Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-10 / 32. szám

1063 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. * 1064 nák az egész világnak kezdetétől fogva dolgát, életét, szándékait és törekvéseit, sikereit és felsüléseit; a miből aztán értelmüket ügyesiteni és a világ folyásához istenfélelemmel alkalmazkodni tanulnának ; azonfelül ugyanazon történetekből eszesekkké válnának s megtudnák, mi keresendő és mi kerülendő e világi életben és másokat is tanácsolhatnának és kormányozhatnának.4 Hatalmas ösztönzője volt a német népnek a reformátió a tanulásra, még pedig minden rendű, rangú és nemű gyermekében és nemcsak mint a középkorban egyedül a papságra készülőknek. De mit használt volna az ösztönzés, ha a vágy egyszersmind ki nem elégittetett volna. Az éhség étel nélkül nem jótétemény, hanem inség. A taneszközök, a művelődés segédeszközeinek megteremtésében is egyike a reformátió a leggazdagabb korszakoknak és mindenek előtt a legnagyobb népies Írónak Luthernek érdeme az, hogy a népirodalom megteremtésében úttörő volt. Általánosan ismeretes mily ébresztő, felvilágosító, lélekemelő és lélekfelszabaditó hatású volt Luthernek számtalan vitairata, melynek élén 95 vitatétele áll; mily szellem- és nyelvujitó hatása volt az ő bibliafordításának, mily gyermek- s ifjúságképző volt az ő Katechismusa ; mily lelkesítők voltak az ő német énekei : »Ein feste Burg— Aus tiefer Noth.« stb. Inkább semmint intései, buzdításai hatottak ezen szellemi eledelek a német népnél az olvasás és tanulás, az imádkozás és énekelés megkedvelésére. Kevésbé ismeretes talán azon kívánsága, mely különben majd minden német retormátiókori Kirchenordnungban megvan, hogy jó könyvek gyűjtése által mindenfelé könyvtárak alapíttassanak. A reformátiókori irodalom jelentőségét az iskolára nézve festeni — külön értekezés tárgya lehetne. Mi itt csak annak festésére szorítkozunk a mi ugyan inkább a külsőre vonatkozik, de azért nem kevéssé fontos, t. i. hogy mit tett a reformátió az iskolák megújítására s szaporítására. Uj iskolák felállítása minden alkalmatos helyen éppen olyan nyilvános kötelességgé tétetett, mint eddigelé a templomok építése. Érdekes bizonyítékot képeznek erre nézve a reformátió korabeli egyházi rendezetek »Kirchenordnung«-ok, melyek egyszersmind iskolai rendezetet is foglaltak magokban. Példányképe ezeknek, tekintve az iskolák berendezését: „Ordnung eines gemeinen Kastens in der Stadt Liesnig an der Mulde*, melyet Luther 1523-ban egy jeles előszóval kisérve adott ki. Legelői is, mint »geistige Wánste« (Luther szavai) azokat korholja, a kik a zárdákat és alapítványokat foglalják el és arra hivatkoznak, hogy ő, már t. i. Luther adott volna arra okot, azután előadja azon célokat, melyekre a hatóságoknak az egyházi javakat forditaniok kell, s ezek között egyike a legfőbb céloknak jó fiu- és leány iskolák felállítása. A tanítót a lelkész tanácsára a (tíz) községi ejőljárónak kell meghívnia, és a községi pénztárból fizetnie; a községbeii tanulók ingyen oktatásban részesüljenek; az idegenek némi méltányos dijt fizessenek; koldulótanulók többé ne türessenek meg. Azon kívánságot, hogy a zárdák és alapítványok javait iskolai célokra kell fordítani, Luther a smalkaldi cikkekbe is felvette. Továbbá a „Stralsunder Kirchenordnung4 1525-ről, hol Aepinus volt a tanitó, hasonló határozatokat foglal magában, hogy t. i. egy fiu- és egy leányiskolát kell felállítani szegény és gazdag tanulók számára s hogy az előbbiben német és latin nyelven folyjon a tanítás. Az ugyanazon évben felállított porosz hercegségben a »Landesordnung4

