Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-10 / 32. szám

1063 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. * 1064 annyira ajánlott nyelvtanulásnak is, és minden gyakorlódásnak a művészetekben a szentírás szolgálatában kellett állania, annak tanait kellett megérthetőkké tennie és terjesztenie. Innen folyik, hogy eltekintve a két férfiú egyéni személyes sajátságaitól, Melanchtonnak viszonya Lutherhez az alárendeltség viszonya volt. Mig Melanchton odaadó készséggel Luther theologiáját elfogadta, sőt még a szerzőnél is merevebben vallotta, még Augsburgban is Zwingli ellen, addig függése nem volt észrevehető. Mióta azonban a humanistikus, tudós gondolkozó Luther merész állításait az akarat nem szabad voltáról, Krisztusnak a Sacramentomban való jelenlétéről, a világ bölcsességéről enyhíteni és a theologiát a klasszikus ókor szellemével kiegyeztetni igyekezett; azóta függése nyomasztóvá lőn jAbderemein Scholas cupio« irá 1541-ben aggódva azon támadások felett, melyek Luther hallgatólagos helyeslésével ellene irányoztattak. A theológia győzött a reformátorok halála után, az ugy nevezett Philippismus erőszakosan elfojtatott, s a lutheri orthodoxia uralkodott a tanszékeken. Egy későbbi kornak volt fentartva a szabad, független gondolkodást a maga jogaiba visszahelyezni — és ezzel egy uj korszakot kezdeni — t. i. az iskolának a theológiától való függetlensége korszakát. A reformátió korában ennek nem volt helye. Ha a reformátió közvetlen hatásáról, az iskoláról kívánunk szólani, akkor legelői is meg kell emlékeznünk a tanulásra való felhívásról, mely hatalmasan szólott a német néphez. Luther szava hatalmas volt; midőn ezen hatalmas hang felmutatta a német népnek, a nép tudatlanságát, amit Luther megtett; midőn ezért a püspököket számadásra, felelősségre vonta ; midőn nemcsak a szülőket, hanem a városi és tartományi (sőt falusi) hatóságokat is segítségül hívta a tudatlanság ellen; akkor épen ezen felrázó, ébresztő szózat jelezte a tanítás uj napjának felkeltét is. Nem sokára reá, hogy Luther a maga Wartburgi száműzetéséből Wittenbergbe visszatért, 1524-ben irt : »An die Ratsherrn aller Stádte deutschen Landes4 hogy felhívja őket, hogy állítsanak keresztyén iskolákat és tartsák fel azokat. Rámutatván a német népnek rendelkezésére álló képzőeszközökre, felkiált: ,Kedves németek ! vásároljatok, mig a vásár ajtó előtt áll, takarítsatok be, mig napfény és jó idő van, éljetek Isten kegyelmével és igéjével, mig itt van; mert tudnotok kell, hogy Isten igéje és kegyelme olyan, mint a rohanó záporeső, mely nem jő vissza, a hol egyszer volt. Azért álljon neki és fogjon hozzá a ki tud. Lusta kezeknek rossz esztendejük van.'A szülőknek emlékezetébe hozza : „Nincs oly oktalan állat, mely kölykeit nem ápolná és nem tanítaná arra, a mi nekik való. Azt tartom, hogy a külső bűnök közül Isten előtt a világot egy sem sújtja oly nagyon, egy sem érdemel oly iszonyatos büntetést, mint az, melyet a gyermekeken elkövetünk, midőn nem neveljük.4

