Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

I 1181 PROTESTÁNS EGYHÁZI eső festményeket, hímzéseket stb. a haza számára megőrizni szoros kötelességüknek tartsák. A náluk fennmaradt ebbeli emlékek nemcsak az övéieké, hanem egyáltalán a közös magyar hazáé, nemzeti művészetünk és iparunké. Figyelmeztettem azon urakat, kik az ilyenekkel törődnek, miszerint a mennyezeteken, padokon, papszékeken, karzatok elejein teltünő magyaros zamatu diszitvényeket, virágcsokrokat, melyeket vallásilag — nemzeti ihlettséggel müasztalosaink „Isten dicsőségére* készítettek, tartsák fenn legalább rajzokban az utókor számára, hogy igy a számtalan példányokból okulva, a diszitményeknek, virágoknak összetartására, egyenlő eredetükre rájöhessünk, hogy egyes rejlő betűkből, vagy régi egyházi számadásokból folytatva kutatásainkat a hazai művészetnek, vagy iparnak előbajnokait felismerhessük, neveiket az általuk feldíszített egyházakban vagy tankönyveinkben is, a mai ifjúság ösztönzésére, megörökíttessük, szóval honi műiskoláink zsengéit kezdhessük meg ! Ilyesmi, természetesen nem egyszerre, nem is egykét év alatt szülemlik meg, de meg kell ennek is születnie, pedig azonnal kell hozzáfogniok mindazoknak, kik felszólításomnak igaz és szükséges voltáról megc/i/ó'ződvék, kik még az utolsó órában a tettleg munkálkodók sorába fel akarnak vétetni! # Elővévén mindenek előtt a rendesen cinből öntött kannákat és tányérokat, azt tapasztaltam, hogy az előbbiekből minden ekklézsiának, nagysága szerint, különféle magasságú és öblosségü négy-öt darabja van ; a tányérok közül alig találtam tojásdad alakú, vagy egészen kerekded két-két darabot. A szentelt bort tartalmazó e kannak arra használtatnak, hogy az „Ur vacsoraja« alkalmával a szentelt bor a kelyhekbe töltessék, és a híveknek kiosztassék. Ilyen kelyhek kétfélék, t. i. vagy egysz erűen kerek szájnak, és ezeket a pap a bor kiosztásánál folyvást for gatja, nehogy az áldozók egymásután iván a pohárból, megundorodjanak ; vagy a kehely kupája 6-válus, melyeknek végei a pohár felső szélét mintegy hatszirmű kerekded rózsává alakítják át, és az ivás alkalmával hat külön ivóra a tért mintegy meghatározzák. Ilyen hatválus ezüst kelyhet talaltam Derecskén, Monostor-Pályiban ; de előfordul, csakhogy ritkábban a katholikus egyházaknál is, bar a bornak egymásután való vételének helye nem lévén, használaton kivül vannak az úgynevezett „pocula communicantium* milyen p. o. a győri főegyház részéről az utolsó ötvös kiállításon szemlélhető vo't. A félreértésnek elkerülhetése végett, a most említett poharakban a megáldott bor a katholikusoknál, nem mint az Üdvözítő szent vére adattak a híveknek, hanem mivel Krisztus teste és vére, már a sz. ostyában jelen lenni hittetik, a szentelt bor a „pocula communicantium^-ból csak azért, és csak bizonyos ideig nyújtatott, hogy a sz. ostyát annál könnyeben lenyelhessék. Ezen kehelyalaku, a feldöntés ellen terjedelmes lábbal, mely a kupaval diszes bottagu tartó által van összekapcsolva, poharakon kivül birnak az egyházak ivópohár alakú ezüst — helylyel közzel aranyozott kelyhekkel, minőket a XV. századbeli asztali készlet közt lathatni a m. n. muzeumban is, de a melyek a katholikus templomokban egyházi célokra soha sem használtattak. Vannak ezen ivópohár félék közt lábasak, vagyis s kehely feneke nem éri el a külső falak végét, hanem mint p. o. a hencidainál, mely ?0-20 ctim. magasságú, az üres körülfutó láb 005 ctim. mélységgel bir, és ÉS ISKOLAI LAP. 1200 mintegy ellenkező irányban egy más kisebb poharat képez. Felső kissé kifelé hajló szája o 10 ctimernyi, mig az alsó átmérője csak 008 ctimétert teszen. A szája körül futó karcolás, mely több helyen a pohár oldalán lefut, aranyozott, és igen diszes. Másfélék a kisebb, labnélküli, ezüstből való, aranyozott szájú, vagy lábu ivópoharak, milyenekből Corvin Mátyás kiralynak és utódjainak korából többet birunk. Ide számítandó p. o. a derecskei, mely 1748-ból való. 1856-ban megujitatott, és minden keretelés nélkül S I-t vallja régibb, de alig legrégibb művészének. A sárándi ezüst pohárnak magassága 0^14 ct. a kölülfutó levéldisz aranyozott O'OI nyi. A belekarcolt, írásos betiijü, körirás ezt mondja: ,Külseő Boldog Falvi Ecclahoz való Pohár.* A régibb ezüst, aranyozott poharak közé tartozik a qáborjáni. Felső aranyozott disze kevéssé ki van vésve alul három sziklán, ugyanannyi aranyozott madár áll ; lábán felül aranyos kacskaring disz mutatkozik. A pohár magassága O'19 ctm., felső nyílásának átmérője o-10, lábánál O'OS ctm. Felírása ez : |