szintén megkívánja az iskolák előmozdítását, de észrevéteti azt is, hogy igen hiányzanak az eszközök ; a leányiskolákat ez nem is emliti és csakis egy 40 év elmultával megújított rendezetben kívántatik az meg, hogy iskolák állíttassanak mind a falvakban mint pedig a városokban. Legtovább megy e tekintetben az úgynevezett hombergi reformátió Hessenben 1526-ban, melynek határozatai azonban épen azért nem voltak gyakorlatilag keresztül vihetők. Minden városban városkában és faluban kell fiúiskolának lenni. Úgyszintén minden városban és városkában és a hol csak lehet a falukban is kell lenni leányiskolának is, melyekben tanult, kegyes és tisztességes nők tanítsák a hittant, az olvasást, fonást, gazdálkodást. Mint azt a »Kirchenordnungok« mutatják, minden a reformátióhoz csatlakozó város vetélkedik egymással az iskolák felállításában. Hall városa, melyben Brenz buzgólkodott a reformátió érdekében, tanítót, kántort, »Provisort« fogadott, leányiskolát sőt vasárnapi iskolát is állított. A falusi iskolák felállítása azonban még lehetetlen volt, mert hiszen a falvakon még papok sem voltak. Ugyanilyen buzgóságot látunk az iskolák felállításában 1528-ban Braunschweigban, 1529-ben Hamburgban, 1530-ban Mündenben és Göttingenben, 1531-ben Lübeckben és Ulmban, 1532-ben Soestben, 1 534-ben Bremenben, 1536-ban Hannoverben, 1539-ben Northeimban. Hamburgban ekkor a Szt.-János zárda a még most is felálló ,Johanneum«-má változtatott át, melybe 7 tanitó állíttatott be ; Hannovernek a reform, bevitele engedélyét 4000 forinttal, Northeimnak 6000 forinttal kellett megfizetnie. Pomerátiiában az isko Iáknak alkalmilag és lehetőleg minden városban való felállítása követeltetett 1535-ben, hasonlóan Brandenburgban 1540-ben, Schleswig-Holsteinban 1542-ben minden városban és mezővárosban, (városkában), végül Szászországban 1580-ban minden városkában és faluban német iskolák felállítása követeltetett; addig Szászországban vasárnaponkint délután és egyszer hetenkint az egyházfinak kellett a Katechismust és a német egyházi énekeket tanítania. Hogy Németország éppen ugy, mint a Schweiz iskolai képzés tekintetében kétségkívül minden más országot fölülmúl, azt a reformátiónak köszönheti és köszönheti azon ama lelkiébredés hajnalán kiszórt jó magnak, melynek áldásos növekedését azon kettős nyomás, melyet reá a 30 éves háború és a szellemtelen orthodoxia gyakorolt, akadályozhatta ugyan, azonban elfojtani nem volt képes. (Vége köv.) TÁRCA. Sión leányának keserve a XVI. század alkonyán. (Kép a magyar protestantismus múltjából.) „Jaj én nékem nyomorúltnak! Á könnyeim csak úgy hullnak, Ha magambam elgondolom, Hogy már sehol sincs gyámolóm ! Itt pusztít pogány, Ott rabol zsivány, — És vér, gyász fakad mind kettő nyomán. — Oh Istenem 1 szánj meg engem, Pogánynépet hagyd szégyenben. Gyenge rózsa tövis között A sorsával beh rám ütött 1 A kik advák őreimül, Fosztnak, tépnek szívtelenűl 1 Viszály, civódás Sok irigy Júdás: Boldogságomnak jaj 1 nézd sírt mint ás ! — Oh Istenem! szánj meg engem, Pogánynépet hagyd szégyenben.