A tanácsot és a hatóságot figyelmezteti, hogy legnagyobb gondjukat legszorgalmasabban az ifjú népre kell fordítania, mert: , Valamely város boldogulása nem egyedül abból áll, hogy nagy kincseket gyűjtsenek, erős falakat, szép házakat, számos pusztákat és réteket szerezzenek, sőt hol az effélékből sok van és eszelős bolondok kezébe kerül, ama városnak annál gonosszabb a dolga és a kár annál nagyobb ; hanem a városnak legjobb és legdúsabb a boldogulása, üdve és ereje, ha sok mívelt, tudós, eszes, tisztes, jól nevelt polgára van, ezek aztán kincseket és mindenféle javakat gyűjthetnek, azokat megtarthatják és helyesen használhatják.' Ismeretes Luther panasza a tudatlanság ellen és intése a tanulásra, mely Kis Katechismusához írott előszavában 1529 van. Megemlékezvén azon szánalom gerjesztő nyomorról, melyet mint visitator tapasztalt, felkiált : »Segíts jó Isten 1 Mily mindenféle nyomorúságot láttam, hogy a szegény ember mit sem tud a keresztyén tudományból, kiváltképen faluhelyeken, és sajnos, lelkészek közül is sokan ügyetlenek, nem alkalmasok a tanításra, ugy élnek mint a barom és az oktalan disznók.' Buzgalmában azt kívánja, hogy azoknak, a kik tanulni nem akarnak, a szülők, a gazdák ne adjanak enni inni, és mondják meg nekik, hogy az olyan neveletlen embereket a fejedelem az országból ki fogja űzni. De nagy rendkívüli erélyre is volt szükség, hogy az iskola ügye lendületet nyerjen, mert a szerzetes rendek elhanyatlásával a zárdai és alapítványi iskolák is elhanyatlottak vala. Luther a német nép szellemi műveltsé gének állapotát e szavakkal festi: „Fájdalom, elég soká korhadtunk és romladoztunk, nagyon is soká német bestiák voltunk.4

A reformátióig a zárdák még némileg ösztönzésül szolgáltak szellemi foglalkozásokra, a menynyiben az ifjúság azon része, mely papi, egyházi pályára készült, legalább imádkozással, olvasással és egyházi szertartásokkal foglalkozott, a reformátióval azonban ez is megváltozott. A papi pálya megvetetté lőn s azzal eltűnt az előkészítő tanulmányokhoz való kedv is. Karlstadt és nézettársai odáig mentek az ő naturalismusokban, hogy az igazi tudományosságot is megvetették és az apostoli egyszerűséget abban is keresték, hogy az apostolok kézműves mesterséget űztek. Ezen véglet ellen Luther biztos tapintattal lépett fel. A theologusoktói megkívánta, — hivatkozva Augustinusra, a ki azt irja, hogy egy kereszt, tanítónak, aki az írást magyarázni akarja, szükséges a latin nyelven kivül a görög és héber nyelvet bírnia, — hogy lehetőleg sok nyelvben jártasok legyenek. Az iíjuság kedvéért azt kívánja, hogy a latin nyelv ne küszöböltessék ki az isteni tiszteletből, s ha rajta állana vasárnaponkint négy nyelven t. i. német, latin, görög és héber nyelven is tartana misét. Luther azonban még egy nagy lépéssel odább ment. Mivel a világi hatóság is isten rendelésén alapszik, azt kívánja, hogy annak emberei is finom, képzett, ügyes emberek legyenek, a mi mellett hivatkozik a görögökre és a rómaiakra és azok az állam céljainak megfelelő nevelésére. Ezzel megtörte a középkori gyakorlatot, melynél fogva a nevelés tisztán egyházi volt és a magasabb kiképeztetés papias, mert e mellé rendelte, méltó társul állította a világi műveltséget. Botnak és állatnak nevezi azon németet, a ki nem tudja, nem hiszi, hogy egy fejedelemnek, urnák, tanácsnoknak vagy bárkinek is, aki uralkodni akar, tudósnak s ügyesnek, alkalmatosnak kell lennie. Hogy is ítélhetett volna másképen Melanchtonnak barátja, Melanchtonnak, aki soha sem lett pappá, hanem megmaradt, hires világtudósnak és a ki mint ilyen mégis lelke volt a reformátori tárgyalásoknak azon fontos 30 év alatt, az ágostai bir. gyűléstől haláláig 1 De Luther még tovább megy, midőn a leányok számára is magasabb kiképeztetést követel. Mert mint a férfiaknak jól kell tudniok kormányozniok az országot, az embereket, ugy az asszonyoknak is jól kell nevelniök és rendben tartaniok a házat, a gyermekeket és cselédséget; ehez azonban az szükséges, hogy a leányok jól oktattassanak és neveltessenek. Ez csak olyan iskolakban történhetik meg, »a hol tudós, jámbor mesternők nyelveket és más mesterségeket és történeteket tanítanak. Itt mind a két rész hallaná a világ történeteit és jeles mondásait, hallaná milyen volt dolga ama városnak, ama birodalomnak, ama fejedelemnek, ama férfinak és amaz asszonynak, és igy rövid idő alatt mintegy tükörben összefoglalva láthat-