogy elmeműveik irodalmi tekintetben legyenek kitűnők, hogy a homiletika legkisebb szabályait valamikép meg ne sértsék. Az kevéssé jut eszökbe, hogy ily módon a szónoklat célja, a közvetlen hatás, elérve soha nem lesz. Vannak valóban igen szép nyelven irt prédikációink, a melyek elmondása élvezet, de hogy tanulságot nyujt-e és mennyit, az már más kérdés. Pedig ez volna a fő. — Olvasva egyik-másikegyházi beszéd-irónk művét, lehetetlen majdnem mindenik lapnál bosszankodva fel nem kiáltanunk : ,Már hogy értse ezt meg, az az egyszerű földmives?!® . . . Miért beszélünk mi a szószéken oly elvont modorban és azokkal a sokszor előttünk is érthetetlen műkifejezésekkel, melyek csak a szobatudósoknak valók ? Kikből áll a mi gyülekezetünk? — kevés kivétellel egyszerű polgár emberekből, a kiknek bárminő józan és természetes felfogása és értelmi tehetsége korántsem áll azon a niveaun. a melyen egy művelt emberé. Sőt merem állítani azt is, hogy még azon kevés művelt hallgatóságé is sokkal alantabb fokon áll a vallásra tartozó dolgok megértésében, mint egy tudományosan képzett lelkipásztoré. A mi világi uraink, fájdalom, mindenhez inkább értenek, csak a vallás problémáinak megfejtésében laikusok. (Tisztelet a kivételeknek 1) Ezeknek sem árt hát a kissé egyiigyübb, de értelmes szóval való beszéd a szószéken. Ezek kedvéért bizony kár a szószéken tudós dissertatiókba bocsátkozni s a népet lelki eledel nélkül hagyni. De megint messze távoztam. Pedig csak azt akartam mondani : Spurgeontól mi is sokat tanulhatnánk az ékesszólás tekintetében, s ha beszédeit sokszor forgatjuk, talán el is sajátíthatunk tőle annyit, ha többet nem, hogy legyen a mi beszédünk is oly nemesen egyszerű, természetes és világos, hogy azt a gyermek is megérthesse. íme, Könyves Tóth Kálmán t. collégánk már is mindinkább ella'álja azt a hangot és modort, a melyen Spurgeon szól, s a melyen több kevesebb érvényre emelésével az egyéni sajátságoknak, szólania kell, csekély véleményem szerint, minden prédikátornak. Nem akarom ugyan őt közvetlen Spurgeon mellé állítani, ezt K. Tóth K. tisztelt barátom szerénysége, tudom, nem is kívánja. De annyit habozás nélkül s jó lélekkel elmondhatok, hogy sokban megközelíti mesterét, sőt egyenesen kimondom. hogy e kötetben közlött egyik-másik beszéde rám nézve még a Spurgeon magyarított beszédeinél is, melyek e kötetben közölvék, kedvezőbb benyomást tett. Ott van p. u. ,A feljegyzett bűn* cimű rabok előtt tartott egyszerű, de kedvesen megható beszéd, melyre vonatkozólag IC. T. K. az előszóban azt jegyzi meg hogy a jelen kötetbe mintegy csak annak mutatvanyau vette föl • »mily egyszerűnek s közvetlen hatásúnak kell lenni az igének, ha ez a romlott tagokhoz intéztetik.« -De ilyennek kell lenni bármikor is; a mint ezt K. 1. K. példája e kötettel is igazolni látszik. Olvassa el itt közlött beszédeit bárki, örömmel fogja élvezni, a gyülekezet épülettel fogja hallgatni. Alig találok olyan beszedet mely nem sikerült volna. Kiemelem mégis, mint sikerültebbeket, az újévi, farsangi (a bűn lakodalma) az ereny mennyegzője c. két beszédet, a pünköstit s különösen a ,Boáz Rúth, s az aratók találkozása, c. 3 aratasl beszédet, mely telve van kedves idylli képekkel, a mely egyébiránt, valamint a IV. és XV. számú is, a Czelderféle Lelkészi Tárból, azt hiszem, már sokak előtt ismeretes. Szépek és érdekesek a Saul és Dávid, Dávid es Góliáth, címen Írottak is, mélyen megható a XXX\ I.