Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

I 1180 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 tőket fele uton kidőlni, kivált ha az előkészitő pályán nemcsak az ész gymnastizáltatik, de a jel­lem is, ha a munkakedv, a kitartás, a rend és pontosság szeretete hűséges nevelői kezek által ápoltatik. Ha már fajunk nem akarja a reális pályát megkedvelni, legalább a humanistikus műveltség terén ne engedje magát legyőzetni. Farkas József. TÁRCA. Kirándulás a bihari Sárrétre és a magyar-izlés a reformátusok ekklesiáinál. A magyar kormánytól ki lettem küldve a végett, hogy az 1885-diki országos kiállítás számára figyelem­mel a megyénkben létező népipar terményeire an­nak a megye kiterjedéséhez képest illő versenyéről gondoskodjam. A népipar élesztésének a nemzetgazdá­szati magasbrendű érdekeken kivül az a kézzelfogható, haszna van, hogy mikor a földmives a megyei munkától szünetel, saját lakában, télen át is keresetet talal s hogy az üres idejét nem a korcsmában, hanem családja köré­ben jólétét előmozdító foglalkozásban tölti. Plogy a népipar ügyében voltak-e fáradozásom­nak némi sikerei, arról a nmélt. kiállítási bizottság­hoz leendő jelentéseim, az onnan várható támogatás, és a vásárlásokra elvárható pénzösszegnek mennyisége után fogok másutt szólani ; mig a talált, és minden egyháznál még fennlétező szent edényekről és az »Ur asztalahoz* való abroszokról emitt szándékozom röviden említést tenni, és azokra való megfigyelést felébreszteni. Azt tapasztaltam egyaltalán, hogy az ekklésiák­nak vagy azoknak tagjait tevő híveknek vagyonosodása majdnem mindenütt oka annak, hogy ujabb időben, a protestantismus egyszerű, józan voltánák inkább meg­felelő, nagy alakú, egyenes, botozat nélküli termeket építtet, vagy a szűkké vált régi templomokat a szószékek iranyában, elég tágas toldással látja el. Az uj templomok néha a hajdani templomok körül létezett cinteremnek vagyis a csontokkal telt temetőnek közepén feltalalt százados alapfalakra tétetnek, vagy a lerombolandó régi egyház anyagából nagy óbbakká, célszerüebbekké emeltetnek. In­nen van az, hogy bár az érmelléki járásban nagyon régi, sőt a legrégiebbekhez számitható egyházakat vettem fel, a Sárrétnek általam jelenleg látogatott részén csupa uj templomokat láttam, melyek buvarkodásra régi neveik­nél egyebet nem tartottak fel számomra, sőt még az esz­tári is arra látszik kárhoztatva lenni, hogy a földig le­romboltassák, bár ősrégi tornyánál tartósabbat aligha fog­nak építhetni, és amint magam is tapasztaltam, a kőra­gaszos, málteres, kápráztató cifraság még az építtetők szeme lására hull le, mig a kőből épült, szegényesb, de tartósb régiség, még mai napon is, dacol az idő viszon­tagságaival. A régi, bár szűkebb kőházak és tornyok máig áll­nak fenn, századunk nagyobb és csillogó emlékei idő előtt roskadoznak! Bár legalább az történt volna, hogy a régi tem­plomokat lerajzoltatják ; de erre nincsen semmi a »his­tória domusban/ nem ugy mint a Dunán tul, a hol majd minden reform, lelkészlakon található annak története egészen a reformatió kezdetétől fogva a legújabb időkig. Néhol történelmi, hiteles adatokra fektetve, másutt pedig a legrégibb lakosok szája tanúsága után elmondva. Nem is szükséges, hogy már most, egyszerre min­den egyes helységnek teljes történelmét birjuk a XV-ik vagy XVI-dik századtól kezdve, de vigyük fel addig, a meddig hitelesen vihetjük. Segíteni fog vállalatunkban a közellevő községek leirása, a családi levéltárak, a szu­perintendenciális irattárak és el fog készülni az egyes tractusok története, nemcsak egyházi és iskolai tekintet­ben, de a mi némileg ujabb eszmének is beillenék, az egyházi izlés, és a vallási dolgokat illető ipar tekinteté­ben is, a mely még egy darabig a fennlevő edények és hímzések nyomán jelenleg összeállítható, de talán már husz-harminc év múlva csak nagy nehezen vagy épen nem lesz eszközölhető. Nézzük csak mi történt az egyházi edényekben, mint az utolsó ötvös-kiállitás is bebizonyította, sokkal gazdagabb, sőt kiváló helyt elfoglaló katholika egyhaz­ban, a hol ha az itt-ott fennmaradt régi lajstromokat olvassuk, be kell vallanunk, hogy a régi fénynek alig maradtak fenn egyes darabjai, mig a pompás egyházi ruháknak drága, hímzéseknek, magyaros tűműveknek u. m. kendőknek, oltárteritékeknek, misemondó ruhák keresztszalagjainak megszámlálhatlan darabjainak alig bir­juk egyes rongyait felmutatni. Ezen pusztításnak okai ott fekszenek a lelketlen várurakban, kikhez az ellenségtől menekülni kénysze­ritett templomok és szerzetesek egyházi kincseiket biz­tosítás végett vitték ; de ritkán, egészen soha vissza nem kapták ; pusztították az egyházak sekrestyéjeit a külföl­diekkel viselt háborúk, midőn a fejedelmek a régi vagy megviselt fehérneműeket sarc gyanant elkérték és mint följegyzéseink bebizonyítják, busásan meg is kapták; végre az ujdonsági vágy, a mely az egyházban mindinkább elterjedvén, oka volt annak, hogy a drága íémű rész­letek minden értelem nélkül felhasználtattak, vagy lelket­lenül beolvasztatván, Ízléstelen, egyháziatlan újdonságok­ért becseréltettek! Innen lehet az, hogy a református pap rendesen mosolylyal fogad, midőn régi ekklézsiai kincseket kere­sünk. Nagyon tudjuk, mert láttuk is, hogy egyes nagyobb községü vagy nagy urak által kiemelt templomokban őriztetnek ma is drága egyházi kincsek: tudjuk, hogy itt-ott az anyaegyháztól fennmaradt tárgyak ís használ­tatnak ; de a mi drága fémü, az rendesen ritkább, vagy ujabb, nem az ötvösséget művelő, de a külföldön vett tárgyakat nálunk elárusító s aranyműveseknél« vétetnek, és az ajándékozóra és a megajándékozott templomra em­lékeztető felírásokkal, többnyire cursiv felírásokkal láttat­nak el ! Nem mondom, hogy kivételekre is nem bukkanunk, de ezek ritkábbak, s azért a magyar-ipar barátjára nézve annál kedvesebbek is. E helyen főleg a bihari, majdnem kizárólag refor­mátus Sárrétrőt szólok. A fogadtatás egyátalán barát­ságos, művelt egyénekhez illő volt. Az egyházi kincse­ket záró kulcsok rendesen a kurátor uraknál vannak, a papnál magánál, vagy az egyházi keresztelő asztal szek­rényében, mint biztos helyeken, őriztetnek. Egyes, feltűnőbb tárgyakról külön fogok szólani és legeiül általános észrevételeimet mondom el. * Már előbb és pedig ezen lapokban figyelmeztetni bátorkodtam atyánkfiait azon fontos teendőikre, miszerint a hitvallásukkal majdnem egykorú, vagy ahhoz igen közel

Next

/
Oldalképek
Tartalom