KOVACZ | |(;YERGEI.Y * 16401 * Van a derecskei reform, eccles'ának egy aranyozott ezüst tányéra, melynek kerületén ez olvasható : 1. sor : ISTENNEK : TISZTESSEGER

E : AZ ! VRNAK : sz : VACZÖK : KiszoLSaKa : cziNaLTaTa : KIS : PAL : VRAM : V : H : ES : MESzaR0S: MIHUL 2. sor: AZ : DEBRECZ : ECCLUHOZ : I)EB : ASZaLOS : iSTvaN : URAM : PREDICATORSAGABAN : ANNO : DOMÍ : 1647 : 8 : x : BRISÍ )(lü)í Vájjon ezek nem-e történelmi adatok? Az első sorban olvasható V: H: nem-e azt bizonyítja, hogy Kis Pál uram : városi hadnagy volt, mi talan Derecske városának hajdúságára mutatna ; és az M, vagy is a kerekdék felül kétleveles pajzsban előforduló M, melynek válujaból a K, növekszik, nem mutatná-e azon talán debreceni ötvösre, ki ezen tányért készítette? íme iparunk és iparosainknak ismét egy kérdőjelt igénybe vevő feltűnése. * Alig van ekklézsía, melyben néhány, sokszor hatalmas cinkanna nem lenne. Hengeresek ezek többnyire, vagy lefelé kissé szélesebbek. Rendesen fedéllel zárkózik, mint a némethoni sörkancsók. Elül t. i. az öntő szájnál, mely csinos és cifrázott, ormosán felkanyarodók, vagy madárcsőr alakban egyenesen záródók, középpontjuk felé tetőzetesen emelkedők, és tobozba, a milyen t. i. Augsburg városának címerében található vagy csavar alakban, srófosan hegyzettek, és vagy diszes levélbe, mint a nyílásnál használható füllel, a szájjal ellenkező átlón végződik. Hasonlóan vannak ezen edények majd mind felszerelve. Valódi lábat, egyedül a hencidai legmagasb kannánál találtam. Ennek mag. 0-47 ctm., alsó átm. 017, szája átm. o 11. — Lábát képezi három, hármas szögletben ülő oroszlán, ezeknek bojtos farka pedig, melyet eddig alig voltak képesek magyarázni, hátulsó lábai közt előre emelkedvén, fölfelé kunkorodik. Ritka eset az, hogy a testet képező henger felülete sima legyen, hanem inkább háromszorosan vagy négyszeresen előforduló, az egészet több mezőre osztó bottagok által van diszitve. Az igy származó mezők kü-