Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

I 1180 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 tőket fele uton kidőlni, kivált ha az előkészitő pályán nemcsak az ész gymnastizáltatik, de a jellem is, ha a munkakedv, a kitartás, a rend és pontosság szeretete hűséges nevelői kezek által ápoltatik. Ha már fajunk nem akarja a reális pályát megkedvelni, legalább a humanistikus műveltség terén ne engedje magát legyőzetni. Farkas József. TÁRCA. Kirándulás a bihari Sárrétre és a magyar-izlés a reformátusok ekklesiáinál. A magyar kormánytól ki lettem küldve a végett, hogy az 1885-diki országos kiállítás számára figyelemmel a megyénkben létező népipar terményeire annak a megye kiterjedéséhez képest illő versenyéről gondoskodjam. A népipar élesztésének a nemzetgazdászati magasbrendű érdekeken kivül az a kézzelfogható, haszna van, hogy mikor a földmives a megyei munkától szünetel, saját lakában, télen át is keresetet talal s hogy az üres idejét nem a korcsmában, hanem családja körében jólétét előmozdító foglalkozásban tölti. Plogy a népipar ügyében voltak-e fáradozásomnak némi sikerei, arról a nmélt. kiállítási bizottsághoz leendő jelentéseim, az onnan várható támogatás, és a vásárlásokra elvárható pénzösszegnek mennyisége után fogok másutt szólani ; mig a talált, és minden egyháznál még fennlétező szent edényekről és az »Ur asztalahoz* való abroszokról emitt szándékozom röviden említést tenni, és azokra való megfigyelést felébreszteni. Azt tapasztaltam egyaltalán, hogy az ekklésiáknak vagy azoknak tagjait tevő híveknek vagyonosodása majdnem mindenütt oka annak, hogy ujabb időben, a protestantismus egyszerű, józan voltánák inkább megfelelő, nagy alakú, egyenes, botozat nélküli termeket építtet, vagy a szűkké vált régi templomokat a szószékek iranyában, elég tágas toldással látja el. Az uj templomok néha a hajdani templomok körül létezett cinteremnek vagyis a csontokkal telt temetőnek közepén feltalalt százados alapfalakra tétetnek, vagy a lerombolandó régi egyház anyagából nagy óbbakká, célszerüebbekké emeltetnek. Innen van az, hogy bár az érmelléki járásban nagyon régi, sőt a legrégiebbekhez számitható egyházakat vettem fel, a Sárrétnek általam jelenleg látogatott részén csupa uj templomokat láttam, melyek buvarkodásra régi neveiknél egyebet nem tartottak fel számomra, sőt még az esztári is arra látszik kárhoztatva lenni, hogy a földig leromboltassák, bár ősrégi tornyánál tartósabbat aligha fognak építhetni, és amint magam is tapasztaltam, a kőragaszos, málteres, kápráztató cifraság még az építtetők szeme lására hull le, mig a kőből épült, szegényesb, de tartósb régiség, még mai napon is, dacol az idő viszontagságaival. A régi, bár szűkebb kőházak és tornyok máig állnak fenn, századunk nagyobb és csillogó emlékei idő előtt roskadoznak! Bár legalább az történt volna, hogy a régi templomokat lerajzoltatják ; de erre nincsen semmi a »história domusban/ nem ugy mint a Dunán tul, a hol majd minden reform, lelkészlakon található annak története egészen a reformatió kezdetétől fogva a legújabb időkig. Néhol történelmi, hiteles adatokra fektetve, másutt pedig a legrégibb lakosok szája tanúsága után elmondva. Nem is szükséges, hogy már most, egyszerre minden egyes helységnek teljes történelmét birjuk a XV-ik vagy XVI-dik századtól kezdve, de vigyük fel addig, a meddig hitelesen vihetjük. Segíteni fog vállalatunkban a közellevő községek leirása, a családi levéltárak, a szuperintendenciális irattárak és el fog készülni az egyes tractusok története, nemcsak egyházi és iskolai tekintetben, de a mi némileg ujabb eszmének is beillenék, az egyházi izlés, és a vallási dolgokat illető ipar tekintetében is, a mely még egy darabig a fennlevő edények és hímzések nyomán jelenleg összeállítható, de talán már husz-harminc év múlva csak nagy nehezen vagy épen nem lesz eszközölhető. Nézzük csak mi történt az egyházi edényekben, mint az utolsó ötvös-kiállitás is bebizonyította, sokkal gazdagabb, sőt kiváló helyt elfoglaló katholika egyhazban, a hol ha az itt-ott fennmaradt régi lajstromokat olvassuk, be kell vallanunk, hogy a régi fénynek alig maradtak fenn egyes darabjai, mig a pompás egyházi ruháknak drága, hímzéseknek, magyaros tűműveknek u. m. kendőknek, oltárteritékeknek, misemondó ruhák keresztszalagjainak megszámlálhatlan darabjainak alig birjuk egyes rongyait felmutatni. Ezen pusztításnak okai ott fekszenek a lelketlen várurakban, kikhez az ellenségtől menekülni kényszeritett templomok és szerzetesek egyházi kincseiket biztosítás végett vitték ; de ritkán, egészen soha vissza nem kapták ; pusztították az egyházak sekrestyéjeit a külföldiekkel viselt háborúk, midőn a fejedelmek a régi vagy megviselt fehérneműeket sarc gyanant elkérték és mint följegyzéseink bebizonyítják, busásan meg is kapták; végre az ujdonsági vágy, a mely az egyházban mindinkább elterjedvén, oka volt annak, hogy a drága íémű részletek minden értelem nélkül felhasználtattak, vagy lelketlenül beolvasztatván, Ízléstelen, egyháziatlan újdonságokért becseréltettek! Innen lehet az, hogy a református pap rendesen mosolylyal fogad, midőn régi ekklézsiai kincseket keresünk. Nagyon tudjuk, mert láttuk is, hogy egyes nagyobb községü vagy nagy urak által kiemelt templomokban őriztetnek ma is drága egyházi kincsek: tudjuk, hogy itt-ott az anyaegyháztól fennmaradt tárgyak ís használtatnak ; de a mi drága fémü, az rendesen ritkább, vagy ujabb, nem az ötvösséget művelő, de a külföldön vett tárgyakat nálunk elárusító s

aranyműveseknél« vétetnek, és az ajándékozóra és a megajándékozott templomra emlékeztető felírásokkal, többnyire cursiv felírásokkal láttatnak el ! Nem mondom, hogy kivételekre is nem bukkanunk, de ezek ritkábbak, s azért a magyar-ipar barátjára nézve annál kedvesebbek is. E helyen főleg a bihari, majdnem kizárólag református Sárrétrőt szólok. A fogadtatás egyátalán barátságos, művelt egyénekhez illő volt. Az egyházi kincseket záró kulcsok rendesen a kurátor uraknál vannak, a papnál magánál, vagy az egyházi keresztelő asztal szekrényében, mint biztos helyeken, őriztetnek. Egyes, feltűnőbb tárgyakról külön fogok szólani és legeiül általános észrevételeimet mondom el. * Már előbb és pedig ezen lapokban figyelmeztetni bátorkodtam atyánkfiait azon fontos teendőikre, miszerint a hitvallásukkal majdnem egykorú, vagy ahhoz igen közel