Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

115 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, számú : ,A lelkész búcsúja«, valamint érdekkel olvasható a Beköszöntője is, mely — mint szintén a kötet utolsó darabja: ,Agabus jövendölése* (az orsz. közalap érdekében), mint tudom, külön füzetben is megjelent. Decoppet-tói, mint emlitém, csak három beszédje van e kötetben, egyik olyan kedves, érdekes és tanulságos mint a másik. Különösen kedves az »Igazság utja* című, az iskolai vizsgálat idejére irt beszéd, melyet s melyhez hasonlókat a hazánkban is vajha életbeléptethető gyermek-istenitiszteletek alkalmaval sikerrel használhatnánk. A stylusra vonatkozólag megjegyzem, hogy bár mindenütt könnyen érthető s nagyon egyszerű s természetes, a póriasság határába soha át nem csap, mint az előző kötetekben tél-túl. E mellett könnyen folyó s betanulható, sőt szónoki zengzetességű, a mire sok beszédiró szintén nem ügyel, de a mit K. T. K. mint kitűnő gyakorló lelkész és gyakorlott iró, szem elől sehol sem tévesztett, Ezek a beszédek igazán > mondatják magokat*. K. Tóth K. t. barátunknak pedig azt kívánjuk, segitse őt a kegyelem ura, hogy nemsokára alkalma lehesen a negyedik kötet kibocsátására is, a melyben — mint igéri — már vasárnap reggeli imákat is fog közölni. E kötet Révész Bálint püspök urnák van ajánlva. Lévay Lajos. BELFÖLD Válasz, az abonyi „Egy presbyter"-nek. Mielőtt a tulajdonképeni válaszadáshoz kezdenék, szükségesnek tartom elébb az >Egy presbyter* altal aggodalommal fogadott közleményben tett igéretemet váltani be, t. i. megfelelni e kérdésre : »miben s hogy haladunk* ? Ágyán 1867-ben, amikor ide jöttem, egy iskola volt csak s az is a község legelrejtettebb zug-utcáján. Az épület náddal volt fedve s tartalmazott egy meglehetős terjedelmű szobát, egy szűk konyhát, még szűkebb kamarát s egy olyan tantermet, mely a tanköteleseknek felét sem igen fogadhatta be. Ma, illetőleg már 5 év óta, két iskola van itt és pedig a község legszebb helyén. Az egyik cseréppel, a másik zsindelylyel van fedve s mindegyikben van elegendő s alkalmas helyiség ugy a tanitók, mint a tanítványok számára. A régi iskolaépület 250 frlért kelt el s az ujak közül az egyik is többe került 2500 írtnál. A régi tanitói fizetéslevél értelmében, az egy tanitó által haszonélvezett két fertály földből az egyiket el lehetett volna a második tanitó részére venni, valamint a 15 köböl búzából s ugyanannyi alj gabonából is 5—5 köblöt, minden kárpótlás nélkül és egy-egy tanitó fizetése így is meghaladta volna a törényes 300 frt minimumot. És mi történt? — A buza és alj gabona meghagyatott mind a két tanitói fizetéslevélben ugy amint elébb az egy tanító fizetéslevelében állott; a két fertály föld megosztatott ugyan, de egy-egy fertály fold helyett 100—100 frt készpénz adatott, amennyit pedig egy-egy fertály föld itt nem jövededlmez. Tandíj fejében 147 frt helyett 20O frt van évenként előirányozva s pontosan ki is fizetve. Szóval, most még többre megy itt egyik-egyik tanitó fizetése, mint amennyire akkor ment, mikor csak egy tanitó volt. És ez 1868 után allapiltatolt itt igy meg. A mult évben templomunkat s tornyunkat javíttattuk s meszeitettük ki 330 frt költséggel s ez összegből 314 frt egy nap alatt gyűlt be a falun ugy, hogy a falu egyik részét bejártam én, a fiúk tanítójával, a másik részét pedig bejárta a leányok tanítója, a gondnokkal együtt. 