Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-14 / 37. szám
1187 1188 ban birni óhajt; támaszkodva az 1867. szept. 24-iki egyetemes gyűlésen létesült kiegyezés világos s a kiegyezkedés természetéből folyólag kötelező nyilatkozatára, melyben az anyakönyvek három nyelven való vitele biztosíttatott, tehát ez ügyet a dunáninneni kerület végleg elintézettnek tekinti. Ugyanazon kisebbség ellenében, mely a magyarnyelvű jegyzőkönyvnek a lelkészek által való tolmácsolásával az összeköttetést fenntarthatónak látta s pénzügyi tekintetben a nyomatási költségeknek megtakarítása s hasznosabb célokra való fordítását az összegyház érdekében állónak vitatta, a tiszai kerület indítványát elvetette. Azon legkevésbé sem csodálkozhatni, hogy a magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyháznak épen legfennsőbb képviseletében kinyomatot köetelő magyar jellege, a vita folyamán a nemzetiségi elentétek elsimítása érdekében, nem hangsülyoztatott. E viták végeztével a kerületi gyűlés egész ábrázata megváltozott; beállott az apostolok oszlása, a hivatalos egyéneken kivül a közönség eltávozott. A folyó ügyek, szokott jelentések mellőztével, melyek a nagyobb közönségre úgysem birnak érdekkel, kiemeljük még a következőket : A báró Baldácsy alapítványi szerződés VIII. pont, a), b), és c) alpontjaiban foglalt célok közül, az a) alpont alatti célokra : pusztuló, ínséges, építtető egyházak segélyezésére, a jövedelem 2/8 -át ; a b) alpont alatti célokra: a superintendens és szegényebb lelkészek díjazására 3 /8 -át és a c) alpont alatti célra : a lelkészözvegyek és árvák segélyezésére szintén 3 /s -át fogja kerületünk fordítani. Néhai áldott emlékezetű Törölt, Pál superintendens özvegyének az ezen alap megszerzésében, ügyeinek tisztázásában, az egyházkerületek örök időre szóló érdemeket szerzett férj irántj hálából, a kezelő bizottság által indítványozott 8000 forin. tot kerületünk kegyeletteljes egyhangúsággal megszavazta. Az egyetemes gyűlésre menendő kövefele megválasztattak. A bányai egyházkerületi gyűlésen elhangzott biztatás, hogy a magyar államvasutak az egyetemes gyűlésre menő követeknek a menetdíjból 50%-ot engedtek, nálunk is felébresztette az óhajtást, hogy kerületünk követei is hasonló jótéteményben részesüljenek s kívánatos ís volna, hogy az állam által sok oldalulag igénybe vett lelkészeinknek némi könnyebbít és is nyujtassék. Minthogy a theologiai akadémia felállítása s vizsgarendszere az eddigi hitjelölti vizsgálatok tekintetében uj helyzetet alkotott, előállott a hitjelölti és lelkészjelólti vizsgálatok rendezőségének szüksége. Az egyetemes gyűlés az ez irányú tervezet elkészítését a theologia akadémiai nagy-bizottságra ruházta. Hogy az átmeneti időszak alatt e tekintetben is fennakadás ne legyen, az egyházkerület fölkérte illetve felhatalmazta elnöklő püspökét, hogy legjobb belátása szerint intézkedjék. A kerületi gyámintézet bevétele 923 frt 49 krt. tett ki ; bizony csekély összeg, tekintve azon igényeket, me lyeket szükséget szenvedő egyházaink s iskoláink a gyámintézet iránt folyton növekvőleg támasztanak. A mennyiben e helyütt is a kezdettől fogva buzgón gyűjtő esperességek mellett kiemelendőnek tartjuk a trencséni esperességet, mely az eddiginél majdnem háromszerte nagyobb összeggel járult a gyámintézet céljaihoz, annyiban a különben is tartózkodó részvétű nyitrai esperesség hanyatló buzgóságát sajnálattal kell felemlítenünk, mely 51,924 lélek után 20 frt. 91 krt hozott a pénztárba és Szakolca számára 25 frtot vitt el a pénztárból. A