15 év alatt 325 frt 28 krt gyűjtöttünk itt jótékony c^lra, tűz, viz S egyéb elemi csapások által károsultak s jótékony intézetek javára, amiből egy-egy évre átlag 21 frt 68 kr esik. A mult évben egy szegény özvegy aszony bársony teritőt készitettetett az Ur asztalára, a mi 18 frtba került; iskolai célokra 13 frt 75 kr. ajánlva jött be egyesektől s a perzselypénz 18 frt 44 kr volt. Mindezekből megértheti az abonyi »Egy presbyter* hogy egy-két presbyter vagy egyháztag szükkeblüsége s nyakassága, ami bizonyára máshol is feltalálható, — nem legyőzhetlen akadály itt a presbyterium előtt, a jóbani előhaladás utján. Haladunk mi a jóban s dicséretre méltóbban is, csakhogy nem épen könnyen mint talán az abonyiak, hanem küzdve az előítéletekkel s az itt-ott utunkba álló rossz akarattal. Mi azonban igy jobb szeretjük ; nekünk igy édesebb a küzdelem árán szerzett jutalom. Az az »egyik* presbyter, akiről ön említést tesz, csakugyan nem fejtett lei kellő buzgóságot a domesztika beszedésénél, sőt azt egyenesen megtámadta, annak ellenszegült, addig t. i. mig én el nem vittem hozzá az ivet, — de a többiek nem tették ezt. A többiek csak nagyobb hajlandóságot mutattak fizetni saját zsebeikből, mint a falun járni s mikor azt mondták: »nem lesz ez igy beszedve soha«, — azzal csak aggodalmukat fejezték ki az iránt, hogy a domesztika javára itt a presbyterium által kivetett összeg ez uton beszedhető ; ők azonban megtették köteleségüket, jártak a falun s az eredmény ma az, hogy a kivetett öszegnek több bejött, háromnegyed részénél. Bejön a többi is, — erről jótállok! — E kifejezést: »a domesztikát megtámadtak, annak ellene szegűltek« — nem helyesen használta tehát az ,Egy presbyter*, — mert olvashatta, hogy a presbyterium határozta azt meg, hogy ki mennyit fizesa domesztika javára s ha én a kifejezést nem használtam, önnek sincs joga azt használni. Áz az egy presbyter pedig, a ki ellenszegült s megtámadta a domesztikát, olyan mogorva öreg ember, aki fiatal korában sem volt soha derült kedélyű. Az ilyennek sokat el kell nézni. Ez is azonban miután megértette, hogy a törvény ő vele szemben is törvény s ennek engedelmeskedni tartozik ő is, megtette kötelességét s beszedte a reája eső részletet. Most tehát már megnyughatik a »nagy közönség* is, az abonyi »Egy presbyter« is. Tudatom azt is, hogy az ellenszegülő s nyakas öreg presbyter magmaradt hivatalában továbbra is, mert én az ilyen »dudvatól* nem féltem a tiszta gabonát s nem szeretem azt, amit magunk eligazíthatunk, tekintélyes küldöttség által oldatni meg, mert ez sokba kerül. Nem is az volt az én célom, mikor az ön által sok tekintetben rosszalt közleményt nyilvánosságra hoztam, hogy ezt a presbytert vagy a többieket pellengérre állítsam ; annyival kevésbé volt célom az, hogy egyházamat kisebbítsem, — célom csak az volt, hogy tudassam : mit tettem én a domesztika ügyében ? — Nem tartottam lehetetlennek, hogy akad lelkész, aki elfogadja a presbyterek azon ajánlatát, miszerint inkább fizetnek, mint a falun járnak. Az ilyennek akartam tudtára adni, hogy ezt tenni ellenkezik a domesztika céljával. Azt is lehetőnek tartoltam, hogy máshol is akad olyan ellen