gyámintezetnek adományán nyugodjék a szeretet Istenének áldása, hogy a szeretetnek ezen bár csekély ténye is, fokozza a nevezett esperesség áldozatkészségét. Superintendenseínk hivatalos címéül egyházkerületünk a „Püspök* elnevezést óhajtja. Főbb vonásaiban rajzolva kerületi gyűlésünk folyamatát, önkénytelenül ajkunkra tolulnak főpásztorunk gyűlést megnyitó fohászának szavai, az Isten az, a ki azt cselekszi bennünk mind hogy akarjuk, mind hogy véghez vigyük az ő ingyenvaló jó kedvéből, szent lelkének áldasának tegye gyümölcsözővé e gyűlésünk munkálkodását is, országának növekedésére. (Ev. E. és 1.) A papválasztás megerősítése kérdéséhez. Na gy figyelemmel olvastam t. Homolya István urnák „az uj lelkészválasztási törvények hiányai« címen, avatott tollal, higgadt tárgyilagossággal irt tanúságos cikksorozatát. Érdeklődve kisértem nyomon, váljon nem kerüli-e ki figyelmét nevezett törvényeknek egy igen nagy — de csak látszólagos hiánya. Es kikerülte. Az uj lelkészválasztási törvényben ugyanis nincsen betű szerint kifejezve, hogy a választásokat ki erősítse meg és megerősítés után a változási — dislocatio — ki rendelje el. — E kodiűkálási mulasztás örve alatt holmi hierarchiai tendenica könnyen hivatali tulkapásra engedi magát csábittatni. — íme a b.-somogyi egyházmegye érdemes esperese, a törvénynek említett pusztán szövegezési hiányát — mert a 43. §-ban és 203. §-ban implicite intézkedve van — kizsákmányolva, a választások megerősítésének s változások elrendelésének jogát magához ragadva személyesen intézkedik, az egyházmegyének, mint autonom fogalmak és százados gyakorlat szerint erre egyedül illetékes hatóságnak csak a bevégzett tények tudomásul vételének kényszerűségét hagyván fel. A mult tavaszon Istvándiban tartott egyházmegyei közgyűlésen ezen hivatali tulkapás ellen alólirott szót emelvén, nt. esperes ur azzal védekezett, hogy a zsinati törvény a választások megerősitéséről nem intézkedvén, az ez érdembeni eljárás az esperes tisztévé lett ; a konventen is úgymond e kérdés szóba hozatván, több esperes hasonlóan vélekedett. ... A kérdés heves vitatása után a világi elnök t. Csorba Ede ur a végzést következőleg mondotta ki: az egyházmegye elrendeli a történt választások megerősitését. Nem 1 vágott közbe esperes ur, a végzés az lesz: az egyházmegye tudomásul veszi az esperesi intézkedést. — Tehát egy ügyben két végzés. Hasztalan lőn minden felszólalás, egy tanácsbiró még állásat is kötötte a világi elnök által jogérvényesen kimondott végzéshez : a jegyzőkönyv. 23. p. alatti végzés következőleg hangzik : a közgyűlés esperes ur eljárását az u. n. lelkészválasztásokra vonatkozólag tudomásul veszi. Igaz hogy a tanácsbiró is megmaradt állásán 1 A közelebb augusztus 26 án Csurgón tartott egy házmegyei közgyűlésen ismét lelkészválasztási ügyek jelentetvén, alólirott következő végzés kimondását indítványoztam : az esperesi jelentés szerint, érintett váltazások szabályszerűen történvén, mint ilyenek megerősíttetnek. »Kérem, szólt nyomban Körmendy esperes ur, ez már meghaladott álláspont, az ístvándi gyűlés kimondta (láttuk miként 1) hogy ezentúl a lelkészválasztásokat az esperes erősiti meg.« Majd az esperességi székről hozzám jőve ezt mondá: „közelebb az egyházkerületen abban lőn megállapodás, hogy nálunk minden lelkészválasztást ezentúl az illető esperes erősitend meg.c Ez a száraz tényállás, melyet minden kommentár nélkül nagyérdemű hitfeleim, különösen a Körmendy ur által előtérbe tolt dunántuli egyházkerület elfogulatlan bírálása alá bocsátok.